Tegnap a kormányszóvivői tájékoztatón Lázár János megkapta egyebek mellett azt a kérdést is, hogy ugyan bizony miről tárgyalt Orbán Ráhel és férje Bahreinben. Mesterien kezelte a kérdést, elbagatellizálta, ugyan, kérem, nincs ebben semmi, ezekben a körökben egyébként is így szokás, és ha történetesen Magyarországon tanul vagy turistáskodik valamely más ország vezetőjének családtagja, Orbán Viktor is meghívja az illetőt egy kávéra. Udvariassági látogatás és kész. Hogy a kérdéses találkozón mellesleg megjelentek a térség olajban illetékes potentátjai is, az nyilván valamiféle véletlen, és aki kicsit is ismeri a miniszterelnököt, az tudhatja, mennyire képtelenség maga a feltételezés is, mert az egyszerűen nem fordulhat elő, hogy Orbán Viktor családjából bárki is visszaélne a rokoni kapcsolataival. 

Annyira meggyőző volt, hogy már majdnem elszégyelltem magam, hát tényleg, milyenek vagyunk, mindenkiről rosszat feltételezünk, mit kellett volna Ráhelnek tennie? Álnéven utazni? Ha meghívják a csokoládé-partira, akkor nem elmenni? Csak aztán eszébe jutnak az embernek más apróságok is: a kislány operai kalandja például, amikor egyenesen a királyi vagy milyen páholyba vitte barátait. Emellett teljesen természetesnek tartja, hogy a férje bármihez nyúl is, arannyá változik, dől hozzájuk a pénz. 

Mészáros Lőrinc ugyan nem családtagja a miniszterelnöknek, de a gyerekkori barátság igencsak jól kamatozik, már azt se tudja, hány cége van, több száz holdon gazdálkodik, disznókat tenyészt, a lótenyésztéstől a vasúti sorompók felújításáig mindenben érdekelt, és tényleg nagyon tehetséges ember lehet, afféle százkezű, akinek tengernyi teendője mellett még a polgármesterségre is jut ideje. 

Most éppen arról írt a 444.hu, hogy a Magyar Nemzeti Kerekedőház Zrt.felé a Cider Alma nevű cégcsoportnak horribilis tartozása van, és amikor részletezni kezdik, kik is vezetik ezt a cégcsoportot, kiderül, hogy csupa Orbán-rokon hemzseg a nevek között, akik mellesleg mindenféle más bulikban érdekeltek. 

Enyhén szólva is túlzás, hogy  a miniszterelnök rokonságából senki nem él vissza a helyzetével. Mindenki visszaél, ráadásul ezt nem is érzik visszaélésnek, hanem magától értetőtőnek tekintik, mert nekik ez jár. 

Kis ország vagyunk, szegről-végről rokonai egymásnak. De annyira azért nem kicsi, hogy véletlen legyen, ha feltűnő előnyhöz jutnak azok, akik vezető köreihez tartoznak. Kár arra várni, hogy ez a roppant tehetséges népség valaha is rá fog arra jönni, hogy ezt azért nem kellene. Ha nem ébredünk föl végre, tényleg azt vesszük észre nemsokára, hogy mindenre rátették a kezüket. 

Érdemes elolvasni a Mandineren Stumpf András interjúját Bayer Zsolttal. 

A nemrég lovagkereszttel kitüntetett és ezzel nem kis vihart kavart publicista magába tekint és azt mondja, tulajdonképpen igazuk van azoknak, akik a stílusát kifogásolják. Mindebből az következik, hogy változásra szánja el magát, a jövőben tartózkodni fog a trágárságoktól. Ezek szerint ezzel rendben is lesz minden, nem a tartalommal volt itt a baj, a formát nem bírta megemészteni a finnyásabbak gyomra. 

Jó kérdéseket kap és válaszol is rájuk, és lényegében ezekből az derül ki, hogy alapvetően kétfelé osztja a világot: vannak ők és vagyunk mi Jóllehet, mi,  kelet-európaiak is összerondítottuk az osztrák tereket, de az más volt. Helyesen tették, hogy megtűrtek bennünket, mert csak idő kérdése volt és felnőttünk a civilizációhoz. Most már mi is kultúremberekké váltunk, azzal a különbséggel, hogy míg a nyugat türelmesen kivárta ezt, mi nem adjuk meg ezt a bizalmat a mostani jövevényeknek. Közben megemlíti, hogy beutazta még a boldog békeidőkben Szíriát és remek ország volt, pedig hát bizonyára azok éltek ott annak idején, akik most Európában megjelennek, de erre az ellentmondásra nem tér ki bővebben. Szóba kerülnek a családi vonatkozások is, többek között az egyik nagypapa, aki a gettóban volt orvos, utóbb pedig III/III-as ügynök lett - hát igen, neki is egy élete volt, és ezek szerint a "van az a pénz" szemléletnek, amely Bayert a Népszabadságtól Széles Gáborig vitte, családi hagyományai vannak. 

Aztán kiderül, hogy az ő indulatossága lényegében természetes: 

"Nézzük meg Kohlhaas Mihályt. Sérelem, igazságtalanság éri és mit tesz? Végigjárja az összes hivatalos fórumot, s csak akkor borít lángba mindent, amikor már az utolsó hivatalosságnál is kudarcot vall. Mit csinál ezzel szemben a mi Lúdas Matyink? Fogja a furkósbotot és elégtételt vesz maga, mert tudja, hogy nincs kiépített, legális útja annak, hogy számon kérje a hatalmasabbat. Két ellentétes mentalitás ez. A polgári világé és nem polgári világé."

Mindaz, amit mond, tele van ellentmondással. Polgári világot nehéz furkósbottal építeni. Elsősorban persze nem ettől nem hiteles az egész. Jókora zavar van ebben a fejben, és attól még, ha többé nem káromolja senkinek az anyját, a gondolatok nem fognak kitisztulni. 

Kezdetét veszi a népszavazási kampány. Igaz, hogy már hónapok óta teljes erővel folyik, de valójában csak most kezdődik. Néhányan panaszt tettek a Nemzeti Választási Bizottságnál, hogy kampányidőszakon kívül kampányol a kormány, de élből elutasították a beadványt, mondván, ők csak a kampány ideje alatti eseményeket vizsgálhatják. És mivel így szól a törvény, tudomásul kell venni. 

Érdekes, hogy azt senki nem teszi szóvá - vagy én legalábbis nem hallottam -, hogy a Fidesz közpénzen kampányol, azzal a magyarázattal, hogy mindez valójában nem kampány, hanem a lakosság tájékoztatása, és mivel lesz egy népszavazás, a kormánynak kötelessége is a választópolgárokat alaposan felvilágosítani arról, mi lesz a teendő. Másrészt az a magyarázat is elhangzott, hogy ezt a népszavazást tulajdonképpen a kormány kezdeményezte, és mint kezdeményezőnek, jogában áll saját álláspontját ismertetni. Faramuci helyzet. 

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a társadalmi célú hirdetés az lenne, ha szigorúan csak az időpontot, az eldöntendő kérdést ismertetnék, valamint azt, hogy mit kell tennie a szavazónak, ha mondjuk nem szerepel a listán. És kész. Az már nem tartozik bele, hogy hányan haltak meg terrortámadásban, hogy megerőszakolják a nőket, hogy városnyi menekültet akarnak ránk kényszeríteni, és hogy üzengetnünk kell Brüsszelnek. Az erről szóló óriásplakátok, tévés reklámok nem társadalmi célú hirdetések, hanem párthirdetések, és mivel közérdekű jelmezbe vannak öltöztetve, mindez arra szolgál, hogy megtévesszék a megtéveszthetőket. 

A közszolgálatinak nevezett média naponta adagolja a migráncsos rémtörténeteket, hadd lássuk, milyen jó dolgunk van nekünk itt a béke szigetén. A minap hallgattam egy összefoglalót arról, hogy Horgoson őrszolgálatot hoztak létre a biztonságuk érdekében. Hogy mi tette szükségessé ezt az intézkedést, azt azzal támasztotta alá a riporter, hogy megszólaltatta a helyi húsbolt eladóját, aki elmesélte, hogy az idegenek bementek a boltba, nem mondtak semmit, nem csináltak semmit, csak álltak és néztek. Erre ő úgy megrettent, hogy bezárta a boltot, és csak akkor nyitotta ki újfent, amikor ismerős vevő érkezett. A továbbiakban kiderült, hogy igencsak jól működik ez a polgári őrszolgálat, baj esetén azonnal szólhatnak a rendőröknek, ámbár erre még soha nem volt szükség. 

Remek kis tudósítás volt, nem tudtunk meg belőle semmit, nem közölt semmiféle tényeket, viszont érzékeltette a határ túlfelén uralkodó hangulatot, ahol rémisztő tekintetű migránsok riogatják a henteseket. Lehet, hogy csak azon tanakodtak, vásároljanak-e valamit, de ezt már soha nem fogjuk megtudni...

Nincs könnyű helyzetben az ellenzék az októberi népszavazás miatt. A jobboldal amellett, hogy egyhuzamban önti minden csatornán a reklámokat, provokálja is a baloldalt. Azt mondja a jobbikos, hogy aki igennel szavaz októberben, az nettó hazaárulást követ el. Egy KDNP-s képviselő meg azt kiáltozta a minap egy sajtótájékoztatóján, hogy nyilatkozzon a baloldal, mi a válasza a népszavazási kérdésre. Eközben az ellenzéki pártokon azt érezni, hogy legszívesebben kivándorolnának most, vagy kómába esnének októberig, mert igazság szerint erre a kérdésre nem is lehet jó választ adni. 

Megszólalt Kovács László, az MSZP nagy örege is, hát nézhettünk is nagyokat, hogy ugyan bizony mi történt vele, ámbár az ő korában már sok furcsaság megesik az emberrel. Azt találta mondani, hogy ő igazából azt tenné, hogy bejelölné az igent, emellett ráírná a szavazólapra, hogy Európában szeretnének maradni a magyarok. Mert szerinte ha sok ilyen szavazólap keletkezne, azon minden bizonnyal elgondolkodnának az illetékesek. Aztán az Echo Tv-ben Thürmer Gyulát faggatták ugyanerről a kérdésről, ő kedvesen mosolyogva elmesélte, hogy országjáráson voltak, nagyon örültek nekik a déli határ mentén, ahol is elmondták, hogy igenis el kell menni és nemmel kell szavazni, aztán még idézett is a miniszterelnök tusványosi beszédéből, mi szerint a demokráciát nem nekünk kell exportálni. 

A DK legalább ad valami támpontot a híveinek. Nem kell elmenni, az egész népszavazás egy porhintés, a kérdés egy marhaság, tehát az a legokosabb, ha az ember otthon marad és nem vesz részt ebben a bohóckodásban. Állítólag kampányolni is fognak, de majd csak a népszavazás előtti hónapban. Az Együtt válaszában sincs semmi talány, nagyon határozottan képviselik, hogy nem kell elmenni. Az LMP most kicsit fordított egyet a hozzáállásán, miután Szél Bernadett furcsán nyilatkozott meg Tusványoson, ami után nem győzött magyarázkodni, mostanában már a párt társelnöke szólal meg ebben a kérdésben. lgaz, kitérő választ adnak, nevezetesen, hogy ez a népszavazás nem oldja meg a menekültválság problémáját, de legalább nem azt mondják most már, hogy igenis, el kell menni és nemmel szavazni. 

Valóságos tétje nincs ennek a népszavazásnak, mondjuk ha érvényes lesz, Orbán lobogtathatja, persze ha nem lesz érvényes, ő akkor is bele fog magyarázni valami számára hasznosat, de sokra igazából nem megy vele. A baloldal meg talán azt tenné a legokosabban, ha nem foglalkozna ezzel az egész cirkusszal. Mert ebből jól nem jöhet ki. 

Nem lett belőle vezető hír, de azért hellyel-közzel beszámolt róla a média, hogy felavatták a fővárosban a Szcientológiai Egyház magyarországi székházát. A fő-fő szcientológus is megjelent az eseményen, és olyanokat mondott, hogy a fülünk is kétfelé állhat tőle: alighanem itt lesz az európai központjuk. A rangos eseményt némileg beárnyékolta az a kis csínytevés, amelyet nem tudni, kik követtek el, sőt, pontosan azt se tudni, mi is történt tulajdonképpen, mert egyes beszámolók szerint a környéken lakók emberi ürülékkel borították le az ünneplő közönséget, más információk egy kisteherautóról ledöntött disznótrágyát említenek, és abban sem egyeznek meg, hogy a nagyfőnököt mennyire érte a bűzös valami. Az azonban egészen biztos, hogy valamilyen kellemetlen incidens történt. Az elbeszélők egy cigány családot is említenek, akik abban az étteremben mulatoztak, ahol az ünnepi díszebédet rendezték, és akik állítólag folyvást kötekedtek az amerikai előkelő vendéggel, hogy lenne szíves kanalat hajlítani, de az nem állt kötélnek, csak egy kisebb esőt rittyentett, ámbár abban a vonatkozásban megoszlanak a vélemények, hogy az esőt ő csinálta-e, vagy csak úgy magától eleredt. 

Az ember akár el is csodálkozhatna azon, hogy egy ilyen világegyház, amelyiknek Magyarországon állítólag csak pár ezernyi híve van, hogyan képes ilyen elemi indulatokat kiváltani emberekből, mert azért akármi is volt az, amit ott öntöztek, akár emberi ürülék, akár disznótrágya, ilyesmi nem szokott vödörszám állni az ember keze ügyében, feltehető, hogy kitartóan készülődni kellett az akcióra. Ki hitte volna, hogy az egyszerű angyalföldi ember ilyen jól eligazodik a világban és tudja, milyen veszedelmes a szcientológia. Főleg mostanában, amikor szinte nem is hallani róluk - volt agresszív időszakuk, amikor ott voltak úton és útfélen, ingyenes IQ-tesztekkel próbálták megfogni lehetséges híveiket, megállítottak az utcán és ajánlgatták magukat, de ezen már túl vagyunk, a kisember most már csak akkor találkozik velük, ha ő is úgy akarja. 

Na persze áttételesen nyilván találkozunk, mert azt mondják, befolyásos emberek tartoznak híveik közé. Erre utal feltűnően jó pénzügyi helyzetük. Megvettek egy hatalmas épületet, kitatarozták, fenn is fogják tartani, seregnyi alkalmazottat fizetnek - minthogy állami támogatást nem kapnak, mindezt saját bevételeikből kell fedezniük. Állítólag nagyon sok céggel állnak kapcsolatban, különféle szolgáltatásokat kínálnak, amelyekkel a velük szerződött garantáltan sikeressé válhat. Azt is beszélik, hogy akit sikerrel behálóznak, többé nem szabadul tőlük, éppúgy, mint hogyha a Hit Gyülekezetébe lépett volna be. 

Személyesen egy embert ismerek, aki kezdettől fogva híve a szcientológiának. Tény, hogy bármibe fog bele, minden arannyá válik a kezében, bár valószínű, hogy ez nem a szcientológiának köszönhető, hanem neki vannak kivételes képességei, így nem hiszem, hogy akármelyik balfácán sikeres emberré válhat a szcientológia közreműködésével. Mint ahogy Tom Cruise se attól lett sztár, hogy belépett az egyházba. 

Hogy mennyire veszélyes a társadalomra? Nem hiszem, hogy veszedelmesebb, mint bármilyen más összefonódás, nevezzük azt maffiának vagy pártnak vagy akárminek. Nem egy egyház vagy ideológia okoz károkat, hanem az az ember, aki rossz célokra használ bármilyen tudást vagy kapcsolatot. 

Panaszkodik a Dinnyetermelők Országos Szövetségének az elnöke, hogy összeomlott a dinnyepiac. Ez is a multik miatt van, mert lenyomják a felvásárlási árakat, ez az exportárakra is hatással van, és olyan megalázóan alacsony árat kínálnak a dinnyéért, hogy sok termelő már be is zárta a boltot, mert nem éri meg a dinnyével foglalkozni. 

Értem én a kesergést, és mégse értem. A piac már csak ilyen. A termelő elveti a magot, reménykedve nézi, ahogy fejlődik a növény és közben álmodozik, mennyi bevétele is lesz neki ebből az egészből. A másik oldalon meg ott a vevő, aki alig várja, hogy megjelenjen a boltokban a dinnye, és minél alacsonyabb áron kapja meg, annál jobban örül neki. A kereskedő pedig a kettő között közvetít, amikor még csak éppen érni kezd a gyümölcs, magasabb árat ad érte, de ha jön a dömping, az ár is zuhanni kezd. Főleg a dinnyénél, amit minél gyorsabban el kell adni, mert különben ránk rohad. A dinnye még csak nem is olyan, mint a többi gyümölcs, amit le lehet fagyasztani, lekvárt, szörpöt vagy akár pálinkát főzni belőle. Ráadásul rövid a szezon, mindjárt itt az augusztus vége és akkor jön Lőrinc és belepisil, ezért aki ezt követően mégis dinnyét vesz, az már magára vessen. 

El lehet azt mondani persze naponta, hogy mennyi lenne az az ár, ami mellett megérné a termelőnek dinnyével foglalkozni, de miért lenne az jó a termelőnek, ha többet kapna érte, de a fele a nyakán maradna, mert ha drágább, kevesebbet veszünk belőle, azt azért nehéz elhinni, hogy tiszta ráfizetés a termesztése, az igaz lehet, hogy nem hozza meg a remélt hasznot, de ezért kár lenne akár a multikat, akár a vásárlói öntudatot hibáztatni, és annak sincs sok értelme, hogy azzal riogassa a szövetség elnöke a dinnyekedvelőket, hogy majd jól abbahagyják a dinnyések a termelést és akkor a továbbiakban nem is lesz szezon. 

Ennyit a mai dinnyékről. Persze a régi dinnyék is eszébe jutnak az embernek. Mikor gyerekek voltunk, egyszer elmentünk dinnyét lopni. Nem hiszem, hogy azért, mert borzasztó szegények voltunk, sokkal inkább a kaland kedvéért. Biciklivel mentünk, a dinnyeföld a főút mellett terült el. Sikerült is elcsenni néhány dinnyét, a nagyok vitték a zsákmányt, mi kicsik leginkább csak ott asszisztáltunk a művelethez. A csősz természetesen megkergetett bennünket, mert neki az volt a dolga. Mi menekültünk, a főúton még nem volt aszfalt, kövekkel volt felszórva. Az eszeveszett menekülés közben egy borzasztó nagyot estem a biciklivel és olyan sikeresen összetörtem magam, hogy állítólag utána jó ideig nem lehetett rám ismerni, mert még az orrom is eltört. Ráadásul még be is kellett vallani otthon, hogy milyen dicsőséges akció következtében szereztem a harci sebeket. 

Egyébként régen létezett az úgynevezett cukordinnye. Lehet, hogy nem ez volt a hivatalos neve, de mi így hívtuk. A sárgadinnyék családjába tartozhatott, de zöld volt a belseje, az íze pedig fantasztikusan finom. Néhány évtizede egyáltalán nem láttam ilyet. Hova lett? 

Két államtitkár is odaállt a betonkeverő mellé, hogy előadják, milyen nagyszerű lehetőségeket ad a CSOK a magyar családoknak. Először persze elhangzottak a számok, hogy 61 ezren érdeklődtek már a lehetőség iránt - nem is érti az ember, ez miért adat? Olyan, minthogyha a vasút arról számolna be, hányan gondoltak az idén arra, hogy el kellene utazni valahova, hát számít ez? A tényeket tessék mondani, hányan kértek és hányan kaptak ilyen kedvezményt, és igazából nem a teljes összeget kellene mondani, hanem az lenne az érdekes, hogy mennyit kapott egy kétgyerekes, egy háromgyerekes család - azokról ne is beszéljünk, akik állítólag a leendő gyerekekre igényelték meg a kedvezményt, ott ugyanis valami nagy büntetések lesznek, hogyha nem hozzák a teljesítést időre. 

Na de ne keressük a kákán a csomót, kaptunk egy létező, hús-vér magyar családot, akik a saját példájukon mutatták be, milyen remek dolog ez a CSOK. Megszólalt az anya, valamilyen Mineának hívják, hát én még sose hallottam ezt a nevet, de biztosan létezik, ki is volt írva a képernyőre, úgyhogy nem kételkedünk. Három gyerek is szaladgált körülötte, tehát nagycsaládosról van szó. Elmondta, hogy ezidáig egy egyszobás albérletben éltek, de most jött ez a lehetőség, elővették a spórolt pénzüket, vettek egy telket, nem maradt sok pénzük ezek után, mindössze ötszázezer forint, na de szerencsére ott a CSOK, ami teljes egészében fedezte az építkezés költségeit. A háttérben egy jókora ház állt, hát ezek után biztos, hogy minden lakástalan hanyatt-homlok rohant valamelyik bankba, hogy haladéktalanul megigényelje ő is ezt a kedvezményt. Zárásképpen az államtitkár a jövőbe tekintett és elmondta, hogy amíg ez a kormány vezeti az országot, ezzel a lehetőséggel számolhatnak a magyar családok, mert a kormánynak az a célja, hogy minden magyar család saját otthonhoz jusson. 

Igazán meggyőző volt a riport. Remélhetőleg el is szégyellte magát mindenki, aki mindezek dacára még mindig albérletben él vagy netán a szülei fedele alatt, mert semmi kétség, itt csak az nem boldogul, aki nem akar vagy nem képes. Bár arról nem szól a fáma, hogy milyen esélyei vannak a saját otthonhoz való jutásra annak, aki minimálbéren tengődik vagy közmunkás egy eldugott faluban. 

Megismerkedett valakivel a lányom a Facebookon, kicsit unszolni kellett, de aztán mutatott róla képeket. Hát egészen jóképű a pasas. Tovább kérdezősködtem hát, hogy hány éves, meg úgy egyáltalán mit lehet róla tudni. Azt mondja a lány, hogy mezőgazdasági vállalkozó, állatokat tart. Na, ettől egyből belelkesedtem, mert ugye aki az állatokat szereti, az rossz ember nem lehet. Már kezdett egészen rokonszenves lenni az ember, kérdeztem hát, hogy hogy hívják. Azt mondja erre a lányom, hogyisne, egyből le fogom káderezni - hát mi tagadás, ismer, ha már van ez a Facebook, hát használjuk is, nem igaz? Nem ment könnyen, de végül csak elárulta a nevét, hát rászabadultam az ember profiljára. Még az idei évvel nem is végeztem, már egyfolytában jajveszékeltem. 

Olyan jobbikos a gyerek, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Kérdezem a lányomat, hogy te nem látod, hogy miféle szerzet ez? Egy rakás álhazafias baromság vegyítve hol arabozással, hol zsidózással, a népszavazásra buzdító plakátokat természetesen lelkesen megosztja, mindehhez még olyan helyesírása is van, hogy sírva lehet tőle fakadni. Mit akarsz te egy ilyentől?- kérdezem. Erre felháborodik, hogy én tele vagyok előítéletekkel, nehogy már a Facebookról állapítsam meg egy emberről, hogy milyen, mert attól még, hogy miket oszt meg, lehet nagyon rendes ember. És különben is, egy párkapcsolat nem arról szól, hogy politizálunk. 

Na igen. Tényleg nem kell politizálni, de ez nem egyszerűen politizálás, itt világlátásról van szó, az életről, a többi emberről alkotott véleményünkről van szó. Nem politizálunk, de az összes barátja, rokona hasonszőrű, ahányszor összejön egy társaság, kórusban mondják a magukét. Aztán gyerekeik születnek, azokat is ebben a szellemben kell nevelni, szóval ezzel vagy képes vagyok azonosulni, vagy jobb, ha a közelébe se megyek. A végén biztatásképpen még annyit tettem hozzá, hogy tőlem aztán barátkozzon vele, de a közelembe ne nagyon hozza, mert az első félórában elmarom a háztól. 

Erre megkaptam, hogy nekem senki se felel meg, akárkivel ismerkedik össze, mindegyikben hibát találok. Na de könyörgöm, hogyha húsz méterről látszik valakiről, hogy egy hülye furkó, hadd mondjam már meg! És ha csak ilyen a választék, akkor lehet, hogy inkább pártában kellene maradni...

Ma még a csapból is Czibere Károly folyt. Mert ellátogatott Röszkére, és ha már ott volt, rittyentett is egy sajtótájékoztatót, amiből megtudhattuk, milyen nagyon kitett magáért a kormány migráncsügyben. Persze nem minden migráncs ügyében, azokról van szó, akik eleve hátrányos helyzetűek, a családosok, a szülő nélkül érkező kiskorúak és a fogyatékosok. Elsősorban a kiskorúakról való példás gondoskodást ecsetelte, jóllehet, Brüsszel nem adott hozzá egy vasat se, mondván, hogy minálunk nincs vészhelyzet, ettől függetlenül a kormány a költségvetésből adott hétszázmilliót, amiből kibővítették a kiskorúak elhelyezésére szánt intézményeket. Fóton például korábban csak 43 hely volt, most már kétszáz van - arról meg ki tehet, hogy ezek a szedte-vette kölykök egy-két nap után mind elszökdösnek és elmennek nyugatra? Attól még gondoskodni kell róluk, fel kellett venni egy csomó szakembert például. Meg aztán főznek is rájuk, csak az ebédosztásnál veszik észre, hogy már megint nincs is kire. 

Utánaolvastam Ciberének, mert hátha a látszat csal - a látszat az, hogy nagyjából annyi szociális érzékenység szorult belé, mint mondjuk egy hokedlibe, és minthogy a Fidesz csalhatatlan érzékkel találja meg egy-egy pozícióra az arra legalkalmatlanabbat, érthető, ha pont rábízták a szociális ügyeket és a társadalmi felzárkóztatást. Olvashattam róla egy könnyfakasztó írást valami református oldalon, amiből kiderült, annyira mélyen vallásos, hogy hivatalában is úgy köszönnek neki, hogy áldás, békesség. Azt is olvastam, hogy eddigi élete szakadatlan tanulással telt, van közgazdász diplomája, meg tanult szociológiát, politológiát, de nemcsak tanul, hanem másokat is tanít, és sokat beszélget a tanítványaival, meghallgatja a problémáikat, mert mindenkitől lehet tanulni. A Nemzeti Családi és Szociálpolitikai Intézet főigazgatójaként érte a kurzusváltás, és furcsa módon még évekig maradhatott pozíciójában - ez valami olyasmire utal, hogy a baloldali kormány nem azzal kezdte ténykedését, hogy kirugdosta az előző rezsim által hivatalba tett embereket. Aztán 2005-ben nyugdíjba ment a Református Szeretetszolgálat volt főigazgatója, és amikor utódlása került szóba, a püspöknek egyből Czibere Károly jutott eszébe. Mert addigra már bebizonyosodott, hogy szociálisan mélységesen érzékeny. Aztán jött az új Orbán-kormány, államtitkári feladatokat kapott. És íme, el is látja feladatát. 

Jók ezek a sajtótájékoztatók. Ott nyomakodik egy csomó kamera, mikrofonerdőt helyeznek a nyilatkozó elé, aztán abból, amit ott elhalandzsázik, összevágnak nekünk valamit. De hogy föltennének valami értelmes kérdést, az nem nagyon fordul elő. Engem érdekelne például, hogy az a rengeteg sok gyermekvédelmi szakember, akiket felvettek a kiskorú migráncsok örömére, mi a túróval foglalkozik, ha ezek a büdös kölykök gyakorlatilag csak átutaznak Fóton? És vajon nem kellene jobban vigyázni ezekre a gyerekekre, ha már kiskorúak, nem tartoznak senkihez, hát biztos, hogy rendben van az, hogy csak úgy el tudnak tűnni tömegével? 

Ugyanez a kérdés felmerül a nem kiskorúak esetében is. Hatalmas számokat mondanak, hogy hány menekültkérelmet fogadtak be, de gyakorlatilag párszáz menekült tartózkodik az ilyen-olyan táborokban - leszámítva azokat a táborokat, amelyeket őriznek, mert akik ott vannak, rosszat csináltak, nekik nem szabad megszökni. Tegnap éppen meglógott kettő vagy három, hát őket nagyon keresik. Aki csak úgy várja a kérelme elbírálását, az többnyire már Németországban várja, mert innen az első adandó alkalommal lelépett. 

A magyar menekültpolitika mint olyan, nem létezik. Gondterhelt hivatalnokok hajolnak mindenféle kérelmek fölé, sóhajtoznak, hogy jaj, mennyi dolguk van, aztán amikor döntenek, akkor derül ki, hogy a döntést már nincs kivel közölni. Legyünk jóhiszeműek, ne feltételezzük, hogy eleve erre épül az egész szisztéma...