Nagy izgalomban lehettek hétvégén a debreceniek, elvégre képviselőt választottak. Na nem parlamenti képviselőt, csak önkormányzatit és nem örökre, hiszen csak a következő választásokig kapta meg a mandátumot, attól még relatív nagy volt a tét. Nem múlt ezen semmi, ha a Bodri kutyát választják meg, az is nagyjából ekkora eredmény lenne. Leginkább arra jó, hogy mindenféle következtetéseket vonjanak le az eredményből. Természetesen mindenki a saját szempontjainak megfelelően. Például a DK is úgy értékelte a kiemelkedő teljesítményt, miszerint megszerezte a dobogó harmadik helyét, hogy íme, ők a legerősebb ellenzéki erő, tehát okvetlenül érdemes velük összefogni.
A csemege mégis a Fidesz örömködése a diadal fölött, ahogyan mindent elsöprő győzelemnek nevezik a megszerzett mandátumot, azt már kevésbé hangoztatva, hogy az érintett választók mindössze 21%-a ment el szavazni, ami azért egy köztudottan fideszes városban felér két kudarccal. Persze ez nem csupán a Fidesz kudarca, hanem általában a magyar közélet kudarca, hogy már az emberek többsége semmiféle választással nem foglalkozik, mert úgy érzi - és nem alaptalanul -, hogy a közös ügyekhez neki nincs köze, hiába próbálják elhitetni vele, hogy van beleszólása, valójában ha voksol, ha nem, a lényeg nem változik. Nem csoda, ha úgy dönt, hogy akkor nem is izgatja magát fölöslegesen.
Az ember belegondol, hogy közben jöttek a hírek a francia elnökválasztásról, ahol a választók közel nyolcvan százaléka járult az urnákhoz, és ez náluk szerény eredménynek számít, mert ennél nagyobb aktivitás szokott lenni. Lehet ezt sokféleképpen magyarázni, a hagyományoktól a francia lélek másságáig, azért mégiscsak el kellene gondolkodni azon, mi lehet az oka annak, hogy nálunk viszont maholnap már csak Bözsi néni fog elmenni szavazni, ő pedig nyilván arra adja a voksát, aki nem mulasztja el megnyerni őt egy Erzsébet-utalvánnyal.
Igaz, mi nem közvetlenül választunk köztársasági elnököt. Nehéz is elképzelni, mire építené a kampányát, ami nem is csoda, a mi köztársaságunk - már amennyire egyáltalán köztársaság vagyunk - nem is hasonlítható össze a franciákéval, a mi elnökünk szerepe most már annyira jelentéktelen, hogy gyakorlatilag nem is érdekel senkit, leginkább a világméretű problémák foglalkoztatják, a hazai életből csak annyi jut el hozzá, hogy juj, de csúnyán beszélnek itt még a parlamentben is - természetesen ez a kitétel is az ellenzékre vonatkoztatva.
Tehát Debrecen előrevetítette a jövőt. Vagy mégsem? Talán még van valamicske remény, de az is lehet, hogy már késő.