Láttam ma egy videoriportot, az Index készítette valahol Nógrádban, egy alig látható kis faluban, a kérdés pedig az volt, ugyan bizony hogyan vélekednek a kvótanépszavazásról és egyáltalán a migránskérdésről. A tájékozottságuk figyelemre méltó, akár öreget, akár fiatalt, akár férfit, akár nőt kérdeztek, mindenki tisztában volt vele, kik is azok a migránsok. Igaz, eleven migránst még sose láttak, na de nézik a tévét, és onnan megkapják a megfelelő tájékoztatást. Természetesen mindenkinek van véleménye, a többség fél, volt, aki azt se tartja kizártnak, hogy őt ott az Isten háta mögött a terrorizmus is fenyegeti, mert ugye sose lehet tudni. Elvétve azért akadt olyan, aki megkockáztatta, hogy talán van ebben az egész össznépi rettegésben valami túlzás, egy néni azt mondta, nem hiszi, hogy neki különösebb félni valója lenne, egy férfi meg nem fél az idegenektől. Mivel most is vannak közöttünk idegenek, végül is nem ismerhetünk mindenkit.
Dübörög a kampány. Most már megcélozták a cigányságot, gondolkodjanak csak el, mi lesz velük, ha jönnek ezek a migránsok és veszélyeztetik az ő szociális biztonságukat. Ami egyébként ugye van nekik bőven. A külhoni magyar szervezetek is egytől egyig a kormánynak kampányolnak, még Böjte Csaba atya is fontosnak tartja, hogy megnyilvánuljon ebben a kérdésben. Egyedül egy vajdasági magyar szervezetről hallottam, amelyik valahogy úgy fogalmazott, hogy aki Magyarországon él, az szavazzon vagy ne szavazzon, tegyen belátása szerint, de aki nem itt éli az életét, arra valójában ez nem tartozik.
A csúcs azért ez a nyakatekert elmélet, mi szerint Schulz nem tud a kormányokkal megegyezni, hát megegyezik a baloldali városokkal, bizonyíték erre, hogy elismerően nyilatkozott a szegediek tavaly nyári hozzáállásáról. Ebből egyenesen következik, hogy paktumok vannak készülőben, jaj a szegedieknek, semmi kétség.
Ez már olyan mértékű baromság, hogy az embernek tátva marad a szája és elakad a szava, és azt mondja, hogy kész, itt már kár lenne egy szót is szólni, mert nyilvánvalóan kitört az elmebaj. Ehhez képest vannak, akik úgy érzik, hogy erre is feltétlenül válaszolniuk kell. Közleményeket fogalmaznak, cáfolatokat, hogy ők aztán nem, még a fejükben sem fordulna meg, szó se lehet róla. A kérdés csak az, hogy ennek miért látták szükségét?
