Most már semmi kétség, ezeknek a fideszes mindenhatóknak tényleg borzasztó sok eszük van. Tele vannak hasznosabbnál hasznosabb ötletekkel, az ember nem győz ámulni. Olvasom az Indexben, hogy a hódmezővásárhelyiek alighanem vérszemet kaptak, nem érik be a Szabadkáig futó csudálatos villamossal, további nagyratörő terveket is dédelgetnek. Randának találtattak a vásárhelyi panelházak, ráadásul itt a nyár, és nyáron tudvalevően a panelházak legfelső szintjei dögletesen melegek, korszakalkotó elképzelés született. Le kell bontani a felső szinteket és kész, a probléma nem probléma többé. 

Ha az ember gyanakodna a hír hallatán, hogy esetleg a Kétfarkú Kutya Párt valamelyik plakátját olvassa, rá kell jönnie, hogy téved, a dolog nem vicc. Ahogy mondani szokás, véresen komoly. Országos mintaprojektet vizionálnak a vásárhelyi észkombájnok, hiszen ez egy olyan remek kezdeményezés, hogy nyilván tömegével talál majd követőkre. A dolog lényege, hogy lépcsőzetesen lebontják az amúgy is élhetetlen felső szinteket - értelemszerűen több felső szint is megszűnik ezáltal -, és a helyükön kellemes tetőkerteket lehet majd kialakítani. Ennek köszönhetően a megmaradt lakók gyönyörű magánparkokhoz juthatnak a magasban, és ez borzasztó hasznos lesz, mert a lakásuk értéke megduplázódik, a visszabontott lakások lakói meg elköltöznek valahova. Mondjuk családi házakba, amik sokkal szebbek és kellemesebbek bármely panelháznál, feltéve persze, hogy csak úgy megkapják cserébe az átadott lakásukért. 

Nekem már az egésznek az elején megállt az eszem, de biztosan bennem van a hiba, elvégre nem értek hozzá, mindenféle hülye kérdések jutnak eszembe, hogy például mitől lesz hűvösebb egy épület  legfelső szintje, ha nem a tizedik emeleten van, hanem mondjuk a hatodikon, nyilván van erre valami tudományos magyarázat. Vegyük tehát komolyan a dolgot, nincs helye semmiféle liberális gyanakvásnak, hajrá, Vásárhely, hajrá, Fidesz! 

Volt egy hír a múlt héten, a NAV-os szóvivő mondta el, hogy több százezer jogosult nem vette igénybe a neki járó családi adókedvezményt. Jó, hogy felhívják erre a figyelmet, ugyanakkor nem jó, hogy a bevallási határidő lejárta előtti napokban teszik ezt meg, de ez részletkérdés. Ami szöget ütött a fejembe, hogy ez hogyan létezhet? 

Nem hiszem, hogy ilyen sok családos milliomos lenne, akiket holmi kedvezmények nem is érdekelnek. Inkább olyanokról lehet szó, akik nagyon kevés pénzért dolgoznak, fogalmuk sincs bruttóról, nettóról, csak azzal foglalkoznak, amit kézhez kapnak, és hogy előtte ki mennyit és milyen jogcímen vont le tőlük, azzal nem törődnek. Örülnek, ha nem háborgatják őket holmi adóbevallásokkal, ha a kész bevallásukat kézhez kapják, nem tudják értelmezni. Pedig ezzel veszítenek. Az ő jövedelmükhöz képest nagyon sokat veszítenek. 

Ha már ilyen hülye családtámogatási rendszer van, amelyik úgy adja a támogatást, hogy azt kérni kell, nagy szükség lenne olyanokra, akik segítséget nyújtanak azoknak, akik segítségre szorulnak. Biztosan lenne erre mód, csak nekem nincs ötletem. 

Amikor a fránya Brüsszel megelégelte a kitartó bajuszhúzogatásunkat és úgy döntött, hogy most már ideje lenne jelét adni, hogy a határok azért nem mindenhol schengeniek, számítani lehetett rá, hogy az események ilyetén alakulására születik majd valami speciális magyarázat. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kormány kommunikációja szerint ez is Soros műve, merthogy tulajdonképpen Brüsszel is Soros kezében van. Aztán elment a mi megváltónk Kínába, ahol a fényes jövőről szövögettek némi terveket, és mióta visszajött, már egészen olyan, mintha elment volna teljesen az esze. Na persze az egész társaság ugyanazt fújja Lázártól a legutolsó falusi fideszesig, de hát tudvalévő, hogy ki a karmester. Innentől még inkább utálni kell Brüsszelt, mert holmi cikkelyekkel készül zsarolni bennünket, pedig hát erre semmi oka nincs, mert mivelünk lehet tárgyalni. 

Hát igen. Lehetni lehet, csak éppen nem érdemes, meg is mondjuk előre, hogy  mi aztán nem. Még csak el se gondolkodnak azok, akik ezt az egészet előidézték, hogy talán meg kellene fújni a trombitákat, mert nyilvánvalóan eljött a visszavonulás ideje. Kicsit se szégyellik magukat, amiért most már Európa-szerte akkor kerülünk szóba, ha a haszonlesést, az önzést, a mérhetetlen pofátlanságot kellene példával illusztrálni, lassan általános jelzővé válunk, afféle szitokszóvá, ha valakit meg akarnak bántani, azt mondják neki: hogy te milyen magyar vagy! 

Természetesen ez csak bennünket, a magyarok többségét zavarja. Tirpákék folytatják, sőt, fokozzák a piszkoskodást és még büszkék is magukra, mondván, hogy ez a magyar virtus. A Facebookon az egyik államtitkár legénykedik, hogy hiába fenyegetnek bennünket, nincs okunk félni, mert a megvalósításhoz szükséges többség nem fog összejönni. Mert ez a lényeg. Nekik. Mi meg itt pironkodunk, hogy egyáltalán okot szolgáltattunk arra, hogy ez szóba kerülhetett. Mert nem az a fontos, hogy orrba fognak-e vágni minket, hanem az, hogy kiérdemeltük. 

Most meg elment ez a félkegyelmű Zalába, és még az eddigieknél is nagyobb baromságokat hordott össze. Hogy nekünk az a bajunk, hogy kisebbrendűségi érzésünk van, nem bízunk magunkban, azt hisszük, hogy az unió nélkül nem jutnánk sehova, pedig de. Mert ugye az első Orbán-kormány alatt is micsoda fantasztikus haladás volt, és most is itt a példa a zalai tesztpályával is, hogy tudunk mi saját erőből is, sőt, úgy tudunk csak igazán. Nem vagyunk mi rászorulva az uniós támogatásokra. Az ember már azt várta, hogy ott  helyben közli, hogy ennek örömére ki is lépünk az unióból. 

Valaki állítsa már meg ezt a nyomorultat, hát azt hiszi, hogy kénye-kedve szerint bármit megtehet egy egész országgal. Figyelmeztetni kell most már, hogy csak a kormányzást bízták rá, a teljhatalom nincs benne. Ha a szóból nem ért, akkor rá kell adni a kényszerzubbonyt, amúgy is nagyon megérett rá. 

Napok óta kitartóan hívogatnak egy ismeretlen számról. Már félek az ilyenektől, mindenféle trükköket eszeltem ki, bedugom a telefont a párna alá például, de ennek az a veszélye, hogyha olyan hív, akivel viszont szívesen beszélnék, azt se hallom meg. Ma meguntam a dolgot, mivel úgy nézett ki, hogy nem adja föl az illető, hát engedtem a kényszernek. 

Nagy meglepetés nem ért. A nem tudom milyen cégtől hívott egy gyors beszédű fiatalember, aki igyekezett lehengerelni, ömlött belőle a csábítás, kiválasztottak, húsz szerencsés közül én vagyok a 17., és valami hatalmas kedvezményben fognak engem részesíteni. Néhány percbe beletelt, mire végre bele tudtam szólni, köszönöm, de lemondok a nagy lehetőségről. Erre visszakérdez, hogy miért? Tehát indokoljam meg, miért nem akarok vásárolni egy bármilyen marhaságot. Ez valami újdonság, ilyen még nem volt, most már így lesz, hogy nemet se lehet mondani? Még mielőtt bármit szóltam, már is kezdte árasztani az újabb szófolyamot, hogy pedig az milyen nagyszerű, amit most megvehetek, ráadásul kedvezményesen. Nem volt más választásom, mint kinyomni a telefont.

Ez most mi? Új szelek fújnak a marketingben? Az ajánlattételt, a kínálgatást felváltja a felelősségre vonás? 

Normális ember évekig tartó kemény munkával se lenne képest olyan baromságokat kitalálni, amiket a mi édesdrága vezetőink egyre másra nyomkodnak át a parlamenten. Ma éppen attól nyitottam tágra a szemeimet, amit Harrach és Kósa jelentett be. Nevezetesen, hogy a nyugdíjasok örömére létre akarnak hozni egy közboldogító szövetkezetet, persze nem minden nyugdíjasnak, csak akik nyugdíj mellett még dolgoznak. Ez valami olyan fantasztikum lesz, ami ép ésszel nem is fogható fel. Ahhoz, hogy tag lehessen az ember, vagyoni hozzájárulást kellene vállalnia, a megkeresett pénzt pedig közös alapba tenni, ahonnan szükség esetén önmaga és a hozzátartozói szükségleteinek kielégítésére vehet belőle igénybe. És ez azért lenne borzasztó jó, mert részben ugye a szövetkezeti formának hazánkban szép múltja van, másrészt így lenne biztosítva a társadalom egyre fájóbb munkaerőhiányának csillapítása, egyben az öregek tapasztalatai ugye nem mennének veszendőbe. 

Nagy kár, hogy nem lehet fogadásokat kötni, ki találta ki ezt a nagyszerű dolgot, valószínűleg azért volt az egyik bejelentő Harrach, mert ő az ötletgazda. Elképzelni se tudom, hogyan jut el valaki odáig, hogy egy ilyen megszülessen a fejében. Egyáltalán honnan jött az ötlet? Azt se fejtették ki, hogy ez egy lehetőség lesz, amit ha akad olyan hibbant, aki igénybe akarna venni, megteheti, vagy netán kötelezően írják elő? Mert például ez se mindegy. 

Valami célja biztosan van ennek, de nem tudok rájönni, hogy mi, pedig nagyon szeretném megtudni. Az ismertetés szerint a keresetet a közösbe kell betenni, majd pedig "a szövetkezet tagjának vagy vele közös háztatásban élő közeli hozzátartozójának a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális jellegű szükségleteinek a kielégítésére kell felhasználni". Tehát a szövetkezet fogja kezelni a pénzemet, kaphatok belőle indolt esetben? Mi ez, hogy egészségügyi szükségleteim kielégítésére? Elmehetek orvoshoz? Most nem mehetek el? 

Azt, hogyha az ember nyugdíj mellett dolgozik, a megszerzett jövedelméből ugyanúgy adózik, nyugdíjjárulékot fizet, egészségügyi hozzájárulást - utóbbi most is érdekes, nem mintha nagyon sok lenne az a 4%, de ahhoz képest igenis sok, hogy nekem az egészségbiztosítás amúgy is jár, de azért lazán duplán megfizettetik velem. 

Érti ezt valaki, hogy mi a jó fenét akarnak ezzel? 

Nagy izgalomban lehettek hétvégén a debreceniek, elvégre képviselőt választottak. Na nem parlamenti képviselőt, csak önkormányzatit és nem örökre, hiszen csak a következő választásokig kapta meg a mandátumot, attól még relatív nagy volt a tét. Nem múlt ezen semmi, ha a Bodri kutyát választják meg, az is nagyjából ekkora eredmény lenne. Leginkább arra jó, hogy mindenféle következtetéseket vonjanak le az eredményből. Természetesen mindenki a saját szempontjainak megfelelően. Például a DK is úgy értékelte a kiemelkedő teljesítményt, miszerint megszerezte a dobogó harmadik helyét, hogy íme, ők a legerősebb ellenzéki erő, tehát okvetlenül érdemes velük összefogni. 

A csemege mégis a Fidesz örömködése a diadal fölött, ahogyan mindent elsöprő győzelemnek nevezik a megszerzett mandátumot, azt már kevésbé hangoztatva, hogy az érintett választók mindössze 21%-a ment el szavazni, ami azért egy köztudottan fideszes városban felér két kudarccal. Persze ez nem csupán a Fidesz kudarca, hanem általában a magyar közélet kudarca, hogy már az emberek többsége semmiféle választással nem foglalkozik, mert úgy érzi - és nem alaptalanul -, hogy a közös ügyekhez neki nincs köze, hiába próbálják elhitetni vele, hogy van beleszólása, valójában ha voksol, ha nem, a lényeg nem változik. Nem csoda, ha úgy dönt, hogy akkor nem is izgatja magát fölöslegesen. 

Az ember belegondol, hogy közben jöttek a hírek a francia elnökválasztásról, ahol a választók közel nyolcvan százaléka járult az urnákhoz, és ez náluk szerény eredménynek számít, mert ennél nagyobb aktivitás szokott lenni. Lehet ezt sokféleképpen magyarázni, a hagyományoktól a francia lélek másságáig, azért mégiscsak el kellene gondolkodni azon, mi lehet az oka annak, hogy nálunk viszont maholnap már csak Bözsi néni fog elmenni szavazni, ő pedig nyilván arra adja a voksát, aki nem mulasztja el megnyerni őt egy Erzsébet-utalvánnyal.

Igaz, mi nem közvetlenül választunk köztársasági elnököt. Nehéz is elképzelni, mire építené a kampányát, ami nem is csoda, a mi köztársaságunk - már amennyire egyáltalán köztársaság vagyunk - nem is hasonlítható össze a franciákéval, a mi elnökünk szerepe most már annyira jelentéktelen, hogy gyakorlatilag nem is érdekel senkit, leginkább a világméretű problémák foglalkoztatják, a hazai életből csak annyi jut el hozzá, hogy juj, de csúnyán beszélnek itt még a parlamentben is - természetesen ez a kitétel is az ellenzékre vonatkoztatva. 

Tehát Debrecen előrevetítette a jövőt. Vagy mégsem? Talán még van valamicske remény, de az is lehet, hogy már késő. 

Még föl se ocsúdtam a nagygéci események okozta eufóriából, újabb katarzisra nyílt lehetőségem. Megismerhettem a Himnusz jelenhez igazított változatát.Ideteszem, nehogy az a vád érjen, hogy nem jelöltem meg a forrást:

https://444.hu/2017/05/05/az-uj-fideszes-magyar-himnusz-sokkal-jobb-mint-a-regi-bena-buskomor

Az ötletgazdák nem érték be annyival, hogy pusztán bemutatják a pozitív Himnuszt, de közös éneklésre is rábírták a közönséget. A résztvevők a nagyobb hatás kedvéért még ütemesen tapsoltak is, a beszámoló szerint 1596-an fújták közösen. Hogy meg is számolták pontosan, ez arra utal, hogy ez valamiféle rekordkísérlet lehetett, ezek után nincs más hátra, mint gratulálni ehhez a szép teljesítményhez. 

Ismét bebizonyosodott, hogy nincs az a mélység, amelynél ne lenne még lejjebb. Örüljünk, hogy nem arrafelé élünk, ahol ilyesmi megtörténhet, de azért ne örüljünk túlságosan, mert nincs rá semmiféle garancia, hogy az ehhez hasonló kezdeményezések nem válnak általánossá. Olyan ez, mint a vírus, előbb-utóbb megfertőzi az egész országot. 

Most már csak az hiányozna, ha uniós támogatással valósulnának meg az efféle lidércnyomások is. 

Kissé lecsillapodott már a letelepedési kötvények körüli vihar. Elvileg már leállították, persze ez nem biztos, mert vannak olyan hírek, amelyek szerint még mindig működik a nagy üzlet, nem sikerült még beletekinteni a nyilvántartásba, az illetékesek valamiért nem örülnek, ha ezt a pártok vagy a sajtó feszegeti. Ki tudja, mi minden fog még kiderülni ennek kapcsán. Rengeteg tisztázni való van, forszírozzák is minden irányból, ami nekem ebből az egészből hiányzik, az az, hogy az offshore-cégek szerepe ebben az egész bizniszben szinte szóba se kerül. Nem az, hogy kinek a kapcsolatai, hanem az, hogyan lehetséges, hogy ebben egyáltalán részt vehettek offshore-cégek. Mikor lesz már arra legalább törvényjavaslat, hogy erre ne legyen egyáltalán lehetőség? 

A nemzeti érdekekről egyfolytában papolnak, ehhez képest ebben a kérdésben például ez föl se merül? Ennek pedig magától értetődőnek kellene lennie, ez éppen olyan ellentmondás, mintha mondjuk a belügyminiszter egy másik országban lakna, mert ott jobb a közbiztonság. Ha ezt törvény nem tiltja, az helytelen, mert bár ennek természetesnek kellene lennie, láthatóan mégsem az.

Hallgattam ma egy beszélgetést, a Medián közvéleménykutatását elemezgették a pártpreferenciákról. 31%-nál tart a Fidesz, 31% a bizonytalanok aránya, a maradék 38%-on pedig osztozik az összes többi párt. Külön megmérték azt is, hányan szeretnének kormányváltást, mint kiderült, a megkérdezettek 52%-a. Ez persze nem jelenti azt, hogy lesz is kormányváltás, de korai lenne akár legyinteni, akár túlzottan bízni benne. A választásig még bármi történhet, ami a mostani, eléggé masszív erőviszonyokat fölborogathatja. 

Maradjunk a bizonytalanoknál. Én is egy vagyok a bizonytalanok közül, ezért van némi fogalmam, milyenek is vagyunk. Ha nincs is határozott szándékunk a leendő választásunkat illetően, azért irányultságunk mindenképpen van. Nem hiszem, hogy lenne olyan, aki még abban se biztos, hogy jobbra vagy balra akar szavazni, illetve aki ennyire határozatlan, az valószínűleg nem is megy el szavazni, hiszen ha neki mindegy, akkor minek tegyen akár egy lépést is érte. Sokan lehetnek közöttünk, megkockáztatom, hogy a nagy többség, akik mindenképpen balra fognak szavazni, csak azt nem tudják eldönteni, melyiket válasszák a több kicsi közül. Na de a sok kicsinek nem akaródzik szeretni egymást. Mind külön fog kampányolni, és mit fognak elérni vele? Nagy felhajtás, programok özöne, miniszterelnök-jelöltek komolykodnak majd, anélkül, hogy bármelyiknek csepp esélye is lenne arra, hogy eredmény érnek el. Egy ponton túl már az ígéretek is leperegnek majd rólunk, képtelenség észben tartani mindet, pláne méricskélni, hogy melyik is a kedvezőbb. 

Ha józanul nézzük a helyzetet, csak egy megoldás létezik, már ha valóban le szeretnék váltani ezt a bűnbandát. Mégiscsak össze kellene fogni, és nem sokáig halogatni a megegyezést, mert most kellene eldönteni, megjelölni a legfontosabb pontokat, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell, és ha megvan az irányvonal, akkor mindenki kampányoljon azért, hogy az megvalósulhasson. Most még nem lenne nehéz egyeztetni, a programok még alakulnak, mindegyik szervezet megjelölhetné a számára sarkalatos kérdéseket, aztán ezeket össze lehetne fésülni. Mivel nagyon hasonló pártokról van szó, az egyeztetés egészen biztosan nem lehetetlen. Aztán hogy ki legyen az egyetlen miniszterelnök-jelölt, azt döntsék el szavazással, vagy sorsoljanak vagy fussanak versenyt, bánja a fene, a szavazók egyik személyhez se ragaszkodnak, ha azt mondják, hogy itt van ez a valaki, innentől kezdve ő a közös jelölt, majd elfogadjuk és kész. 

A szavazataink várományosai jó lenne, ha most már tennének valamit, hogy a bizonytalanságunkat elmulasszák, mert ha így maradnak szanaszét, álmodhatnak szépeket és nagyokat, de közülünk valószínűleg nagyon sokan talán el se mennek majd a választásra. 

Gyurcsányt most már végképp nem tudom hová tenni. Hogy mire volt jó ez a hadüzenete, talán idővel kiderül, de talán sose tudjuk meg. Furcsa módon az meg sem fordult  a fejemben, hogy valóban vannak valamiféle bizonyítékai, ha lenne, már előállt volna vele, tehát nyilván blöffölt, a kérdés már csak az, hogy volt-e ennek valami értelme. Ilyen ma már naponta előfordul, hogy letolvajozzák a kormányoldal ékességeit, de azon túl, hogy egy egész ország biztos benne, hogy kilopják a szemünket is, bizonyítani ma már gyakorlatilag lehetetlen. Az az idő már elmúlt, amikor reklámszatyrokban meg papírzacskókban adogatták a pénzeket - tegyük hozzá, hogy most már pár milliós tételekért le se hajolnak. Kifinomultak a módszerek, és aki azt mondja, hogy ezeket a pénzeket valaha is vissza lehet venni, az sajnos nem mond igazat, mert nem lehet, és jobb, ha ebbe beletörődünk. 

Gyurcsány bedobta az időzített bombát, aztán letelt a 72 óra, és úgy tűnik, hogy a nagy durranás elmarad, a csodafegyver csütörtököt mondott. Nyilván volt valami elképzelése arról, hogy mi fog történni. Talán arra számított, hogy Orbánt ez úgy feldühíti, hogy bepereli, és akkor végre szembekerülnek egymással, ha máshol nem is, hát egy bíróságon. Ámbár azt ő se gondolhatta komolyan, hogy Orbán besétál egy bíróságra, azért ez nem olyan ország, ahol bármilyen perben beidéznék magát a tekintetes miniszterelnök urat. Milyen más variáció létezik? Ráuszítják a titkosszolgálatokat, betörnek vagy belopóznak hozzá, hátha megtalálják a félelmetes bizonyítékokat? Vagy merényletet követnek el ellene, és akkor ha miniszterelnök nem is, de legalább mártír válhat belőle? 

Okosabban tette volna, ha még csak eszébe se jut egy ilyen ultimátum, de hát eszébe jutott, és persze a határidő letelte után mindenki azt kérdezte tőle, hogy és akkor most mi lesz? Erre megint olyat mondott, amit bár ne mondott volna, hogy Orbán imádkozzon, mert ő bizony látott valami szörnyűséges dokumentumokat, és most mindent el fog követni, hogy azokat megszerezze. Erről valamiért az a régi kabarétréfa jut az ember eszébe, ahol elég csak annyit mondani, hogy ha én egyszer kinyitom a számat. Ott és akkor bejött, na de most? 

Olyan, mint a hadvezér, aki kimegy a harcmezőre, megáll az ellenséggel szemben és odakiabál nekik, hogy majd lesz ám hadseregem, aztán várja, hogy ettől a támadók félelmetes hada megfutamodjon.