A múltkor olvastam a Facebookon egy esetet, egy ügyvéd tette fel, egy tárgyaláson helyettesített egy másik ügyvédet, így találkozott a 19 éves vádlottal. A gyerek egy nyári estén berúgott, és randalírozott kicsit az utcán, valami kukát rugdosott, aztán az erre odaérkező rendőrökkel is huzakodott, mire elvitték, így került a bíróság elé, mint garázda és hatósági személy elleni erőszakot elkövető. A történteknek persze van háttere, azon a napon volt éppen egy éve, hogy a gyereknek meghalt az anyja, és ezzel összedőlt az egész addigi élete. Addig iskolába járt, nem is rossz eredménnyel végezte, viszont a megözvegyült apa első dolga volt, hogy utcára tegye a fiát, aki ezek után az iskolát abbahagyta és próbált életben maradni. Többször vállalt különféle munkákat, de jellemzően nem fizették ki, emellett nem egyszerű úgy dolgozni, hogy az ember közben nem lakik sehol. 

A bíróság nem volt kíméletlen, közhasznú munkára ítélte az ifjú garázdát, ennél többet nem is nagyon tehetett, elvégre nem a dolga, hogy krízishelyzetben lévő embereket megmentsen, az ügyvéd viszont közhírré tette az esetet, hátha valahol valaki megmozdul és segítő kezet nyújt. Nem ismerem a végkifejletet, a kommenteket viszont végigolvastam és elszomorodtam tőlük. A többség azt ajánlgatta, hogy menjen el szépen dolgozni és mellette fejezze be a tanulmányait, és javasolták, hogy vonuljon be valamelyik hajléktalanszállóra, mert onnan is lehet dolgozni meg iskolába járni, ráadásul ott meleg is van, fürödni is lehet, szóval maga a tökély. Volt olyan kommentelő, aki nem bírt szabadulni a ténytől, hogy a gyerek kukát rugdosott meg be is rúgott, ezzel nála végérvényesen elvágta magát. Összességében egyetlen konkrét ajánlat se érkezett, pedig valószínűleg ez lett volna az ügyvéd célja, hogy tényleges megoldást találjon. 

Belegondoltam: tulajdonképpen nekem is van szabad helyem, és még hány ember lehet, aki felajánlhatná az egyik szobáját, még enni is képes lenne adni egy ilyen szerencsétlen sorsú gyereknek, biztosítani tudná azt is, hogy befejezze az iskoláját, csak éppen nem meri felajánlani. Mert azért valakit az életedbe befogadni nem kis döntés, főleg úgy, hogy az illetőt nem is ismered, nem tudhatod, hogy alkalmi garázda volt, vagy ez rá a jellemző, és annyi szörnyűséget hallasz a hajléktalanokról, hogy rendszeresen drogoznak például, isznak, tivornyáznak, és az ilyesfajta devianciát az ember nem szívesen vállalná fel, akkor inkább nem segít. Pedig szeretne segíteni, csak éppen nem tudja, hogyan tehetné meg baj nélkül. 

Azon gondolkodom, hogy van nekem ezzel dolgom? A hajléktalanság társadalmi probléma, ennél fogva a társadalom minden tagjának törődnie kellene vele, mindenkinek a maga lehetőségeihez mérten, de azért leginkább mégiscsak állami feladat ennek a megoldása. És nem úgy, hogy rátolja az egészet különféle civil szervezetekre, pénzt is ad hozzá, ahhoz persze nem eleget, hogy valóban tenni tudjanak valamit, csak hogy senki se mondhassa, hogy ezzel nem foglalkoznak. Vannak menhelyek, vannak szociális munkások, most már törvény is van, hogy nem szabad utcai hajléktalannak lenni, ennek ellenére a hajléktalanok száma egyre nő. Családokat lakoltatnak ki, akik közül nagyon soknak esélye nincs, hogy valaha is normális életet tudjon élni. 

Vannak országok, ahol apartmanházakat építenek és ott ajánlanak lakhatást a hajléktalanoknak - a tapasztalatok azt mutatják, hogy a többség tud élni a felajánlott lehetőséggel, és összességében nem is kerül többe ez a megoldás, mint megannyi segélyszervezet finanszírozása. Bérlakásokat is építenek, azon egyszerű oknál fogva, hogy vannak családok, akik számára a CSOK meg a különféle nagyszerű hitelkonstrukciók nem elérhetők, nekik elérhető árú bérlakásra lenne szükségük, de az meg nincs nálunk. 

A válasz tehát az, hogy igen, van nekem ezzel dolgom, de nem feltétlenül az, hogy én fogadok be tucatnyi hajléktalant, elvégre az állam nem én vagyok. De az mindenképpen rám is tartozik, hogy valahogyan kényszerítsük rá az államot, hogy tegyen végre olyan lépéseket, amelyek egy valóságos megoldás felé vezetnek. 

Hát ez is megtörténik. A magyar narancs után most jön a magyar kiwi meg a magyar füge, tegnap hallottam a hírekben, hogy jövőre már valószínűleg támogatást igényelhetnek azok a gazdák, akik kiwit és fügét szeretnének telepíteni. Nem akarok én semmi jónak ellensége és elrontója lenni, tőlem aztán banánligeteket is telepíthetnek, bár azért nagy reményeket nem fűznék a sikerhez. Nekünk például van fügefánk, ráadásul nem is ültettük, hanem csak úgy kikelt magától, biztosan valami madár hozta a magot, és voltak évek, amikor tényleg szépen termett - az is igaz, hogy egy védett sarokban kapott helyet, míg egy másik, később ültetett fa kevésbé szerencsés, ő hidegebb teleken el is szokott fagyni. Nem vagyok ugyan mezőgazdász, de a tapasztalataim szerint megél nálunk a füge meg a kiwi, de azért egyáltalán nem mindegy, hova ültetik őket, szóval nem hiszem, hogy nagy ültetvényeket létre lehetne hozni úgy, hogy azok meg is maradjanak, meg teremjenek is. 

A hétvégén megint okosabbak lettünk, miniszterelnökünk fölavatta a Puskás akadémia sport- és konferenciaközpontját, és ott kifejtett valami olyasmit, hogy azok nyerik meg a jövőt, akiknek van víziójuk. Hát nekünk aztán van, mondhatnánk, hogy egyebünk sincs, mint a vízióink, az első számú nemzeti ügy a labdarúgás, amely nem egyszerűen sport, hanem tudomány és filozófia, azért is kell neki olyan csicsás konferenciaközpont, hogy legyen hol eszmét cseréljenek a labdarúgó akadémikusok és megvitassák, milyen módszerekkel nevelhetik az utánpótlást, amely kemény munkának köszönhetően előbb-utóbb csak összejön Európa élcsapata, és ha egyszer mi nyernénk meg valami világversenyt fociban, akkor aztán elkövetkezne a kánaán. Nyilván múlik ezen valami, ha már ekkora nagy fontosságot tulajdonítanak neki. Most már csak azért aggódom, mi lesz, ha a focibirodalom kinövi Felcsútot? Lassan már nem lesz hova építeni a szebbnél szebb Makovecz-stílusú épületeiket, ha kifogynak a földből, hogyan lesznek képesek folytatni? 

Nehéz hát a jövőbe látni, de ha a múltból vesszük a példákat, akkor semmi kétség, hogy a határ a csillagos ég, a vas és acél országa leszünk, nincs megállás. Megváltoztatjuk a világot, mert ugye a magyar az olyan, hogy csak mondani kell neki, hogy így, aztán már megy is a világ előre. Na, hát katyvasz az van, de aggodalomra semmi ok, a fociakadémiákon kinevelt európai szintű futballisták garantálják a magyar jövőt. Na meg a kiwierdők és fügeligetek. Erről csak az egyszeri vicc jut eszembe, mikor Rákosi ráköszön a földművesre, hogy Szabadság, elvtárs! Ő meg azt válaszolja: Na az kéne, meg egy kis eső. 

Hát így valahogy. 

Lehetne azt mondani, hogy ilyenek ezek az utálatos vén szipirtyók, már menni se bírnak, aztán bosszúból belekötnek mindenbe, ami másoknak örömet tud okozni, de hát nem erről van szó. Régebben óriási népszerűsége volt a focinak, annak ellenére, hogy nem állt minden sarkon egy stadion. Nem voltak fűtött meg műfüves pályák, sőt, gyakorlatilag pályák se voltak igazán, elég volt hozzá egy aránylag kiterjedt, sík terület és egy labda, aztán ha került hozzá elég mozogni vágyó, már össze is állt a két focicsapat. A szabályokat is valahonnan mindenki ismerte, abban az időben igazi nemzeti sportnak számított a foci. Persze nem minden országban volt ennyire közkedvelt, emlékszem, a régi Jugoszláviában például a kosárlabda tett szert ilyen hallatlan népszerűségre, nem volt olyan ház, amelyiknek az udvarán le lett volna kosárlabdapalánk és naphosszat lehetett hallani, hogy valahol pattogtatják a labdát. 

Van az úgy, hogy valaki jót akar, aztán mégiscsak katasztrófa lesz belőle. Mióta hatalomra jutott a futball szerelmese és keményen elhatározta, hogy fel fogja virágoztatni ezt a sportágat, a foci látványosan sorvadni kezdett. Hiába a beleölt milliárdok, hiába az akadémiák tömkelege, egyre kevesebben űzik és egyre kevesebben nézik ezt a sportot. Most már nem rúghatja a labdát csak  kedvtelésből a polgár, ez is egy szakma lett, tanulni kell, a sportolóink busás fizetést kapnak, aminek fejében üres lelátók előtt vívják a meccseket, mert rájuk egyre kevesebben kíváncsiak, a többség úgy van vele, hogyha jó focit akar látni, akkor rákapcsol valamelyik sportcsatornára, mert a külföldi csapatok képesek élvezetes játékot bemutatni. És ez nem hazafiatalanság, a magyar foci nem beteg, hanem haldoklik, mostanában többnyire már a selejtezőkön elvérzik a magyar válogatott.

Talán elegendő lenne felhagyni ezzel a nagy elhatározással, hogy mi leszünk a legkiválóbb futballnemzet és  a híres klubcsapatok itt fognak könyörögni, hogy minél nagy számban szerződtessenek aranylábú magyar focistákat. Ha nem megy, hát nem megy, kár erőltetni, majd csak jó lesz valamire az a sok stadion...

Ma az összes csatorna arról zengett, hogy egy afgán migráns szexuális erőszakot követett el egy nőn a belvárosban. Bár a rémtörténetet több forrásból, több változatban sikerült megismernem, nekem valahogy nagyon sántít az egész. 

Azt mondták, hogy a 18 éves migráns három napja dolgozott egy gyros-büfében, ahol az ominózus éjszakán egyedül volt. Ez az első bökkenő. Létezik olyan, hogy egy forgalmas helyen lévő büfében harmadik munkanapján egyedül hagynak dolgozni valakit, aki ráadásul nem is magyar, sőt, olyan rosszul dolgozott, hogy állítólag a tulajdonos már éppen ki is akarta rúgni? Az áldozatot berángatta a mellékhelyiségbe - egyes hírforrások szerint a szolgálati mellékhelyiségbe - hát az valahol hátul kell, hogy legyen egy ilyen büfében, odáig hogyan jutottak el? Egyes hírek szerint az eset után rögtön megszökött, más hírek szerint reggel leváltotta a kollegája, aki úgy nyilatkozott, hogy alig ismeri, mert csak pár napja dolgozik ott. 

A körülmények hiányos ismertetése mellett mindegyik hírközlő jelentős teret szentelt annak, hogy ugye tessék, a Soros-féle szervezetek behozzák ide ezeket a migránsokat, akik aztán mindenféle disznóságokat követnek el. Az azért kiderült, hogy oltalmazotti státusszal rendelkezik az afgán, amit feltehetően nem Soros György és a Soros-szervezetek biztosítottak neki, tehát érthetetlen, hogyan sikerült ebbe megint belekeverni a Soros-ügyet. 

Most hajtóvadászat indult az afgán ellen, kicsit se lepne meg, ha amikor végre megtalálják, támadóan lépne fel, amiért is kénytelenek lennének helyben lelőni, nehogy véletlenül valami terrorcselekményt kövessen el. De hogy 12-én Brüsszelben Orbán elő fog hozakodni ezzel a sztorival, arra előre mérget mernék venni. 

Szóval nekem ez a történet több sebből vérzik, vagy legalábbis erősen sántít, mind a két lábára. 

Jókora vihart kavart Zacher Gábor felmondása. Korábban persze az ott léte is kavart viharokat, mert a Honvédkórház sürgősségi osztályán történtekért mindenki őt tette felelőssé, a végén aztán megelégelte, hogy ő legyen a bűnbak és felmondott. Egyben ki is pakolt, mert megindokolta a döntését, hogy az osztályon sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem állnak rendelkezésre a megfelelő munkavégzéshez. A felsőbb szerv reakciója erre természetesen az volt, hogy ez az egész valójában egy műbalhé, mert Zacher szerződése mindjárt lejárt volna és eszük ágában nem volt, hogy meghosszabbítsák vele a szerződést - ennek ugye az volt az üzenete, hogy ők nem voltak elégedettek Zacher munkájával, ezért mindenképpen megszűnt volna az ottani munkaviszonya. 

Ez a Honvédkórház amúgy számomra teljesen átláthatatlan konstrukcióban működik. Mert ugye egészségügyi intézmény létére a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik, és hogy ez mit jelent, azzal talán az ott dolgozók tisztában vannak, de azért ebben nem lennék biztos. Tény, hogy a kórházigazgató valami tábornok, még egyenruhája is van neki, de hogy ezen kívül mi közük van a honvédséghez, a fene se tudja. Állítólag a legjobban felszerelt magyar kórház, ahol az ellátásban valamiféle elsőbbséget élveznek a katonák, rendőrök, tűzoltók és más állami alkalmazottak, de tulajdonképpen bárki bekerülhet betegként, és nemcsak protekcióval. Én kétszer is élvezhettem az ottani ellátást, egyik alkalommal se én akartam, a mentő vitt oda, Különösebben jó emlékeim nincsenek, az első alkalommal egy CT-vizsgálatról küldtek oda, mert az eredményemből úgy ítélték meg, hogy azonnali műtétre van szükségem, ott aztán nézegettek néhány órán keresztül, majd közölték, hogy mégse vagyok életveszélyben, ezért elmehetek. Mindez este tízkor történt, én ott álltam egy szál pizsamában, még a telefonom is egy másik kórházban maradt, de szóba se jött, hogy visszavisznek oda vagy legalább szállást adnak éjszakára. Szerencsémre a gyerekeim elkezdtek keresni és végül kinyomozták, hol is vagyok éppen és értem jöttek, különben talán még most is ott ülnék az előtérben. A második alkalmat is túléltem - ha kellő kórházi rutinunk van, akkor tudjuk, hogy ez már önmagában egy kunszt. Összességében az a véleményem, hogy a Honvédkórház kicsit se jobb, mint bármelyik magyar kórház, aki odakívánkozik, meg is érdemli.

Zacher Gábor mégiscsak érdemel egy szobrot legalább, mert ő indította el a lavinát, amelynek eredményeképpen most valami javulás talán mégiscsak történik azon az osztályon, kifizetik az orvosok és nővérek pluszmunkáját, emellett technikai fejlesztések is voltak, talán lesznek is, ennek köszönhetően az ellátás javulása várható. Igazán jó persze nyilván nem lesz, mert továbbra is drámai az egészségügyben az emberhiány, és lehet, hogy a betegirányítás is valamiféle reformra szorulna, mert mégsincs az jól, hogy olyan mennyiségű beteg tódul be egy sürgősségi osztályra, amennyit busásan megfizetett orvosok hada se lenne képes tisztességesen ellátni. Én nem tudom, mi lenne erre a megoldás, de hogy szükség lenne egy élhető megoldásra, az egészen biztos. 

Az meg egy másik kérdés, hogy ilyen helyeken, ahol sok ember hosszú ideig várakozik, arra is oda kellene figyelni, hogy ezt a várakozási időt emberi körülmények között tölthessék el. Nem kerülne az annyira sokba, hogy elegendő ülőalkalmatosságot helyezzenek el és hogy arról is gondoskodjanak, hogy a kórházi illemhelyek kinézzenek valahogy, mert amilyen állapotban vannak jelenleg, az botrányos. 

Elhiszem, hogy a Magyar Éremkibocsátó Kft. is egy üzleti vállalkozás és mint ilyen, el szeretné adni a termékeit, de amit ezzel a Mennyei oltalom emlékéremmel művelnek, ez enyhén szólva is túlzás. Tele van a hirdetésükkel a Facebook, más oldalakon is folyton belebotlik az ember, most már e-mailben is ajánlgatják, de találkoztam már tévéreklámmal is - valószínűleg rekordra számítanak, elvégre vagyunk közel tízmillióan, ha csak minden második ember rendel magának mennyei oltalmat, az már ötmillió darab. mindez 990 forintjával darabonként elég szép summa. Különösebben nem is érdekelne a dolog, de a körítés, ami ezt a kampányt körülveszi, nem mindennapos. "A magyarok védőszentje, Szűz Mária és az első magyar király, Szent István között örök kötelék fonódott, amikor István életének alkonyán az országot és annak egész népét az Égi Királyné, Szűz Mária kegyeire bízta. A szent kötelék, mely történelmi hagyatékunk nyomán minden magyar szívében él, most páratlan emlékérem formájában születik újjá!" A szöveg a továbbiakban történelmi pillanatnak nevezi a szent kötelék létrejöttét, amit azért megkérdőjeleznék. Nem vonom kétségbe, hogy István király, különösen élete alkonyán mondott ilyesmit, de hogy ennek nyomán létrejött volna bármiféle kötelék, azért az merész feltételezés. 

Mostanság persze nagyon keresztények lettünk, nyilván ennek is köszönhető, hogy éppen ilyen emlékérem kiadása vált elkerülhetetlenné, bár most egy kicsit elbizonytalanodtunk, miután kiderült, hogy mi igazából a türkökhöz tartozunk, szóval hogy ebben az összefüggésben mihez kezdünk Szent István és Szűz Mária paktumával, az még eldöntendő kérdés. Ez persze ne akadályozzon meg bennünket, hogy rendeljünk a Mennyei oltalom emlékéremből, amelyhez ráadásul izgalmas történeti háttéranyagot is mellékel a társaság. Kockázat nincs, mert ha történetesen az érem nem teljesíti az elvárásainkat (Hogyan képes nem teljesíteni? Milyen elvárásaink lehetnek egy éremmel szemben? ), 14 napon belül visszaküldhetjük és az árát visszakapjuk. 

Gyanítom, hogy ez a Czeglédy-ügy egyszer olyan lesz, mint a Rákosi-kor koncepciós perei. Ott is elképesztő disznóságokat műveltek, a többség pedig szépen csendben eltűrte, hogy véghezvigyék, amit akartak. És nemcsak azért, mert meg voltak félemlítve, hanem mert valóban elhitték, hogy akiket perbe fogtak, azok valóban bűnöket követtek el. Utólag persze kiderült, hogy színjáték volt az egész, és a magyarok ahelyett, hogy tanultak volna belőle, újra és újra áldozatául esnek a hatalom manipulációinak. 

Most a bíróság hajlamosnak mutatkozik, hogy végre szabadon engedje az előzetes letartóztatásból a szerencsétlen embert, persze vaskos óvadék fejében - ötvenmillió forint azért eléggé meghökkentő, bár valamilyen módon valószínűleg meg lehet szerezni, főleg, mert az óvadék az csak egy letét, és aki befizette, ha vége az eljárásnak, vissza fogja kapni, ha közben nem szökik meg, bár azért ha valahonnan kölcsönbe szerez valaki ennyi pénzt, a kamatai elég ijesztőek lehetnek. Bár önmagában az ötvenmillió is elképesztő, az végképp érthetetlen, hogy az ügyészség fellebbezett, hogy még óvadék ellenében sem látja jónak Czeglédyt szabadon engedni és kéri az előzetes letartóztatás meghosszabbítását, mert, mint mondják, fennáll a bűnismétlés valamint a tanúk befolyásolásának veszélye. Azért ezt kifejthetnék bővebben, mire gondolnak, hogyan vinné véghez a bűnismétlést az az ember, akinek a szabadsága továbbra is meglehetősen korlátozott lesz, mert a házi őrizetét is elrendelik, a vállalkozásai tönkrementek, az irodaházát dobra verték, szóval engem érdekelne, milyen bűnismétlést feltételeznek ilyen körülmények között. 

Ma az összes híradó terjedelmesen számolt be a Czeglédy-ügyről, az egyikben nemcsak az ügyészség szóvivője szólalt meg, hanem ifjabb Lomnici Zoltán is, aki azon aggodalmaskodott, hogy a bíróságoknak azért jobban kellene ügyelni a látszatra is, mert ezzel az óvadékkal esetleg okot szolgáltatnak arra, hogy az emberekben kialakuljon az a gyanú, hogy a gazdagok - és itt kihangsúlyozta, hogy a balliberális politikusokra gondol - még a szabadságukat is megvásárolhatják. 

Ezen egyenesen elképedtem. Erre azért felhívhatná az övéi figyelmét is, akik nemhogy óvadék ellenében kapják vissza a szabadságukat, de még csak nyomozás se indul ellenük, és tényleg most már egyre erősebben arra gondolunk, hogy ezek bármit megtehetnek. És meg is tesznek, bármit. 

Azért Czeglédyre visszatérve nagyon kíváncsi lennék rá, ki állhat ennek az egésznek a hátterében, mert ha még igaz is lenne a költségvetési csalás, amivel vádolják - bár én egészen biztos vagyok benne, hogy nem igaz -, az sem indokolja ezt a bánásmódot, amit vele szemben bemutatnak. A végén majd biztosan meg fogjuk tudni, már csak azt lenne jó tudni, mikor lesz ennek végre vége. 

Vasútfejlesztési beruházás miatt augusztus 26-ától lezárják városunkban azt az átjárót, amelyen át eddig meg lehetett közelíteni az amúgy szintén a városhoz tartozó ipari parkot, erről a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt tájékoztatott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a továbbiakban ne lehetne eljutni az ipari parkba, jókora kerülőt kell tenni, és ez nem is jelent túl nagy gondot azok számára, akik autóval járnak dolgozni, de a gyalogosok és kerékpárosok hogyan fognak közlekedni? Erre a tájékoztatóból sajnos nem derül fény, pedig jó lenne ismerni a választ, mert ez az állapot nem néhány hétig, hanem közel két évig fog tartani. 

Senki sem vitatja, hogy ideje volt már felújítani a vasútállomást, történtek ugyan próbálkozások, peronemelés például, hogy egyáltalán lehetséges legyen föllépni a vasúti kocsik lépcsőjére, de minden igyekezet ellenére a körülmények múlt századiak maradtak. Váróterem gyakorlatilag nincs, esőben, szélben, fagyban az utasok kint ácsorogtak a szabad ég alatt, és a most lezárt átjáróra is ráfért már némi korszerűsítés. Annyira szűkre szabott, hogy két autó éppen-hogy elfér egymás mellett, a gyalogosok és kerékpárosok pedig az autók között haladnak, mert nincs külön hely biztosítva számukra. Valamit nyilván kezdeni kell vele. Most - a tájékoztató szerint - minden gond megoldódik majd, lesz felüljáró, meg a peronok között aluljáró, fedél is kerül a peronok fölé - persze lehet, hogy ekkorát nem kellett volna álmodni, kissé túlzásnak tűnik a peronaluljárók meg a liftek ötlete, nem is beszélve az ipari parkba vezető viaduktról, de ha így lesz, hát így lesz, majd megszokjuk, az viszont más megoldásért kiált, hogy egyszerűen megszüntetnek minden átkelési lehetőséget az ipari parkba. 

Egészen biztosan lehetne egy ideiglenes megoldást találni, valahol létesíteni egy átjárót, oda áthelyezni a sorompót, hogy a gyalogosok és kerékpárosok átmehessenek, mert ha nem lesz ilyen, elárulom, akkor is át fognak menni, ki itt, ki ott talál majd alkalmasnak tűnő helyet, ami viszont, mert senki nem alakít ki megfelelő körülményeket, nem lesz biztonságos. Kell, hogy legyen a kivitelezőnek olyan kötelezettsége, hogy ha egy utat megszüntet, biztosítson helyette egy másikat, az nem elfogadható, hogy menjen mindenki hatalmas kerülővel. Ha a vasútfejlesztési beruházás ilyen mértékben érinti egy város lakosságát, akkor az érintett közösségnek is nyilván van beleszólása abba, milyen tortúrák várnak rá a kivitelezés során, és nem ártana az igényeit is legalább minimális mértékben figyelembe venni. 

A polgármester most tette közzé a Facebookon, hogy írt a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nek és kérte, hogy találjanak megoldást erre a problémára. Meglátjuk, mi lesz a válasz. 

A kivitelező egyébként a SZ-E Konzorcium (Mészáros és Mészáros Kft. és Vasútépítők Kft.). 

Biztonságos ország vagyunk. Az ember el is várja, hogy az  állam erre hivatott szervei megvédjék bizonyos dolgoktól, leginkább azoktól a veszedelmektől, amikkel szemben ő maga képtelen védekezni, már csak azért is, mert se eszköze, se tudása nincs hozzá. Hasznos, ha folyamatosan vizsgálják az élelmiszerek, a víz, a növényvédőszerek, a gyógyszerek minőségét, nem is szoktunk amiatt háborogni, ha ilyet tesznek. Persze előfordul, hogy a kelleténél nagyobb feneket kerítenek a dolognak, és ez már nem tetszik nekünk olyan nagyon. 

Szerdán este lezárták a ferihegyi repülőtér egyik terminálját, az első hírek szerint azért, mert megsérült egy veszélyes anyagot tartalmazó csomag. Több órán keresztül folyt a vizsgálat, nyolc érkező és induló repülőgép utasait érintette a katasztrófahelyzet, csütörtökre aztán kiderült, mi is történt valójában. Oroszországból az egyik utasszállító gépen érkezett egy csomag, amely irídium izotópot tartalmazott. A gép leszállása után, amikor ki akarták pakolni a szállítmányt, az egyik dolgozó túl melegnek találta a csomagot, ezért riasztást adtak ki. Lezárták az egyik terminált, a környékét, a helyszínre sereglett mindenki, aki egy ilyen sugárveszély esetén illetékes lehet, és a sok hozzáértő alapos vizsgálatnak vetette alá a csomagot. Végül megállapították, hogy a küldemény csomagolása sértetlen, a mérések semmiféle szivárgást nem igazoltak, és bő két óra után fel is oldották a zárlatot, mivel beigazolódott, hogy nem került veszélyes anyag a környezetbe. 

A címzett cég ügyvezetője is megszólalt, mint elmondta, havonta rendelnek irídium izotópot Oroszországból, és a csomag felmelegedése egyáltalán nem szokatlan, továbbá a szállító konténer  annyira biztonságos, hogy onnan nem juthat ki a sugárzó anyag. Az ember csak azt nem érti, hogyha havonta jön nekik ilyen szállítmány, akkor a reptéri személyzet nem most találkozott először ilyen melegedős csomaggal, érthetetlen, mitől ijedtek meg most ilyen nagyon. Az is kérdés, hogy mit tudtak több mint két órán át vizsgálni, a sugárzást megmérik, ha nincs, akkor nem szabadult ki a veszedelem, az élet mehet tovább. Ha havonta érkezik ilyen izotópos csomag, ráadásul több olyan cég is van, aki ilyet rendel rendszeresen, akkor mi arra a garancia, hogy a következő alkalommal nem esik ismét pánikba valaki és bénítja meg a repülőtér működését? 

Kicsit amatőrnek tűnt ez a nagy felhajtás, persze lehet, hogy igazából ez nem is tényleges veszélyhelyzet volt, csupáncsak egy katasztrófavédelmi gyakorlat, amelyben kénytelenek voltak az utasok is részt venni. Vagy csak egy bemutató, hogy hadd lássa az ország népe, hogy földön, vízen és a levegőben is állandóan vigyáznak rá. 

Ha valami megjelenik az újságban, akkor azt az emberek igen nagy hányada készpénznek veszi. Idézi, hivatkozik rá, mint pontos információra, elvégre az újság is megírta. Valamikor ez így is volt, magára valamit is adó sajtótermék kínosan ügyelt arra, hogy légből kapott híreket ne közöljön, de mára ez már a múlté. Bizonyos újságok esetében feltétlenül, itt van mindjárt ez a Pesti Srácok nevű termék, ahol a hírközlést felváltotta a hírgyártás. Mindemellett persze hitelesnek akarnak látszani, ezért a legvadabb rémhíreket úgy közlik, hogy forrást jelölnek meg, olyan forrást, aki természetesen a neve elhallgatását kéri, mindemellett azonban teljesen megbízható, legalábbis a lap állítása szerint. 

Hogy milyen fantasztikus látomások jelennek meg a Pesti Srácokban, arról jobb érzésű ember nem közvetlenül ebből a szennylapból értesül, mert nem olvassa, de a többi fideszes média rárepül a koholmányra, kiszínezi, ízlelgeti, hetekig képes lovagolni egy-egy ilyen közlésen. Ma is az M1-től az Echo TV-ig mindenhol alaposan körbejárták Staudt Gábor ügyét, mely szerint egy áfacsaló bűnbanda tagja volt, netán még most is az, és Lengyelországban  csaltak áfát. Igaz, az érintettet is megszólaltatták, aki annyit mondott, hogy ez egy teljesen valótlan állítás, továbbá hogy már tavasszal beperelt valakit amiatt, hogy ezt terjeszti róla, és a bíróság első fokon ki is mondta, hogy ez nem igaz, de ez csak egy picike rész volt a terjedelmes hírben, amely leginkább azt részletezte, hogyan működött a bűnszervezet. Az informátor állítólag a banda egykori tagja, akinek olyan mértékben szólalt meg a lelkiismerete, hogy egyenesen a lengyel ügyészségen tett feljelentést, bár nem mulasztotta el gonoszul belefogalmazni, hogy azért ott bűnöztek Staudték, mert szerintük a lengyel hatóságoknak könnyű túljárni az eszén, vagyis buták. 

Hogy vannak bűnözők, azt tudjuk, politikus bűnözők is vannak, azt is tudjuk, de azért én háromszor is meggondolnám, hogy hitelt adjak-e egy olyan információnak, amely a Pesti Srácoktól származik. Lassan már ott tartok, hogyha a Pesti Srácok befeketít valakit, az illető eleve szimpatikussá válik nekem, és nagy pénzben mernék fogadni az illető ártatlanságára. Az, hogy rádióadók, tévécsatornák, lapok tucatjai hírforrásként használják, az eléggé megdöbbentő, az meg pláne, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón az erre vonatkozó kérdésre nem azt válaszolja, hogy nincs információja, mert ugye ő is csak a Pesti Srácokból értesült a dologról, hanem belebonyolódik egy hosszas fejtegetésbe, hogy hát ugyan nem tudjuk, mi az igazság, de Staudt Gábornak feltétlenül tisztáznia kell magát, illetve mivel ezt nem teszi, le kell vonnia a konzekvenciát. Azt azért jó lenne tudni, milyen tisztázásra gondol, mert nem tudom, azon kívül, hogy pert indított a híresztelővel szemben Staudt, mi egyebet tehetne még? 

Minden esetre Gulyás Gergelynek, miután ilyen parádésan túlexponálta magát a Kormányinfón, szintén nem ártana levonni a konzekvenciát.