Aki nem szeret vagy nem tud elmenni otthonról, annak valóságos áldás az internetes vásárlási lehetőség. Eddig is rendeltem már ezt-azt online, amit vagy a posta, vagy csomagküldő szolgálat hozott házhoz, de hogy a háztartási bevásárlást is el lehet ilyen módon intézni, ez számomra újdonság. Kipróbáltam, és nagyon megtetszett, valószínű, hogy rendszer lesz ebből. 

Több cég is kínál ilyen szolgáltatást, én a Tesco mellett döntöttem. Regisztráltam, aztán elkezdtem válogatni a kínálatból. Vannak itt is éppen aktuális akciók, amelyben kedvezményesen tudok megvenni bizonyos cikkeket, és úgy általában véve mindent megtalálhatok, amit a valóságos áruházban a polcokon megtalálnék. Amit kiválasztok, beteszem a kosárba, aminek nagy előnye, hogy amit oda beteszek, az ott is marad, így akár napokon, heteken át alakíthatom a bevásárlólistámat. Ha úgy döntök, hogy egyelőre mást nem akarok venni, kiválasztok egy időpontot, amikor ki fogják hozni nekem az árut, ez is nagyon szimpatikus, kétórás időszakot jelölünk meg, amikor a szállító egészen biztosan meg fog érkezni, tehát nem szükséges hosszasan lesben állni. A megjelölt időben megérkezik az autó, kis kocsira pakolják a cuccot és behozzák a konyhámba, ott lepakolják, mobil kártyaolvasóval fizetek, megkapom a részletes számlát és készen is vagyunk, nekem már csak el kell pakolnom az árut. Ezért a kényelemért megszabott árat kell fizetni, időszakonként változik, ötszáz és ezer forint között mozog. 

Én előtte még pánikoltam, hogy hogyan fogom behordani a kaputól a sok holmit, de erre semmi szükség, kérés nélkül behozzák. Nyilván nem naponta él az ember ezzel a lehetőséggel, de a havi nagy bevásárlás így is letudható, mindenféle tortúra, cipekedés nélkül. További előnye, hogy olyat is tudok venni, ami a helyi üzletben nem biztos, hogy kapható, például a fagyasztott rántott máj nálunk a Tescoban évek óta nem létezik, itt viszont tudtam rendelni és meg is kaptam, mert ezt a központi raktárból hozzák. Most alaposan feltöltöttem a készleteimet, néhány hét múlva megint tartunk egy beszerzőnapot, addig pedig, amikor eszembe jut valami, hogy majd kellene, folyamatosan rakosgatom a kosárba. 

Annyi sikerünk van mostanában, hogy reggeltől estig sorolhatnánk, és még akkor se érnénk a végére. Most éppen azzal büszkélkedett Szijjártó Péter, hogy Magyarországot beválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába. Mint mondta, a közgyűlési szavazáson Magyarország jelentős különbséggel előzte meg Horvátországot és Oroszországot, és ez a fölényes első hely jól mutatja, hogy mit gondol a  világ Magyarországról. 

Azért ennek a diadalnak az egyéb körülményeit is ecsetelhette volna. Például azt, hogy a tanácsban két helyet tartanak fenn a kelet-európai országoknak, és a két helyre három pályázó volt: Oroszország, Horvátország és Magyarország. Oroszország ellen többen is erősen tiltakoztak, a két maradék pályázó tehát gyakorlatilag úgy nyerte meg a versenyt, hogy más esélyes nem is volt. 

Szijjártó Péter azt is hozzátette, két évig most azon fogunk dolgozni, hogy soha egyetlen egy országról se lehessen hazug képet kiállítani emberi jogok vagy demokrácia tekintetében, úgy, mint ahogy azt rólunk megpróbálták az elmúlt hat évben. Úgy tűnik, külügyminiszterünk kissé félreértelmezi a tanács szerepét és feladatait...

Nem titok többé: Mészáros Lőrinc médiaszakértő vette meg a Médiaworksöt, annyi sok újságja lett hirtelenjében, hogy nem győzi számlálni. Az ember általában azért vesz valamit, mert szándékai vannak vele, persze én nem tudok ilyen sokoldalú ember fejével gondolkodni, mint ez a Mészáros nevű polihisztor, ki tudja, lehet, hogy az ő esetében az ilyen általános igazságok nem érvényesek. Megszüntetni és elfelejteni a Népszabadságot, ez is egy lehetőség. Beszántani még a helyét is, sóval behinteni - a mostani hatalomtól ez nem lenne idegen megoldás. Na nem azért, mintha annyira nagy veszedelmet jelentett volna ez a lap a hatalomra, van (még) itt több olyan felület, ahol sokkal keményebben és sokkal gyakrabban szúrtak oda a kormánynak, mint ahogy azt a Népszabadság valaha is tette. De akkor mi lehetett vele a baj igazából? 

Talán leginkább az, hogy a Népszabadság egy szimbólum volt. Aki megvette, előfizette, online böngészte, úgy érezhette, hogy ez az ő lapja, hogy neki még van egy lapja. Azt, hogy a lap jellege apránként megváltozott, észre se vette, számára ez maradt a mérvadó sajtótermék. Amíg létezett a Népszabadság, azt hihette, hogy még létezik baloldal Magyarországon.

Ha veszek egy lapot, ezek szerint nem jár vele semmiféle különösebb kötelezettség, leszámítva olyan apróságokat, hogy a még létező munkatársakkal nekem kell lerendeznem a dolgot. Vagy elküldöm őket és kifizetem az ezzel felmerülő járandóságaikat, vagy a továbbiakban is foglalkoztatom őket, elvégre őket is megvettem, szakemberek, akár újságot is képesek csinálni, akár nekem is. Mondjuk azt mondja a Lőrinc, hogy adok nektek néhány napot, hogy nőjetek fel a feladathoz, találok nektek egy megbízható főszerkesztőt, közlöm, hogy mik az új játékszabályok és újra meg fog jelenni a lap. A nevét talán megváltoztatja Nemzeti Szabadságra például.

Persze azt a pofátlanságot is kinézem az új tulajdonosból és hátországából, hogy még csak nem is változtatják meg a lap nevét. Megteheti, megvette. Népszabadság cím alatt jelenik meg a továbbiakban a Magyar Idők szellemisége. Akkor még csak azt se mondhatja az ellenzék, hogy megszüntették a Népszabadságot, mert íme, nem szüntették meg. Ez már olyan Habony-léptékű szemétség lenne, és ami a szomorú, hogy egyáltalán nem kizárt egy ilyen variáció sem. 

Érdekesen alakulnak az erőviszonyok. A Fidesz megveszi az ellenzéki sajtót, aztán mi lesz? Az ellenzéki pártokat is megveszi? (Mondjuk sokak szerint már megtette). Lassan már minden a Fideszről fog szólni, ő lesz hatalmon, de ő lesz az ellenzék is. Szóval eljut oda, hogy két macska lesz és egymással játszik...

Az, hogy telefonon felhívnak ismeretlen gépek, hogy a Kossuth térre invitáljanak október 23-án, még hagyján. Tulajdonképpen felhívhatnának május 1-je előtt is, nem beszélve mondjuk a karácsonyról, hátha teljesen megfeledkeznék róla, ha nem figyelmeztetne a Nagy Gondoskodó. 

Aztán javában nézek egy filmet, reklámszünet, fizetett hirdetés. Arcok váltják egymást, férfiak, nők, öregek, fiatalok, és mind köszönetet mondanak '56-ért. A kormánycsatornák ontják a beszámolókat, határon túli agg történészeket faggatnak arról, hogy az ottani fiatal generáció hogyan őrzi a forradalom emlékét. Sajnálkoznak, hogy bizony vannak hiányosságok, mert az iskolában például nem tanítják. Beszámolók sora arról, hogy a világon mindenhol a magyar '56-ot ünneplik, szobrot, emléktáblát, miegyebet avatnak. Hát jó, avassanak, lelkük rajta. 

Aztán megszólal a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, aminek a csattanója az, hogy elvégre a hatvan évvel ezelőtti eseményeknek köszönhetjük, hogy ma szabadok vagyunk. Hát ez eddig nem jutott volna eszembe. Talán az életünket, a létezésünket is az '56-os kéthetes forradalomnak köszönhetjük. Végül is, a nagy dolgok esetében az idő mellékes körülmény, nem igaz? 

Az igazán parádés húzást a Fidesz új kommunikációs igazgatója mutatta be. Előadta, hogy az ünnep megzavarására készülnek a provokátorok, ugyanazok, akik tíz éve a ötvenedik évfordulót is tönkretették, most ezt is meg akarják gyalázni. Ha tízéves lennék, vagy alig idősebb, ezt biztosan el is hinném, de sajnos már tíz évvel ezelőtt is léteztem, sőt, gyakorló felnőtt voltam, és bár nem vettem részt a kérdéses ramazuriban, nem lőttek rám gumilövedékkel, viszont nagyon is jól emlékszem az akkori kedves képekre a magukat forradalmárnak kikiáltó randalírozókról, akik pont az évforduló jegyében foglalták el a Magyar Televízió épületét, mert talán élő adásban szerették volna elmondani, hogy vesszen Gyurcsány az összes kommunistákkal együtt és hogy a magyar válogatott nyerje meg a foci vb-t. Tán csak nem ők főztek ki valami újabb tervet? Aggodalomra persze semmi ok, a mostani rendőrség nem az akkori rendőrség, a mai rendőrök nem durvák, tiszteletben tartják az emberi jogokat meg a forradalmi hevületet és még véletlenül sem fognak erőszakos módon fellépni. 

Na persze a bűnmegelőzés is jobban működik, mint hajdanában. Olvastam, hogy valami öntudatos hazafias csoport már azt indítványozta, hogy elébe kellene menni a bajnak, átmenetileg őrizetbe kellene venni Juhász Pétert és Szigetvári Viktort. Nem is tudom, van nekik alibijük 2006. október 23-ára? Kiderülhet, hogy igazából azt is ők hozták össze...

Október 23-át kisajátította a Fidesz. Nem is tudom, mi marad nekünk, akik most már egészen biztosan nem vagyunk részei az Új Magyar Egységnek.

Kénytelenek leszünk új ünnepeket szerezni magunknak. 

Azért Tarjányi Péter se nőtt ma a szememben. Kálmán Olgával beszélgetett a Nagy Elfogásról az Egyenes beszédben, és a szeme se rebbent, amikor némi ellentmondásokba keveredett. Mert ugye egyrészt ott van a trükkös nyomozati munka, ahol előzetesen DNS-mintát is szereztek a lehetséges robbantó valamelyik rokonától, emellett csapatostul figyelték az illetőt már korábban, mégse mondta azt, hogy talán túlzás volt egy páncélozott hadsereget végigparédáztatni a fél országon. Már csak a vadászgépek hiányoztak és mondjuk egy szőnyegbombázás. És hogy miért kellett a páncélosok felvonultatása? Hát csak néztem. Mert ugye mindig fel kell készülni a legrosszabb variációra is, például megeshetett volna, hogy emberünk családtagjai ellenállnak (hogyan állnak ellen? nem nyitnak ajtót, vagy hogyan kell ezt érteni?), és akkor bizony a páncélossal kell bemenni esetleg a házba. Ebbe úgy belegondoltam, hogyha mondjuk az egyik fiam valami gyanúba keveredik és ellátogat hozzánk a TEK, akkor megeshet, hogy egyszer csak egy harci járművel találkozom a szobában, mert például rossz a csengőnk és nem megyek ki, hogy beinvitáljam őket? És ha utóbb kiderül, hogy a hozzátartozóm nem is csinált semmit, akkor elnézést kérnek? 

Eszem ágában sincs, hogy védjem a robbantót, akinek egyébként is olyan furcsa nézése volt - ezt mondta valaki a falujából. Meg hát sok tűz is volt azon a településen, mióta az a család odaköltözött, Tehát gyújtogattak is. Vagy nem, de ez már sose fog kiderülni. Miért jut eszembe a Kaiser-féle eset a móri lövöldözés ügyében? Ott is sokáig nem találtak senkit, aztán egyszer csak elkapták Kaisert és a társát, és olyan szépen a nyakukba varrták a históriát, hogy öröm volt nézni. Később aztán kiderült, hogy egészen mások voltak a tényleges tettesek, de azt már valahogy nem követte akkora nagy érdeklődés, Kaiseréket meg a fene se sajnálta, mert ebben az egy ügyben ugyan ártatlanok voltak, de volt mellette húsz másik bűnük.

A sajtótájékoztatót is volt szerencsém végignézni, de nem lettem okosabb. A rendőrség az rendőrség, az ügyészség nem különben, egyfolytában a nyomozás érdekeire hivatkoztak és tulajdonképpen nem válaszoltak egyetlen kérdésre se. Innentől kezdve Keszthely környékét ellepik az újságírók és megpróbálnak információkat szerezni a szomszéd Mari nénitől, és az ilyenekből meg a helyi konteó-elméletekből összehozott feltáró riportokkal szórják meg a nyilvánosságot. 

A lényeg, hogy Orbán Viktor már gratulált a bravúros elfogáshoz. Azt sem felejtette el hozzátenni, hogy rendőreink bebizonyították, hogy Magyarország egy biztonságos hely, ahol bűn nem maradhat büntetlenül.

Hát nekem nem pontosan ez jut eszembe erről az egészről...

Nem mintha mostantól fontolóra venném, hogy esetleg a Jobbikra fogok szavazni, de azért el kell ismerni, hogy Vona most olyat lépett, ami tapsot érdemel. Egészen eddig ott lármáztak, hogy módosítani kell az alkotmányt a bevándorlás miatt, ettől aztán a fideszesek nagyon biztosak voltak a dolgukban, hogy innentől kezdve a többi ellenzéki akár zászlókkal is kivonulhat, a módosítás egészen biztosan sínen van. Ekkor látta úgy Vona, hogy most jött el a pillanat, hogy előhúzza az ütőkártyát. Ó igen, természetesen ők megszavazzák, hogy ide aztán ne jöhessen senki, de csak akkor, hogyha tényleg senki, szóval az se, aki megveszi a letelepedési államkötvényt. 

Ez a kötvény-biznisz már egy ideje forog a közbeszédben, de valójában senki nem tud ellene tenni semmit. Vona zsarol? Hát persze, de az miért baj? Ha jól megnézzük, senki más nincs abban a helyzetben a parlamentben, hogy számítana a véleménye, A Jobbik most azt mondta, vagy engednek a feltételnek, vagy nem lesz elfogadva a módosítás és kész. Hát ez tényleg nagy lehetőség, kár lett volna kihagyni. Kufárkodásnak kufárkodás, de nem pont most kellene ilyen finnyásnak lenni. 

Azt meg, amit az MSZP frakcióvezető-helyettese elővezetett, nem is tudom hova tenni. Azt mondta ugyanis Szakács László, hogy a Jobbiknak most már el kellene döntenie, hogy ez nemzeti ügy vagy nem. Mit akart ezzel mondani? Érdekesen viszik a szót abban a pártban mostanában. 

Orbánnak most el kell döntenie, mit is kezd ezzel a csávával. Rendezett egy népszavazási fesztivált, utána teleóbégatta a világot, hogy mekkora diadal volt, kicsit se zavarta, hogy amúgy nem volt érvényes, aztán előhúzta a módosítási javaslatát és nyugodtan aludt abban a meggyőződésben, hogy ez is el van intézve. Most meg kiderült, hogy mégsincs elintézve. A kérdés már csak az, hogy beáldozza-e a Rogán-kötvényeket a nagy célja érdekében. 

Most már nagyon elegem van ebből a nemzetmentő kampányból. Úgy voltam vele, hogy csak a népszavazásig kell kibírni, utána ünnepelnek egy sort és kész. De most már úgy néz ki, hogy nem képesek befejezni. Két hete a csapból is az új egység folyik, a diadaljelentések végtelen sora a magyarok 98%-áról, mert a rendszerváltás óta még soha, de most aztán igen. És hogy most Orbán Viktor az egyetlen országvezető az EU-ban, aki úgy mehet tárgyalni, hogy a népe felhatalmazta. 

Micsoda baromság ez? A többi országvezető nincs felhatalmazva? 

Hát ezt se gondoljuk végig, amikor egy választásra elmegyünk vagy nem megyünk, rászavazunk vagy éppen ellene. Azzal hogy lehetővé tesszük, hogy valamelyik párt többséget szerezzen a parlamentben, a listavezető lesz a miniszterelnök és a pártból kerülnek ki a miniszterek, államtitkárok, sőt, ha netán kétharmados többségük van, ráadásul elég időt töltenek a hatalomban, megváltoztathatják akár az összes törvényt, előbb-utóbb minden fontosabb pozíciót a párthoz tartozó vagy együttműködési hajlandóságukat bizonyító emberek töltenek majd be. Aki nincs velük, az ellenük van, és aki ellenük van, az nemhogy döntési helyzetbe, de annak közelébe sem kerülhet. A miniszterelnök pedig mászkálhat a világban és akármilyen marhaságokat beszélhet, azt mind a mi nevünkben mondja. Mi meg csak álmélkodunk, hogy jé, hát ezt akarnánk? Mindenféle paktumokat köt atomerőműről, olimpiáról, bármiről, amiknek vagy örülünk, vagy nem, tökmindegy, attól még ezeknek a megállapodásoknak a következményeit viselnünk kell. Ha úgy tartja kedve, a saját képére formálja a Városligetet, átalakíttatja a Budai Várat, Disneylanddé alakítja Felcsútot. Temérdek pénzt öl bele a passzióiba, eközben arcátlanul belehazudtatja a képünkbe a médiáján keresztül, hogy egyre jobban élünk, ugye az általa ígért egymillió munkahelyből hatszázezer már megvalósult. Ja. Ennek nagy része közmunka - erre is jön az ügyes magyarázat, mert igaz, hogy keveset keresnek a közmunkások, na de milyen más érzés megdolgozni azért a pénzért, mint csak úgy megkapni segély formájában. 

A lényeg, hogy megszületett az új egység. Biztosan már fogalmazzák az új plakátokat, alig várom, hogy ezt is megüzenjük Brüsszelnek. Hadd irigykedjenek a nyavalyások. 

Egyre gyakrabban jutnak eszembe a hetvenes-nyolcvanas évek. Mennyire untuk akkor azt az állandóságot, kiszámíthatóságot és hogy sóhajtoztunk, hogy ennek soha nem lesz vége. Hát most ugyanezt érzem, hogy ennek soha nem lesz vége. Na de az is véget ért, és most már csak ebben bízom, hogy az új egység is befuccsol végre-valahára. Csak az a baj, hogy arra, ami az előző rendszerből maradt, lehetett építeni. Vagy legalábbis építhettünk volna valami mást, jobbat is. De ez a mostani nemcsak az alapokig rombol le mindent, az alapokat is lerombolja. Mi marad utánuk, amiből kiindulva létre lehet majd hozni egy emberi, élhető társadalmat? 

Milyen érzés lehet? Ott állni egy csomó ember előtt egy parádén, és a megjelenésedet nem elcsendesült várakozással fogadja a közönség, hanem akkora füttykoncerttel, hogy egy ideig bele se tudsz kezdeni a mondandódba? Főleg akkor lehet ez kínos, ha nem ehhez vagy szokva, ha eddig nem ez volt a szokás. Hogy tapsolnak, lelkendeznek, akár még kezet is csókolnak, azt már megszoktad, el is várod, talán bele is tervezik a beszédeidbe a hatásszünetet, amikor időt hagysz az üdvrivalgásra. De mi a teendő füttykoncert esetén? 

Végül is el tudtad mondani a mondókádat, amely természetesen most is tele volt remek fordulatokkal például tóról és békáról, már csak a lószar és a veréb hiányzott. Hogy közben, meg utána mit gondoltál, azt sose fogjuk megtudni. Vajon elgondolkodtál azon, mi lehetett ennek a fogadtatásnak az oka? És ha igen, mire jutottál? Valamilyen magyarázatot kellett adnod minderre, legalább magadnak. 

Érdekel egyáltalán, hogyan éreznek, mit gondolnak az emberek? Vagy szerinted jobban tudod, mint ők maguk, mert miért is ne lennének elégedettek? Hiszen  jobban élünk, mint hat éve, az ötven vagy száz évvel ezelőttihez képest meg főleg. Teremtettél nekik munkahelyeket, nem igaz? Közmunkát? Na és? Aki azzal nem elégedett, találjon magának jobbat, informatikusokból például mekkora nagy hiány van. Tanulni, tanulni, tanulni! Nem háborogni és követelőzni kell, jó szakmát kell tanulni meg diplomát szerezni, akkor majd kinyílnak előttük a lehetőségek. 

Az azért biztos, hogy MTK-meccsekre nem nagyon fogsz járni. Talán arra jutottál az egészből, hogy ezeknek kár volt ilyen szépséges stadiont építeni. Pedig milyen tenger sok pénzbe került! Még az a szerencse, hogy néhány szívedhez közeli vállalkozó azért igencsak jól járt vele...

A DK bejelentette, hogy mostantól nem vesznek részt az Országgyűlés munkájában. Kivonulnak a parlamentből. Szelényi Zsuzsa az Együttből követte a példát, az MSZP viszont kimagyarázta, hogy miért nem. Mert ha az összes demokrata otthagyná a gyülekezetet, csak a Jobbik maradna ellenzékben, azt meg ugye nem lehet hagyni. Mondta ezt az MSZP pont akkor, amikor állítólag véletlenül kivétel nélkül megszavazták a korrupciót támogató törvényt. Az utóbbi azért felvet néhány kérdést. Hogyan szavaznak általában ezek az emberek? Reggel kapnak egy listát, hogy igen, nem, nem, igen, és így tovább, aztán ha felborul a sorrend, onnantól kezdve fordítva nyomnak? Odafigyelnek egyáltalán arra, mi történik körülöttük? 

Ettől függetlenül ők maradnak a parlamentben, mert szerintük nagyon fontos a jelenlétük. Szerintem meg már akkor meg kellett volna ezt tenni, amikor először nyilvánvalóvá vált, hogyan is működik a Fidesz-KDNP hatalom. Hogy a parlamenti munka csak színjáték, az ellenzék ottléte valójában teljesen fölösleges, a többség azt csinál, amit akar. És azt is teszi. A másik oldal persze szólhat, még válaszokat is kapnak, de ténylegesen ennek semmi hatása, semmi következménye. 

Mi történne, ha az összes demokrata képviselő otthagyná a cirkuszt? Ha egyúttal a mandátumukat is visszaadnák, azzal előrehozhatnák a választásokat - kérdés,  hogy ez mennyire lenne hasznos. Az ellenzéki oldal valószínűleg még nincs kész a megmérettetésre - nem mintha nem lenne nagyon sokaknak elegük a mostani rendszerből, de még nem látni a másik oldalon olyan erőt, amelyik maga mellé tudná állítani a választókat. Ha most lenne egy előrehozott választás, az a Fidesznek kedvezne, nagy eséllyel újra megnyernék és bebetonoznák magukat a további évekre. Ha a mandátumuk megőrzésére azért vigyáznak, akkor nem vesznek részt ugyan a benti tevékenységben, de attól még értesülnek mindenről, ami történik. Akár naponta megjelenhetnek a Parlament előtt és sajtótájékoztatókat tarthatnak. Bentről nem fognak hiányozni, ottlétüknek eddig sem volt jelentősége.

Ha csak néhány képviselő választja a bojkottnak ezt a formáját, annak is van jelentősége, de hatásos üzenete annak lenne, ha a teljes ellenzék felzárkózna. Természetesen a Jobbik kivételével, ők valójában akár be is léphetnének a Fideszbe. Az egész demokrata oldal kivonulására a nemzetközi közvélemény is felkapná a fejét. Vajon megváltoztatják-e az álláspontjukat? 

A Facebookon osztotta meg ma valaki ezt gyöngyszemet. A teljes irományt nem másolom ide, csak a magját

"...Hozzátette: amennyiben az ENSZ nem tesz eleget a felszólításnak, az ásotthalmi önkormányzat maga fogja elvégezni a szükséges munkálatokat, a borsos költségeket pedig kiszámlázza az ENSZ-nek. Ásotthalom ezen felül 150 ezer forintos bírsággal sújtotta a szemetelésért a migráció fő támogatójának számító nemzetközi szervezetet. „Muszáj lesz nekik, máskülönben küldöm a végrehajtót hozzájuk”- írta Toroczkai mosolyogva arra kérdésre megfelelve, hogy vajon az ENSZ reagál -e..."

Ezt úgy látom magam előtt. Amint Toroczkai ül az ásotthalmi polgármesteri hivatalban és mosolyogva ír. Meg határozott hangon mosolyog. Ügyes ember. 

A múltkor azt mondta egy ismerősöm, hogy nagyon tudnak ezek a fiatal, jobbos újságírók, olyan stílusuk van, hogy a régiek elbújhatnak mellettük. Hát a fene tudja...

Azt nem is mondom, micsoda kommentek érkeztek erre a magvas írásra. Az új egység megmutatkozott itt is a maga gyönyörűségében.