Mi testületileg távol maradtunk ettől a mai cirkusztól - azt nem mondom, hogy ingyen cirkusztól, mert ahhoz képest meglehetősen sokba került -, pontosan úgy viselkedtünk, mint bármelyik vasárnapon. Nem öltöztünk ünneplőbe, nem lestük aggodalmasan a híreket, hogy vajon hogyan alakul a részvétel. Aztán este megérkezett a fiaim egyik kollegája egy szép magyar történettel. 

A legény 33 éves, van egy fogyatékos-forma bátyja, pontosan nem tudható, milyen fogyatékossága van, de az anyjuk, akivel élnek, kijelentette, hogy a báty beteg és mint ilyen, nem dolgozhat. Nem is csinál semmit, egyetlen feladata, hogy minden délben elballag egy ételhordóval a kedvezményes ebédért. Sehonnan semmiféle ellátást nem kap, az anyjuk nyugdíjából és a másik fiú keresetéből élnek. 

A kisebbik fiúnak van egy barátnője most már két éve, szinte már együtt élnek. Ma is náluk volt a leányzó, a mama pedig kiadta a jelszót, hogy most pedig mennek szavazni. A fiúk engedelmesen ugrottak is, a lány viszont közölte, hogy ő nem megy, eddig se ment soha, most se megy. Nem mintha lenne valamiféle politikai véleménye, egyszerűen csak nem érdekli a lehetőség. 

Gondolom, ő se számított arra, ami ezt követően történt. A mama ezen olyan mértékben fölháborodott, hogy a hisztériáig hergelte magát, magából kikelve ordított a lánnyal, és szabályosan kidobta a házukból, valami edényei is voltak ott a lánynak, azokat is utána hajigálta. A lány összeszedte a cuccait és hazament, a két legény pedig anyástól elment szavazni. 

Kérdeztem a fiútól, hogy te mit csináltál eközben? Mire ő: mit tehetett volna, amikor az anyjának igaza volt. Igaza volt? Igen, mert ez a szavazás nagyon fontos, ők nem akarják, hogy a lakásukba migránsokat költöztessenek. Különben kaptak egy sms-t is, hogy menjenek el szavazni, mert ha nem mennek el elegen, holnaptól jönnek a migránsok. Ezek után megnéztem a mobilomat, kaptam-e én is ilyen üzenetet, de nem, ezek szerint valami lista alapján küldözgetik. 

Időközben megszületett a végeredmény: a népszavazás érvénytelen. A vehemens mama és a fiai máris retteghetnek, mert holnap esetleg már rájuk törik az ajtót a migránsok. Hogy a kiebrudalt lánnyal mi lesz, nem tudom...

Tegnap az idősebbik fiam volt a boltos beosztott. Indult volna, megkapta a listát, aztán azt mondja, hogy akkor hol van a kártya. Ez vicces, hogy pont tőlem kérdezi, mert aki garantáltan nem használja a kártyámat, az én vagyok, mindig az viszi, aki éppen pénzes ügyeket intéz, aztán az a szokás, hogy utána visszateszi a  helyére, a konyhaszekrénybe az üveg közé. Ezúttal azonban a kártyának hűlt helye volt. 

Na, kitört a hatalmas nagy riadalom, elkezdték keresni a tettest. Ki vitte el legutóbb? A nyomozás eredményeképpen fény derült az elkövető kilétére, az is az idősebbik fiam volt, előző nap is ő járt bevásárolni, de mivel a kártyát nem találta a tárcájában, valószínűnek tűnt, hogy talán ott maradt valamelyik boltban. 

Azt a pánikot érdemes lett volna lefilmezni. A fiam elrohant itthonról, hogy akkor ő most végigjárja a lehetséges helyeket, a másik fiam is aggodalmaskodott, hogy talán le kellene tiltatni, a lányom meg szinte belebetegedett, hogy jaj, most mi lesz, ráadásul az enyém olyan érintős vagy milyen kártya, hogy állítólag ötezer forint alatt kódot se kér senki, ha tehát valaki megkaparintotta, apránként szépen akár az összes vagyonomat elvásárolhatja. 

Olyan túlságosan nem izgattam magam, akkora nagy összeg az én kártyámon nincs, túl nagy kárt nem tudnak nekem okozni, szerencsére az októberi nyugdíj meg fizetés majd októberben érkezik, szóval nem láttam okát, hogy most Dunának kellene menni emiatt. Aztán egy óra múlva megjött a fiam, be is vásárolt, meg a kártyát is hozta, nem veszett el, csak nem a tárcájában hagyta, hanem a kocsiban. Ez örömhír volt, annál inkább, mert egyszer a lányom már ottfelejtette a kártyámat a Tescoban, és nem is volt egyszerű visszaszerezni, személyesen kell megjelenni, igazolvány, jegyzőkönyv, miegymás, hát nem igazán hiányzik nekem egy ilyen tortúra. 

Ma ismét az idősebbik fiam ment boltba, előtte azért piszkáltam egy kicsit, hogy aztán a kártyára nagyon vigyázzon - általában nehezen viseli a prédikációt, de ezt szó nélkül fogadta. 

Hát azért tegnap megállt az eszem. Beszámolt a tévé a csepeli önkormányzat rendkívüli üléséről, ahol végül a többség megszavazta, hogy saját pénzből is kampányoljanak a kvóta ellen. Az ottani alpolgármester aggodalmasan előadta, hogy muszáj csinálni valamit, mert különben ránk küldik a migráncsokat, bele az önkormányzati lakásokba, ahonnan majd emiatt nyilván a bent lakókat ki kell költöztetni. A segélyekről nem is beszélve, pedig hát a magyar forintoknak jobb helye is lenne. 

Tényleg az ember néha már úgy érzi, hogy sürgősen bele kellene csípni saját magába, hátha felébred, mert ez csak valami rossz álom lehet. Hogy mindez éppen Csepelen történik, az egy külön csavar a történetben - nekem voltak némi illúzióim a csepeliekkel kapcsolatban, de úgy látszik, most már ezzel is ideje leszámolni. 

Lázár is egyre inkább kitesz magáért, legutóbb már azt fejtegette, hogy ha netán mégis be kell kvártélyoznunk a betolakodókat, el kell majd dönteni, hogy hová. És akkor ugye olyan településre nem lehet, ahol egyértelműen tiltakozik ez ellen  a lakosság, mert a kormány nem akar szembe menni a népakarattal, ezért majd megnézik, hol volt alacsony a részvétel a népszavazáson, mert ezek szerint az ott élőknek mindegy. 

Az ember azt hinné, már nem tudnak újat kitalálni, és akkor kiderül, hogy dehogynem. A tárház kifogyhatatlan. 

Eközben Pápa Levente is meghasonlott, leszámolt az Együttel, kilépett, odahagyta az alelnöki pozícióját: Nem mintha ettől megváltozna a világ folyása, hogy egy alig látható szervezet még alig láthatóbb figurája jelölné ki az ellenzéki irányvonalat, valószínűleg többet nem is hallunk róla. Hogy búcsúelőadását miért pont a Vajna-tévében mutatta be, azt tőle kellene megkérdezni. 

Zajlik az élet...

Egyre többen fedeznek fel magukban különleges képességeket. Az élethosszig tartó tanulás nálunk igencsak virágzik, bár az irányaival mintha nem lenne minden egészen rendben. 

Egy ismerősöm pedagógus. Mindig is vonzódott a természetfelettihez, már évtizedekkel ezelőtt is jósnőkhöz jár, egyszer még engem is elvitt egy halottlátóhoz, mert majd meglátom, miket fog mondani. Hát megláttam. Valószínűleg bennem van a hiba, mert amikor belebonyolódott az előző életeimbe, amikor is spanyol bányászasszony voltam, meg holland hajósnak az özvegye, zokogva álltam a tenger partján és virágokat szórtam a hullámok közé, ezeken már nagyon mulattam, de amikor odáig eljutott, hogy még korábbi létezésemben voltam én kavics is egy patakban, hát az már kicsit sok volt. A nő ma is működik egyébként, állítólag nagyon sikeres, a szellemekkel is diskurál és kiválóan közvetít élők és holtak között. 

A pedagógus ismerősöm sűrűn keresi fel a jós ismerőseit, akik minden tekintetben hasznos tanácsokkal látják el, és ő állítólag ezek tudatában vezeti az életét. Ahhoz képest elég sok marhaságot követ el szerintem, de ki tudja, hogyan lenne, ha a jósok előre nem figyelmeztetnék minden veszedelemre. Állandóan tanfolyamokra jár, ezek ilyen méregdrága tanfolyamok, ahol megtanulják, hogyan lépjenek kapcsolatba valami indián szellemekkel, akik aztán segítségükre lesznek mindabban, amit szeretnének megvalósítani. Különféle mesteri fokozatokat érnek el ezeken a tanfolyamokon, neki is van már egy csomó cafrangja, ezeket használja is, tudniillik vannak neki saját tanítványai, akikkel rendszeresen összejönnek, egyesítik az energiáikat, és az így képződött hatalmas energiával távgyógyítanak, Egyszer nekem is bemutatta, hogyan teszi. Becsukja a szemét, összekulcsolja a kezeit, ilyenkor imádkozik állítólag az ő saját indián felsőbb hatalmához, aztán amikor létrejön a kapcsolat, akkor elkezdi irányítani a kapott energiát. Éreznem kellett volna a hatalmas forróságot, amely átjár, Miután én sajnos nem éreztem, azt mondta, bennem van a hiba, mert nem hiszek. Hát ebben maradtunk. 

A barátnőm ejtett ámulatba nemrég. Roppant földönjáró típus, de nemrég mindenféle bajok kezdték gyötörni, és egy kollegája ajánlott neki egy energiával gyógyítót, hogy majd az olyan csodát fog tenni, hogy valósággal újjászületik. Nem is volt könnyű bejutni a csodatévőhöz, marha nagy protekcióval azért sikerült. Ez egy férfiember, lefekteti az áldozatot egy ágyra és folyamatosan beszél hozzá. Olyanokat, hogy ártó szellemek vannak körülötte, akiket egyesével elküldött a fénybe, aztán miután az összes gonosz lelket elzavarta, közölte, hogy most már megtisztult, sokkal jobban fogja érezni magát. Kérdeztem, hogy na és tényleg? Azt mondja, hát az biztos,hogy amikor kijött tőle, majdnem orra esett, mert egészen el volt kábulva. Amin mondjuk nem csodálkozom, ha nekem duruzsolna ilyeneket valaki egy órán keresztül, biztosan elzsibbadnék tőle. Na de nem lett jobban, hát elment megint, hogy nem következett be a csoda. Újabb terápia, duruzslás, utána házi feladat. Vegyen tíz deka keserűsót, oldja fel vízben, igya meg, aztán igyon meg rá két deci olivaolajat, az kitisztítja a szervezetét - jaj. Micsoda ötlet. A hatást el tudom képzelni, inkább nem próbálnám ki, tán életben se maradnék. Szerencsére a barátnőm se próbálta ki. A másik feladat, vegyen egy álarcot, tegye fel, üljön le a tükör elé, és beszélgessen az álarcos önmagával, olyan lesz, mintha valaki másnak mondaná el, amit elmond. Ez a tanács is csak arra jó, hogy azóta ezzel ugratom, mindig kérdezem, hogy megvan-e már az álruhája. 

A napokban meséli egy ismerősöm, hogy egy autószerelő ismerősünk is most végez valami tanfolyamot, mert a továbbiakban energiákban fog utazni. Eddig piócákat tenyésztett és arra esküdött, hogy a piócák minden rosszat eltávolítanak az emberből, na most váltás jön. A pozitív energiák veszik át a szerepet, mert betegség nincs, csak rossz energiák meg jó energiák vannak, a tanfolyamon pedig megtanulja látni az energiákat. A jót is, meg a rosszat is. Utána már nem is lesz más dolga, mint hogy a rossz energiákat eltávolítsa, a helyüket pedig töltse be jó energiákkal. 

Édes jó istenem, hová tud ez még bokrosodni? Lassan minden sarkon lesz egy csodatévő, aki még nem az, hamarosan ő is elvégez egy tanfolyamot és kifejleszt valami extra képességet. Haladunk a szép, új világ felé, egyre erősebbek, egészségesebbek és persze boldogabbak leszünk, életünket eluralják a pozitív energiák, maholnap talán már fűtünk, világítunk és táplálkozunk is ezekkel. Holmi földi dolgokhoz nem fogunk érteni, de hát nem is lesz rá szükségünk. 

Aki kimarad, az lemarad - mondta állítólag a megtáltosodott autószerelő. Nincs mese, be kell iratkozni valami tanfolyamra...

Rákaptam a tippmixre. Egyébiránt is lottózom, de most már időtlen idők óta nem volt egy nyamvadt találatom se, így egy kicsit unalmas a dolog. Nem vagyok egyébként nagy lottós, nem variálok, állandó számaim vannak, amik arról nevezetesek, hogy még nem voltam iskolás, amikor kitöltöttem egy szelvényt, és azóta minden héten megtesszük. Utána lehet számolni, úgy hatvan éve szerepel a kombinációm minden áldott héten, és nem mondom, kettesem már volt, de annál több még soha. Na mindegy, ezt már abbahagyni nem lehet, de valami más passzió után kell nézni. 

Kipróbáltam a tippmixet. Nem mintha értenék a sporthoz, teljesen érzelmi alapon tippelgetek. Csak focival foglalkozom, mert ott azért néha vannak ismerős csapatok is. Ha nincsenek intuícióim, nem tippelek, ha vannak, akkor igen, akkor is csak óvatosan, kemény kétszáz forintot teszek fel, aztán vagy elvesztem, vagy nem. Háromezer forinttal kezdtem, jártam már ötezer fölött, pillanatnyilag 2720 forintom van - ez a húsz forint úgy keletkezett, hogy az oddsok, vagyis a szorzók nem mindig kerek számok. Tehát veszíteni mindig kétszázat veszítek, de ha nyerek, hát akkor előfordul, hogy nagyobb összeget kaszálok. 

A magyar csapatokra szeretek tippelni. Ha a Fradi játszik, mindig megveretem. A múltkor 12-szerest nyertem, amikor a Fradi kikapott az MTK-tól Dunaújvárosban. Most megint vesztésre állítottam őket, hát most nem jött be, de majd legközelebb. A Videotont se szeretem, a Puskás Akadémia is mindig kikap nálam, a Vasas viszont nyerő, akárkivel is játszik. A realitások nem különösebben érdekelnek, bár olykor utánaolvasok, de az csak arra jó, hogy tisztában legyek vele, hogy most biztosan vesztek, ettől még nem változtatok a tippemen. 

A szisztémám, ha nem is tudományos, de legalább családi hagyományokra támaszkodik. A mi családunkban ugyanis volt már egyszer nagy nyeremény. Édesanyám a totón nyert 1959-ben, telitalálata volt, akkor 60 ezer forintot fizetett, ami őrületes nagy pénz volt annak idején. Azóta is az a konyhabútorunk van, amit akkor vettünk, egy szobabútort, aminek egyes részei még ma is funkcionálnak, vettünk két tangóharmonikát, egy gitárt, a nagyanyámék akkor építették a mostani házunkat, abba is beleszálltunk, a szüleim pedig varrattak maguknak egyforma sötétkék télikabátot, amibe belülre arany cérnával bele volt hímezve a monogramjuk. Ez biztosan nagyon fontos volt nekik. Én kaptam egy hajas babát, ami valami nagyon drága baba lehetett, mert sose volt szabad játszani vele, utáltam is kellőképpen. 

Nem tudom, hogy miután én már valamilyen formában részesültem a nagy szerencsében, megillet-e engem ebben az életben még egy ilyen megtiszteltetés, lehet, hogy nem, mindenesetre a reményt nem adom fel. Na és a szisztéma marad - annál inkább, mert az édesanyám se nyert volna, ha annak idején nem a Tatabányát meg a Pénzügyőrt állítja nyerőre, pedig azoknak akkor állítólag semmi esélyük nem volt...

Láttam ma egy videoriportot, az Index készítette valahol Nógrádban, egy alig látható kis faluban, a kérdés pedig az volt, ugyan bizony hogyan vélekednek a kvótanépszavazásról és egyáltalán a migránskérdésről. A tájékozottságuk figyelemre méltó, akár öreget, akár fiatalt, akár férfit, akár nőt kérdeztek, mindenki tisztában volt vele, kik is azok a migránsok. Igaz, eleven migránst még sose láttak, na de nézik a tévét, és onnan megkapják a megfelelő tájékoztatást. Természetesen mindenkinek van véleménye, a többség fél, volt, aki azt se tartja kizártnak, hogy őt ott az Isten háta mögött a terrorizmus is fenyegeti, mert ugye sose lehet tudni. Elvétve azért akadt olyan, aki megkockáztatta, hogy talán van ebben az egész össznépi rettegésben valami túlzás, egy néni azt mondta, nem hiszi, hogy neki különösebb félni valója lenne, egy férfi meg nem fél az idegenektől. Mivel most is vannak közöttünk idegenek, végül is nem ismerhetünk mindenkit. 

Dübörög a kampány. Most már megcélozták a cigányságot, gondolkodjanak csak el, mi lesz velük, ha jönnek ezek a migránsok és veszélyeztetik az ő szociális biztonságukat. Ami egyébként ugye van nekik bőven. A külhoni magyar szervezetek is egytől egyig a kormánynak kampányolnak, még Böjte Csaba atya is fontosnak tartja, hogy megnyilvánuljon ebben a kérdésben. Egyedül egy vajdasági magyar szervezetről hallottam, amelyik valahogy úgy fogalmazott, hogy aki Magyarországon él, az szavazzon vagy ne szavazzon, tegyen belátása szerint, de aki nem itt éli az életét, arra valójában ez nem tartozik. 

A csúcs azért ez a nyakatekert elmélet, mi szerint Schulz nem tud a kormányokkal megegyezni, hát megegyezik a baloldali városokkal, bizonyíték erre, hogy elismerően nyilatkozott a szegediek tavaly nyári hozzáállásáról. Ebből egyenesen következik, hogy paktumok vannak készülőben, jaj a szegedieknek, semmi kétség. 

Ez már olyan mértékű baromság, hogy az embernek tátva marad a szája és elakad a szava, és azt mondja, hogy kész, itt már kár lenne egy szót is szólni, mert nyilvánvalóan kitört az elmebaj. Ehhez képest vannak, akik úgy érzik, hogy erre is feltétlenül válaszolniuk kell. Közleményeket fogalmaznak, cáfolatokat, hogy ők aztán nem, még a fejükben sem fordulna meg, szó se lehet róla. A kérdés csak az, hogy ennek miért látták szükségét? 

Nem tudom, mekkora lehet Marsi Anikó fizetése. Feltételezem, nem kevés. Azt meg ugye már a lovagkeresztes publicista is megmondta annak idején, hogy van az a pénz, tehát bármi megkapható, ha a megfelelő árat kínálják érte. Jó pénzért akár még hülyét is csinál magából olykor az ember, de azért valahol ebben is van egy határ. Vagy legalábbis kellene, hogy legyen. 

Napok óta Juhász Pétert boncolgatják a TV2-n. Hogy milyen a kapcsolata Portikkal, hogy kapott-e tőle pénzt és ha igen, mennyit, dolgozott-e neki, megszólal ebben a hatalmas horderejű ügyben a boldog meg a boldogtalan, különféle agyrémeket vetítenek elénk, amikből annak kellene kirajzolódnia, hogy a 15 évre leültetett bűnöző a börtönből finanszírozza Juhász Péter megmozdulásait, mi több, Juhászon keresztül irányítja az egész politikát. Annyira röhejes az egész, hogy kedvünk lenne nevetgélni rajta, ha nem volna egyszersmind sírni való is. Mert mégiscsak borzasztó, hogy jobb sorsra érdemes emberek ilyen hitványsághoz adják az arcukat és a nevüket. Ennyire nincs más lehetőségük a boldogulásra? Ha nem vállalkoznának ilyen feladatokra, éhezniük kellene? 

Most már a média többi szereplője is be-bekapcsolódik az Együtt alelnökének tüzetes vizsgálatába. Vannak-e anyagi gondjai, hol és kivel töltötte a nyári szabadságát? Hogy őszinte legyek, nem igazán érdekel, és nem kellene már ezt ilyen szorgalmasan feszegetni, hogy miképpen irányítja a magyar politikát Juhászon keresztül Portik. Ezzel szemben arra már kíváncsi lennék, Rogán miniszter milyen szerepet is játszott azokban a belvárosi ingatlanpanamákban, de arról bezzeg egy szót se szólnak. 

Ez a szomáliai alaposan kiviselte magát. Szexuális ajánlatot tett egy nőnek a fővárosban, aki erre nemet mondott, ám emberünk ezzel nem tekintette lezártnak az ügyet, követte a hölgyet a lakásáig. Ennél tovább nem merészkedett, hogy útközben is folyamatosan molesztálta volna vagy fenyegetően álldogált volna az ablaka alatt, arról nem szól a fáma. Azért én szívesen hallottam volna részleteket is erről a zaklatásról, mert így akármit is elképzelhet az ember ugye. 

Migránsunknak egyéb bűnei is vannak. Belopózott valami szállodába és onnan ellopott ruhát, táskát és készpénzt 80 ezer forint értékben. Na de mindez nem marad megtorlatlanul, példás gyorsasággal elfogták a rendőrök - lehet, hogy nem is a rendőrök voltak, hanem a TEK, végtére készültség van. Már bíróság elé is állították, kezdeményezték előzetes letartóztatását, főleg a bűnismétlés és a szökés veszélye miatt - tudhattuk meg a hírekből. Azt is megtudhattuk, hogy a zaklató több mint egy éve él hazánkban, munkája nincs, lakása nincs, jövedelme nincs. Menekültstátusz iránt adott be kérelmet, de arra nem jogosult, viszont oltalmazottként élhet nálunk, ami azt jelenti, hogy nem kell elhagynia az országot, viszont ezek szerint semmi egyebet nem jelent. 

Azért érdekes. Ha nem utasítottuk ki, akkor értelemszerűen befogadtuk - mindegy, milyen jogcímen, de úgy látszik, ilyenkor se kosztot, se kvártély nem nyújtunk az illetőnek, amit kap, az annyi, hogy nem zavarjuk át a határon, nem ütjük agyon, viszont a kutya meg nem kérdezi tőle, hogy hát te, fiam, mihez fogsz itt kezdeni magaddal? Csak úgy eleresztjük, bele a vakvilágba, abban a reményben, hogy feltalálja magát, ha másképp nem, mint az ég madarai. Vagy esetleg kéreget, netán lop valamit. 

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal honlapján nem részletezik világosan, hogy kit mi illet meg, jobban mondva vannak információk, csak nehezen értelmezhetőek. Nem sikerült rájönnöm, hogy megilleti-e ugyanaz az ellátás az oltalmazottat, mint a menekültet? Mert ha igen, akkor nem értem, hogy ez a szomáliai miért nem részesült mindebben? Nem vette igénybe? Vagy neki nem jár? Vagy járna, csak elfelejtettek neki is szólni erről? 

Csak óvatosan kérdezem, hogy nem kellene a migránskérdést ezen a szinten is komolyabban venni? Ha már itt oltalmazunk ki tudja, hány embert, nem kellene legalább minimális szinten törődni velük? A szomáliai már több mint egy éve itt van, ha történetesen soha nem is fog továbbmenni, így fogja leélni az egész életét? 

Ja, nem. Most már bíróság elé kerül, ha szerencséje van, kap némi börtönbüntetést is, így az ellátása egy időre megoldódik...

A barátnőm táskáját ellopták. Egy bevásárlóközpont parkolójában pakoltak a csomagtartóba, eközben az utastérből valaki kiemelte a táskát. Benne az összes irata, bankkártyája, telefonja, pénztárcája, orvosi papírjai. Persze a bankkártya mellett egy papíron a kód, mert különben elfelejtené. 

Rendőrség, kétórás tortúra, de semmi jót nem ígérnek, általában a tettes sose kerül elő. A barátnőm törvénytisztelő ember, túlságosan is az. Már másnap elkezdte intézni az új igazolványait. Közben tele van panasszal, hogy micsoda tortúra, mindenhol várni kell, ráadásul a férjének is, mert ő egyedül nem megy sehova, a férje viszi. Kérdezem tőle, miért olyan borzasztóan sürgős? Azt mondja, mert igazolvány nélkül nem lehet menni sehova. És ha valahol igazoltatják és nincs nála igazolvány, akkor elviszik a rendőrök. Hát ezt mondjuk nehezen tudom elképzelni, először is már miért igazoltatnának egy öregasszonyt? Aztán meg ha nincs nála, hát nincs nála, azt mondják, ejnye, néni, aztán kész. De ő már elképzelte, hogy akkor fogdában kellene töltenie egy éjszakát...

Hogy a személyit megcsináltatja, azt még értem, de hogy az adókártyája pótlása miért okoz neki gondot, az végképp rejtély. Háztartásbeli volt világéletében, sose fizetett adót, nem volt jövedelme, minek neki az adókártya? Még belegondolni se hajlandó, az kell és kész. Mindenkinek van, még az egyéves unokájának is, mert annak lennie kell. Azért, hogy legyen, át kell menni a szomszéd városba a NAV-hoz és ott tipródni a sorban. Hát ő tudja. 

Két hete rohangálnak a papírcsere-ügyben. Ma felhívott, képzeljem el, megtalálták az iratait. Valahol bedobták egy postaládába, holnap állítólag meg is hozza a posta. Most futhatnak egy újabb kört, mindenhol bejelenteni, hogy mégiscsak előkerült minden. Most arra vár, hogy hátha a telefonját és a pénztárcáját is visszaküldik, de erre már nem is tudok mit mondani. 

Azt mondja, a jövőben nagyon fog vigyázni a táskájára. Kérdezem, biztos-e, hogy magával kell örökké hurcolnia az összes fontos papírját? Miért nem tudja az igazolványát odaadni a férjének, az beteszi a sajátja mellé és kész, aztán ha annyira igazolni kell őt valahol, hát ott lesz. De azt mondja, az nem jó. Visszakérdez: miért, te nem viszed magaddal az igazolványaidat? Jó kérdés. Tavaly decemberben lejárt az összes papírom, miért is hordanám magammal? Az egyetlen dolog, amiben ez akadályozhat, hogy nem népszavazhatok, azt meg úgyse akarok. A végső kérdése volt a legjobb. Ha elmegyek valahova iratok nélkül és ott meghalok, honnan fogják tudni, hogy ki vagyok? Tényleg. Az szörnyű lenne. Találnak egy felségjel nélküli halott öregasszonyt, mihez kezdjenek vele? Legfeljebb elnyernék egy köztemetést, nem is járnék rosszul...

Szabó Zsolt államtitkár nagyon szeretheti Hatvant, legalábbis erre utal, hogy bár odahagyta a polgármesteri széket és elszegődött államtitkárnak, továbbra is magának érzi a várost. Olyannyira, hogy azt gondolta, ugyan most már más a polgármester, egészen normális, ha a polgármesteri kabinetüléseket ő vezeti. Talán azért hitte ezt, mert az új polgármester is fideszes, ráadásul Szabó Zsolt javasolta városvezetőnek. Horváth Richárd, az új főnök jámbor ember lehet, mivel egy évig békésen tűrte ezt a faramuci helyzetet, aztán mégiscsak megelégelte és véget vetett neki. Kirúgott mindenkit, akit Szabó Zsolt ültetett a nyakára és elkezdett önálló életet élni. 

Az államtitkár azonban nem nagyon akarja tudomásul venni a megváltozott szituációt. A két nagy ember pengeváltásának a városi Fidesz szervezet is áldozatul esett, feloszlott, aztán újra megalakult - Szabó Zsolt alakította meg, és az új szervezetbe egészen egyszerűen nem vették fel azokat, akiket nem találtak megfelelőnek, például az új polgármestert se. Így ő most úgy fideszes, hogy nincs neki szervezete.

A helyzet röhejes, ugyanakkor az ember azon gondolkodik, hogy vajon miképpen fogják ezt megoldani? Mert valamilyen megoldást kell rá találniuk, az nem vitás. Ha ezt az ellentétet ki lehetne békíteni, már megtették volna, a helyzet valószínűleg már annyira elmérgesedett, hogy a békés megoldás szóba se jöhet. A megoldás az lenne, ha a felek egyike kilép a mérkőzésből, az új polgármester leköszön, vagy az államtitkár távozik valami távoli helyre. Az már krimibe illő megoldás, hogy az új polgármesternek leesik a létrája a kocsija tetejéről, de hát még az is megtörténhet - mostanában azért nagyon drukkolnék a Fidesz helyében, hogy a közeljövőben a haja szála se görbüljön meg Horváth Richárdnak, mert ha bármi történne vele, senki se hinné el, hogy nem volt benne semmi szándékosság. 

Hogy a hatvaniak hogyan élik meg ezt az egész háborúsdit, azt el se tudom képzelni. Érdekes helyzetbe kerültek, azt hitték, hogy fideszes vezetővel a lehető legjobb pozícióba jutottak, erre most kiderül, hogy ez sem garancia. Eddig jól szerepeltek a pályázatokon, most valamiért sikertelenekké váltak - az új polgármester szerint az államtitkár keze van ebben is. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez a villongás, de főleg arra vagyok kíváncsi, hogyan jönnek ki belőle, mert szerintem ebből nem lehet jól kijönni.