Nem mintha mostantól fontolóra venném, hogy esetleg a Jobbikra fogok szavazni, de azért el kell ismerni, hogy Vona most olyat lépett, ami tapsot érdemel. Egészen eddig ott lármáztak, hogy módosítani kell az alkotmányt a bevándorlás miatt, ettől aztán a fideszesek nagyon biztosak voltak a dolgukban, hogy innentől kezdve a többi ellenzéki akár zászlókkal is kivonulhat, a módosítás egészen biztosan sínen van. Ekkor látta úgy Vona, hogy most jött el a pillanat, hogy előhúzza az ütőkártyát. Ó igen, természetesen ők megszavazzák, hogy ide aztán ne jöhessen senki, de csak akkor, hogyha tényleg senki, szóval az se, aki megveszi a letelepedési államkötvényt. 

Ez a kötvény-biznisz már egy ideje forog a közbeszédben, de valójában senki nem tud ellene tenni semmit. Vona zsarol? Hát persze, de az miért baj? Ha jól megnézzük, senki más nincs abban a helyzetben a parlamentben, hogy számítana a véleménye, A Jobbik most azt mondta, vagy engednek a feltételnek, vagy nem lesz elfogadva a módosítás és kész. Hát ez tényleg nagy lehetőség, kár lett volna kihagyni. Kufárkodásnak kufárkodás, de nem pont most kellene ilyen finnyásnak lenni. 

Azt meg, amit az MSZP frakcióvezető-helyettese elővezetett, nem is tudom hova tenni. Azt mondta ugyanis Szakács László, hogy a Jobbiknak most már el kellene döntenie, hogy ez nemzeti ügy vagy nem. Mit akart ezzel mondani? Érdekesen viszik a szót abban a pártban mostanában. 

Orbánnak most el kell döntenie, mit is kezd ezzel a csávával. Rendezett egy népszavazási fesztivált, utána teleóbégatta a világot, hogy mekkora diadal volt, kicsit se zavarta, hogy amúgy nem volt érvényes, aztán előhúzta a módosítási javaslatát és nyugodtan aludt abban a meggyőződésben, hogy ez is el van intézve. Most meg kiderült, hogy mégsincs elintézve. A kérdés már csak az, hogy beáldozza-e a Rogán-kötvényeket a nagy célja érdekében.