Az ember már ott tart, hogy lassan semmin sem lepődik meg, de néha azért mégis. Látva a listát, milyen újabb fegyvereket szerez be az Országgyűlés őrségének az ő munkáltatója, hát elszabadul az ember fantáziája, ugyan miért kell ott ezeket az embereket dolgoztatni talpig vasban. Jó, tank még nem szerepel a listán, de ami késik, nem múlik. A sajtó persze elképedt ezen az érthetetlen fejlesztésen, fel is tették Kósa Lajosnak a kérdést, kinek-minek ez a nagy fegyverkezés, mire ő valami olyat válaszolt - mert neki mindenre van válasza -, hogy a drónok miatt kell mindez. 

Nagy probléma lehet ez a drón-ügy, ezek szerint hemzsegnek a Parlament körül a drónok, és az őrség csak nézi tehetetlenül, nem tud mit tenni, mert ugye letartóztatni nem lehet a drónt, a sokkoló se ér el odáig, a gázpisztoly is hatástalan, a vadászrepülőket se lehetne ügyesen megforgatni a Kossuth téren, így nincs más hátra, alkalmas eszközöket kell beszerezni. Ahogy mondják, a gránátvetővel ki lehet lőni az elfogóhálót a drónra és már meg is oldódott a probléma. Teljesen logikus, hát mégse foghatja el azt a drónt mondjuk Kósa, bár lehet, hogy még arra is képes, amilyen univerzális. 

Szóval drónok. Ki küldene oda drónt és főleg minek?Az épületbe mégse juthat be, körülötte meg mi a nyavalyának röpködni, amikor a küldője gyalog is körbejárhatja az ország házát akárhányszor. Én nem látok benne logikát, de ettől még lehet, sőt, ha már ellenlépéseket is tesznek, akkor nyilván tartanak valamitől. Talán arra gyanakszanak, hogy Soros forral valamit, amihez drónokat vet be. Vagy a migráncsok drónokra szerelik magukat és ily módon akarnak Európába jutni, menet közben pedig megmerénylik a kormányt. Ki tudja? 

Azért mondjuk például május 1-jén tarthatnának valami látványos bemutatót a Kossuth téren, megnéznék egy ilyen drónelfogós gyakorlatot, és gyanítom, nagy lenne az érdeklődés.

Az ellenzék helyében azért most vennék egy-két drónt.

Ha csak játék lenne, nem is venné túl komolyan az ember, mert ugye mi történhet? Legfeljebb ebben a játszmában alul maradunk, de majd jön a következő, aztán az utána következő, és előbb-utóbb talán mi is nyerünk. De ez sajnos nem játék. 

Igazi háború indult a civilek ellen - persze nem minden civil ellen, mert például a nyugdíjas klubokkal, az állatvédőkkel, a bélyeggyűjtőkkel, a CÖF-fel, és még sok-sok szorgos szervezettel nincsen semmi baj, ellenben a külföldről pénzelt civilek nagy veszélyt jelentenek a társadalomra, ezek ugyanis valójában nem is alapítványok, hanem ügynökszervezetek, amelyek azon munkálkodnak, hogy a törvényesen megválasztott kormány ellen hangoljanak. Szorgos jogászok dolgoznak azon, milyen törvényekkel lehetne megregulázni ezeket a nemzetidegen képződményeket. 

A CEU-val például sok a baj. A miniszterelnök is megmondta, hogy csalók, a kancelláriaminiszter pedig kifejtette, nem jól van az, hogy a CEU privilégiumokkal rendelkezik a magyar egyetemekkel szemben, és ennek véget kell vetni. A diplomájukat például Amerikában is elfogadják, holott más magyar egyetemek diplomáiról ez nem mondható el, tehát a magyar egyetemek ezáltal hátrányban vannak a CEU-val szemben. 

Ha ezt valaki elfogadhatóan el tudja magyarázni, mi ebben a logika, azt megköszönöm. A CEU ugyan külföldi alapítású egyetem, de a magyar kormánynak semmi köze hozzá. A finanszírozásában nem vesz részt, a létezéséből csak haszna származik. Mit akar most a kormány tulajdonképpen? Arra a privilégiumra gondol, hogy a CEU diplomáját világszerte nagyra értékelik? Ezt nem a kormány biztosítja az egyetemnek. 

Sikerült a fél világot magunkra haragítani. A kérdés már csak az, mi lesz végül szegény Izaurával? 

Kikaptunk a portugáloktól 3:0-ra. A portugálok győzelmére tippeltem, de ott nagyon minimális lett volna az odds, ezért inkább a pontos végeredményt tippeltem meg, 3:1-et, úgy voltam vele, hogy azért ez a magyar válogatott már csak összehoz legalább egy becsületgólt. Ott 11,5 lett volna a szorzó, de a nyavalyások még egy vacak gólt se tudtak rúgni, így aztán elvesztettem mind a 100 forintomat. 

Ha a csapat nem is tett ki magáért, a magyar szurkolótábor derekasan megküzdött a dicsőségünkért, csodálatos molinókkal öregbítették a hírnevünket. Ahogy mutatták, volt ott minden, Ronaldot lebuzizták, meg a románokat is szidták - hogy erre mi okuk lehetett, azt ép gondolkodású ember elképzelni se tudja, mint ahogy az se világos, mi értelme van elbumlizni Lisszabonig csak azért, hogy valaki hülyeségeket ordibáljon, amikor ezt itthon is megtehetné. 

Na de hát két fő jellemzőnk van újabban, hogy keresztény nemzet vagyunk és sportnemzet. Ha van egy kis szabadidőnk, vagy imádkozunk, vagy sportolunk. Aki nem, az szót se érdemel, mert idegenszívű és hazaáruló. A hit a lelki, a sport pedig  a testi egészségünket szolgálja, másra nem is igen van szükségünk. A mindennapos testnevelés alapozza meg az életre szóló sportbarátságot.

A sport eredendően egy öncélú tevékenység, azért művelte az ember, mert örömet okozott neki. Aztán egyre inkább versennyé vált, ki tud leggyorsabban, legmesszebbre, legmagasabbra, legügyesebben futni, ugrani, lebirkózni másokat, csapatba állva a labdával többször eltalálni a másik csapat kapuját vagy kosarát. Egyre inkább az élsportra helyeződött a hangsúly. A mai Pistike elsősorban nem azért jár az uszodába, mert szereti a vizet, hanem mert vagy a szülei, vagy a tanárai úgy döntöttek, hogy ő egy úszótehetség. Nem akkor és nem annyit úszik, amikor és amennyi neki jól esik, hanem napi edzései vannak, ahol orrvérzésig rója a hosszokat, mert különben sose lesz belőle bajnok, és ha történetesen megnyeri az első versenyeket, utána igazi rabszolga lesz belőle, aki csak enni meg aludni száll ki a medencéből. 

Néhány évtizeddel ezelőtt még lehetett látni igazi örömfocit, a lakótelepi úgynevezett ketrecekben focizó alkalmi csapatokat, ma már ez nincs. A ketreceket elbontották, műfüves pályák vannak helyettük, azaz mégsem helyettük, mert oda már közönséges halandó csak pénzért mehet be, kibérelheti a pályát alkalmanként több ezer forintért - ez az opció a nem kimondottan aranylábú gyerekeknek elérhetetlen, ők jelentkezhetnének az ifjúsági egyesületekbe, ahol persze a kevésbé tehetséges gyerekeknek nem nagyon nyílik virág. a szó szoros értelmében labdába se rúghatnak. Tömegsport? Hát lehet hogy létezik, ha valaki tudja, hogy hol és milyen formában, árulja el, mert én nem tudok róla. 

A nagy többségnek marad a sportkedvelésnek az a formája, amikor ül a lelátón vagy a tévé előtt és szurkol. Ettől úgy érzi, hogy köze van a sporthoz, részese az eredményeknek. Ennek a népszerű össznépi hevületnek a kormány is igen nagy barátja, a TAO-támogatások élsportra célzásával tetemes támogatást juttat a megfelelő helyekre. Persze van ennek hátulütője is, azokon a helyeken, ahol nincs a településnek valami országos barátja, nem találkoznak TAO-val, így nekik még arra se telik, hogy hálót vegyenek a kapura. 

Visszatérve a lisszaboni mesés eseményekre, remélhetőleg Ronaldo most már gondolkodóba esik, nem járna-e jobban, ha ő is a Videotonhoz szerződne például, idővel még a magyar állampolgárságot is fölvehetné, akkor a végén még szobrot is kapna...

Itt tényleg minden nap történik valami elképesztő. Ma hallottam, hogy a vizes vb megnyitóünnepsége olyan parádés lesz, hogy közel s távol mindenkinek tátva marad a szája. A ceremónia fénypontja lesz a Rolling Stones fellépése. 

Azt eddig is tudtuk, hogy itt a döntéshozók meg vannak kergülve, na de ennyire? Képesek megvenni a világ legdrágább zenekarát csak azért, hogy mutassák kifelé, mi aztán megadjuk a módját. Mint az egyszeri család, akik fényes lakodalmat csapnak a lányuknak, aztán tökmagon élnek a murit követő tíz évben. Ráadásul ez nem is egy koncert, egy megnyitó nem szólhat arról, hogy Mick Jagger egy órán keresztül előadja mondjuk a fehérvári huszárokat, ha el is jönnek (még tippelni se merek, hogy mennyiért), egyet villantanak és már mennek is tovább. Persze nyilván a hírtől megvadulnak a rajongók és töméntelen sok ember be akar menni a megnyitóra, jó kis képes beszámolók készülhetnek majd, hogy milyen rengeteg sokakat vonz a rendezvény. 

Közben azt is ma hallottam, hogy valamiért beszakadt a frissen elkészült uszodacsodának az alja. Részleteket sajnos nem tudok, hogy csak néhány csempe vált le valahonnan, vagy az egész medencének kiesett a feneke, a napokban biztosan kiderül, hát mondjuk egy ilyen méregdrága medence esetében az se túl bizalomgerjesztő, ha máris potyognak a csempék, ha viszont ennél súlyosabb az eset, félő, hogy az esetleges résztvevők inkább lemondanak az idei vb-n megszerezhető dicsőségről, mert az azért nem igazán vonzó, hogy miközben tempóznak majd a győzelemért, egyszer csak eltűnik alóluk a víz. Most építi az ugrótornyot egy Tiborcz-közeli cég, csak nehogy összedőljön, mert ha egy ilyen malőr becsúszik, azon még a Rolling Stones se tud segíteni. 

A nagyzási hóbort már mindennapossá vált. Épp Nyírfa említette a minap a leendő magyar űrközpontot, az is tenger sok pénzbe fog kerülni, nem igazán értem, hogy miért, mert a mi űrhajózási relikviáink vígan elférnének egy múzeum egyik helyiségének a sarkában, még saját űrhajónk se volt soha, bár lehet, hogy azért kerül majd több milliárdba, mert veszünk hozzá űrhajót is. Állítólag ez is része a vidék felzárkóztatásának, mert ettől tódulni fognak a látogatók Gyulaházára, az ipar is fellendül (milyen iparra gondolhatnak? lesz űrhajógyár netán?). 

És csak záporoznak az újabb és újabb ötletek, amelyek igazából nem is újak, mert például az üveghidat, ami Kínában valami szörnyű magas hegyen épült és valóban rengeteg látogatót vonz, azt se mi találtuk ki. A honi zseni csak azt találta ki, hogy mi is csináljunk egyet, méghozzá Salgótarjánban, ott úgysincs semmi, üveggyáruk meg van, hát akkor legyen ott egy üveghíd. A magyarázat ismerős: felzárkózik a környék, megnő az idegenforgalom, stb. 

Alig várom a holnapot, vajon milyen újabb nagyszerű dolgot eszelnek ki nekünk? Mert hogy az ötletgyár nem pihen, az nem kétséges. Kár, hogy ezt a sok marhaságot mind nekünk kell fizetni. 

Megoszlanak a vélemények az orvoshiányt enyhítő kezdeményezéssel kapcsolatban. Ennek lényege, hogy hamarosan elindul a diplomás ápolók mesterképzése, az ott végzettek pedig jogosultságot kapnak bizonyos orvosi feladatok ellátására. A tervek szerint az alapellátásban, a sürgősségi ellátásban, az aneszteziológiai, a intenzív terápiás és az idősellátási tevékenységben látnának el orvosi feladatokat. Az erről szóló tudósítások arra is kitérnek, hogy nem mi találtuk fel a meleg vizet, nyugaton ez már rég bevált és bevett gyakorlat. 

Végül is, nagyon sok esetben nincs is ezzel semmi baj. Ha arról van szó, hogy receptet kell felírni, főleg, ha olyan gyógyszerről van szó, amit egyébként is szed az ember, semmi kifogásom ellene, főleg, ha nem kell órákig várnom, hogy bejussak az orvoshoz a puszta receptért. Na de előfordul, hogy ennél többről van szó, valami új, eddig még nem tapasztalt nyavalya jelentkezik, akkor is a pótorvos fog dönteni, hogy mit rendel rá? Mi van, ha téved? Vagy nem téved, de a beteg nem bízik meg a diagnózisában? 

Valóban siralmas a kép. Nálunk is az orvosok többsége hatvan körüli, vagy még idősebb, fiatal orvosok egyszerűen nincsenek, vagy kimentek már mind külföldre, vagy a nagyobb városokban, a kórházakban dolgoznak. Ha nálunk is kiöregszik az állomány, elképzelhető, mi van messze, vidéken, főleg a kisebb falvakban. A múltkor hallgattam egy riportot, hogy a HÖOK szervezésében orvostanhallgatók kimentek Kárpátaljára, és négy napig betegeket láttak el. Merthogy ott a kisebb falvakban nincs orvos. Miért, nálunk van? Itt is bőven lehetne találni olyan vidéket, ahol a beteg ember igazából halálra van ítélve, mert mire eljutna a hatodik faluba, ahol van orvos, már úgyse lehetne rajta segíteni. És tény, hogyha választani kell a nem lévő orvos és egy pótorvos között, nyilván az ember azt mondja, hogy a semminél a javasasszony is sokkal jobb. 

Ebben az évben elkezdődik a képzésük. Arról nincs tájékoztatás, hogy hány évig és mit fognak tanulni. Azt írják három egyetemen tanulnak majd, húsz-húsz ember lesz egy-egy turnusban. Ez lesz majd az egészségügyi reform? Lesznek ilyen gyorstalpalók, ahol rövid idő alatt ki lesznek képezve a szakemberek? Valahogy nem tudok ennek örülni. 

A kérdésről soha véget nem érő vitát folytatnak a filozófusok, kormányunk ezzel szemben nem cicózott, egy mozdulattal eldöntötte, hogy a tojás. Na nem azt, hogy az volt előbb, hanem hogy az előbbre való.

A kormány gondoskodik a magyar családokról, meg a nemzeti érdekekről, és ez abban is megnyilvánul, hogy ezentúl a boltokban a tojás darabonkénti ára mellett a kilónkénti árát is fel kell tüntetni. Nem javasolja, nem, mert a gaz kereskedő hajlamos lenne figyelmen kívül hagyni a bölcs indítványt, ezért hoztak rá törvényt. Gondolom, most szúrós szemű ellenőrök járják a piacokat meg a bevásárlóközpontokat - utóbbi tudvalevően az elvetemült multik lelőhelye - és lelkiismeretesen ellenőrzik, a törvény szerint járnak-e el a kofák. Ha nem, akkor megnézhetik magukat, gondolom, büntetést kell fizetniük, bár lassan már az se lepne meg, ha börtön járna a törvényszegésért. 

A vásárlók tehát meg vannak mentve, biztosan boldogok is emiatt, elképzelem, hogy megy a háziasszony vásárolni és kér mondjuk másfél kiló tojást. Lehet persze, hogy ez végső soron hasznos lesz még nekem is, a fiammal állandó vitánk van a tojás miatt, én mindig a lelkére kötöm, hogy nagy tojás hozzon, ezzel szemben ő kicsit hoz, mert olyan spórolós, és meg van győződve róla, hogy az jobban megéri. A múltkor már bemutatót tartottam neki, hogy például ha panírozok, két nagy tojással irdatlan mennyiséget be tudok panírozni, ezzel szemben az apró tojásból négy kell ugyanehhez az eredményhez, de még nem sikerült meggyőznöm, főleg, mert a múltkor a tescos házhoz szállító ember nagy tojásokat hozott nekem, de kettőt a tartóban megroppantott, persze ez nincs mindig így, és tulajdonképpen a tartó hibája, mert nagy tojáshoz nagy tartót illene biztosítani. 

A hírmagyarázatban volt némi zavar, a tojásszövetség nagy embere elmagyarázta, hogy más országokban az apró tojás ipari tojásnak minősül, tehát nem is kerül a boltokba. Aztán meg az is elhangzott, hogy azért is érdemesebb a nagy tojásokat megvenni, mert az biztosan magyar tojás, és mint ilyen, nyilván frissebb is. Szóval akkor hogyan is van ez? Más országokban ipari tojás az apró, de ha nálunk apró tojást látunk, az nem magyar, hát akkor ez megint valami csúf átverés, nekünk azt adják el, ami náluk már eladhatatlan? 

Na mindegy is, nem veszünk tojást a Tescoban, rendelünk a Mancikától, aki az egyik helyi üzemben targoncás, mellesleg vannak tyúkjai, és ő nem kilóra adja. Kolbászt is árul, mert időnként disznót ölnek, és egészen jóféle kolbászt meg májast csinálnak. Azt viszont kilóra adja. 

Fárasztó ez a permanens háború, ami itt folyik. Még akkor is, ha az ember igyekszik távol maradni és nem vesz részt a csatákban. Nem is értem, hogy a sereg tagjai honnan a csudából merítik a lelkesedést, mert egy-két ütközet még rendben van, azt még lehet bírni szuflával, de végül belefáradnak, ha egyszer csak kiderül, hogy ennek soha nem lesz vége. Amikor már megpihennének egy-egy csörte után, de nem lehet, mert a parancsnok egyfolytában fújja a harci trombitáját és rohangál a véres kardjával, mert hol ez az ellenség, hol pedig az.

Lassan már felsorolni is nehéz lesz a sok szörnyeteget, akik mind a vesztünkre törnek. Vannak ugye a brüsszeli bürokraták, akik mindenféle mondva csinált indokokkal kötnek belénk, aztán ott van az a Soros, ő is el akar bennünket veszejteni, álcivileket gründol, akik Brüsszelbe szaladgálnak a hazugságaikkal, meg a migráncsokat is ő küldte ránk, na de most jól felsült, mert a dupla kerítésünkkel bármilyen áradatot meg tudunk állítani. Hát igen, nagy szerencsénk van nekünk a Viktorral, olyan jókat tud kitalálni, ha ott lett volna a korábbi zivataros korokban, nem lett volna itt se Mohács, se Trianon, se második világháború, illetve az talán lett volna, de minket nyilván kikerülnek a mindenféle frontok. Aztán itt van ez a Gyurcsány is, az se fér a bőrébe. 

A harci kedvünk végtelennek tűnik. Megvédjük a magyar érdekeket, határokon innen és túl. Itt van például a Csíki sör. Nemcsak úgy karoljuk fel az ő harcukat, hogy népszerűsítjük és megvesszük bármi áron a csodálatos nedűt, nem csupán arra biztatjuk a hazai kereskedőket és fogyasztókat, hogy részesítsék előnyben a Csíki sört a gaz multik által kotyvasztott sörrel szemben, hanem most már úgy hírlik, hogy mennie kell a Heinekennek magyar földről, mert önkényuralmi jelképet tett a cimkéjére, és minálunk az törvénybe ütközik. Nem kell itt mellébeszélni, hogy a Heineken 1889 óta használja a logójában az ötágú csillagot, az a csillag az vörös, így aztán a jámbor sörfogyasztókat félelemmel tölti el a puszta látványa is, mert emlékezteti őket a bolsevizmus népnyomorító rémtetteire, tehát aki arra vetemedik, hogy ilyesmivel riogatja a nemzetet, az bizony börtönbüntetésre számíthat. Ha Erdogán ennek hírét veszi, egészen biztosan sírva fakad, amiért ez a baromság nem neki jutott eszébe. 

De mindegy is, ha baromság, ha nem, jövő héten a parlament elé kerül a törvényjavaslat, és ahogyan az ottani gyakorlatot ismerjük, el is fogadják. Remélhetőleg az is kiderül, hogy a csudálatos Csíki sör mitől annyira kedves a magyar kormány szívének, és hogy igaz-e a híresztelés, hogy közpénzből támogatják meg a gyártóját, na és hogy mennyit is szánnak erre a célra. 

Amúgy valóban röhej az is, amit a Csíki sörrel művelnek, de sose fogom megérteni, mi értelme van ennek a keménykedésnek. Adni kellene neki egy másik nevet és kész, ha tényleg annyira felülmúlhatatlan, bármilyen néven meg fogják venni, ezt a huzakodást pedig el lehetne felejteni. Vagy ez igazából hazafias kérdés? 

Az éjjel ellátogattam a magyarorszag.hu weboldalra és az ügyfélkapumon rendeztem az adóbevallásomat. Végül is nem volt bonyolult maga a jóváhagyás meg a beküldés, bár önmagában a tervezetet megtalálni beletelt némi időbe, de hát ha az ember nagyon akar valamit, akkor kitartó és végül megtalálja. Már néhány nappal ezelőtt is próbálkoztam, de mivel nem jött semmiféle értesítés, azt hittem, hogy én még nem kaptam semmit, aztán kiderült, hogy ott van az, csak nem ott kell keresni, ahol az ember gondolná. A gyengébbekre való tekintettel tehetnének ott az oldalon valami látványos jelzést, hogy hova dugták el, de hát bizonyára ennek is van szerepe, ha túl egyszerű lenne, nem okozta örömöt a puszta adóbevallás. 

Valóban precízen megcsinálták, mondjuk az én bevallásom nem túl kacifántos, két helyről származik jövedelmem, be is írták, fillérre egyezett azzal, amit a kifizetők küldtek igazolást, nekem csak azért fontos az éves bevallás, mert ilyenkor visszaigényelhetek 66 600 forintot a fogyatékosságaimra való tekintettel, na meg ilyenkor rendelkezhetek, kinek adom az adóm 1+1%-át. Szerencsére volt elképzelésem arról, kit jelöljek meg, ha a kínálatból akar valaki választani, hát az nagy fába várja a fejszéjét, borzasztóan sok civil szervezet van, aki kedvezményezett lehet. Van egy helyi civil szervezet, őket ismerem is, nem okozott fejtörést. Az egyházakkal kapcsolatban azonban falba ütköztem. 

Nekem nincs vallásom, de ha már rendelkezhetek arról a horribilis 1%-omról, hát nem kellene veszni hagyni, de a kínálatban nem találtam egy olyan egyházat se, amelyiket szívesen megjelöltem volna. Iványi Gábor egyházát nem láttam a felsorolásban, gyanakodni kezdtem, hogy talán valamilyen fedőnéven van ott, amit én nem ismerek, hát gondoltam, megnézem a honlapjukon. Meg is találtam, igen, nekik is van technikai számuk, de csak akkor tudok nekik rendelkezni, hogyha kézzel töltöm ki az 1%-os papírt és postán küldöm el a NAV-nak. És valóban, az ügyfélkapun hiába is akarnám beírni a nevüket és a technikai számukat, a rendszer nem engedi, csak a listából választhatok. 

A listából viszont köszönöm szépen, de nem óhajtok választani, mert akik ott vannak, egyik se kedvemre való. Nagyon remélem, hogy Iványi Gábor beperli a NAV-ot, lehetőleg egy nemzetközi bíróságon, mert ez már olyan fokú pofátlanság, amire nem is találok szavakat. Nem tudom, mennyi támogatástól esik el így a MET, de elvileg az ügyfélkapun rendelkezők által juttatott teljes összeget megkaphatná, ha szerepelne a listán. 

Idézet a MET honlapjáról: "...az Alkotmánybíróság ezidáig három alkalommal hozott számunkra kedvező döntést, az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig jogerős határozatot arról, hogy egyházunknak a „bevett” egyházakkal megegyező elbírálás alá kell esnie, ugyanazon támogatásokra – pl. a Szja 1% - jogosult, mint az egyházi törvény mellékletében felsorolt egyházak."

Úgy látszik, a magyar állam felette áll minden törvénynek...

Tegnap megint ámulhatott a magyarság, a mi rettenthetetlen miniszterelnökünk elment Brüsszelbe és ott tartott egy világrengető beszédet. Az erről szóló híradást néztem, és közben nagyon furcsa érzéseim támadtak, amelyekkel meglehet, hogy egyedül vagyok, de azért csak beleszórom itt a semmibe. 

Egyhuzamban Orbán Viktort láthattuk, aki angolul beszélt, közben a tolmács szorgalmasan alámondta, mit is hallunk éppen. Hosszasan hallgattuk az okosságokat, mialatt időnként vágóképeket mutattak. Nekem úgy tűnt, hogy a vágóképek nem ott és nem akkor készültek, hanem az Európai Parlament valamelyik tanácskozásáról játszottak be egy archív felvételt. Számomra nem derült ki, hogy az Antall József Tudásközpont és a Konrad Adenauer Alapítvány kinek és milyen célból szervezte az ominózus konferenciát és miért éppen Brüsszelben, éppen ezért jó néven vettem volna legalább valami képeket a közönségről, hogy a szervezőkön és a stábon kívül ki a nyavalya tolongott még ott, hogy megvilágosodjon, de hát ilyet nem kaptunk. Az udvari elemzők viszont már tegnap este ott ömlengtek a kormánycsatornákon, hogy miniszterelnökünk Brüsszelben rángatta meg az oroszlán bajszát. Bátor ember, na. Nem fél vásárra vinni a bőrünket, megérdemli, hogy megtapsoljuk érte. 

Lehet persze, hogy ez tényleg egy konferencia volt, valóban jelen voltak mindenféle európai potentátok, talán hozzá is szóltak, de ha úgy is volt, ezt nem kötötték az  orrunkra. Addig azt is hihetjük, hogy ez az egész csupán egy szemfényvesztés volt, a felvétel itt készült egy stúdióban, csak a nagyobb hihetőség kedvéért hangzott el angolul a beszéd...

Tegnap az összes csatornán megnyugtattak bennünket, hogy a nagy hidegben is megfelelően tudják kezelni a problémákat. Czibere Károly tanácskozott az erre szakosodott szervezetek vezetőivel, és mint elhangzott, van elég hely a menedékhelyeken, olyannyira, hogy bár eléggé nagy most a létszám, de még mindig van 172 szabad hely. Hogy ez sok vagy kevés, én nem tudom megítélni, nekem mondjuk eléggé szerény számnak tűnik, mert azt is megtudhattuk, hogy még a legzordabb fagyokban is vannak szép számmal, akik semmiképp sem hajlandóak betérni az ilyen jótékonysági intézményekbe. Feltehető, hogy nem 172-en vannak...

Meséli egy ismerősöm, hogy nemrég a leghidegebb napok egyikén úgy döntött az ellátó intézmény vezetője, hogy gyakorolja azt a jogát, mely szerint 24 órára kitilthatja az intézményből a nem megfelelően viselkedő rászorulót. Vannak erre valamilyen kritériumok, amiket hellyel-közzel meg is lehet érteni, Például ha ittasan jelenik meg valaki, hogy ott szeretne tartózkodni, meg lehet tagadni tőle ezt a szívességet, a többi bent tartózkodó érdekében is, elkerülendő, hogy a bódult illető odabent randalírozzon, kötekedjen, és így tovább. Ha mindez nyáron történik, senki nem szól egy szót se, ráadásul való igaz, hogy a feltételeket nem ott, az ajtóban közlik az illetővel, hanem ezt - főleg, ha rendszeres vendége az intézménynek - nagyon is jól ismeri. Na de mínusz húsz fokban? 

Az ember, akivel megtörtént, ráadásul mindenféle egyéb bajokkal is megvert. A lábát valamilyen oknál fogva már elvesztette, tehát már a puszta közlekedés is nehezére esik. Persze ha teljesen épkézláb, de eléggé sokat ivott, már akkor is kétséges, hogy el tud jutni egy olyan helyre, ahol átvészelhet egy fagyos éjszakát. 

Végül is nem tudni, hol húzta ki a napot a szerencsétlen, de hogy nem múlt el nyomtalanul, azt az is bizonyítja, hogy olyan kegyetlenül megbetegedett, hogy amikor ismét bebocsátást nyert, mentőt kellett hívni hozzá és beszállítani egy kórházba. Ott nem sok időt töltött, egy vagy két nappal később meghalt. 

Következménye természetesen nem lesz az esetnek, szépen elfelejtjük, kap egy köztemetést, az ellátásra szorulók száma eggyel csökkenni fog és kész. Most ugyan arról beszélnek államtitkárilag, hogy bevezetik majd a vörös kódot, ami azt jelenti, hogy kíméletlen időjárási körülmények közepette nem létezhet olyan indok, amely alapján meg lehet tagadni bárkitől a segítségnyújtást. Ha annyira problémás, hogy az intézmény nem tudja megoldani az elhelyezését, akkor gondoskodni kell másutt való elhelyezéséről és oda el is kell juttatni a delikvenst. Szomorú, hogy erről rendelkezni kell, hogy az ezzel foglalkozó intézmények dolgozói, akik mellesleg szociális munkások, maguktól nem képesek erre...