Hát ez is megtörténik. A magyar narancs után most jön a magyar kiwi meg a magyar füge, tegnap hallottam a hírekben, hogy jövőre már valószínűleg támogatást igényelhetnek azok a gazdák, akik kiwit és fügét szeretnének telepíteni. Nem akarok én semmi jónak ellensége és elrontója lenni, tőlem aztán banánligeteket is telepíthetnek, bár azért nagy reményeket nem fűznék a sikerhez. Nekünk például van fügefánk, ráadásul nem is ültettük, hanem csak úgy kikelt magától, biztosan valami madár hozta a magot, és voltak évek, amikor tényleg szépen termett - az is igaz, hogy egy védett sarokban kapott helyet, míg egy másik, később ültetett fa kevésbé szerencsés, ő hidegebb teleken el is szokott fagyni. Nem vagyok ugyan mezőgazdász, de a tapasztalataim szerint megél nálunk a füge meg a kiwi, de azért egyáltalán nem mindegy, hova ültetik őket, szóval nem hiszem, hogy nagy ültetvényeket létre lehetne hozni úgy, hogy azok meg is maradjanak, meg teremjenek is. 

A hétvégén megint okosabbak lettünk, miniszterelnökünk fölavatta a Puskás akadémia sport- és konferenciaközpontját, és ott kifejtett valami olyasmit, hogy azok nyerik meg a jövőt, akiknek van víziójuk. Hát nekünk aztán van, mondhatnánk, hogy egyebünk sincs, mint a vízióink, az első számú nemzeti ügy a labdarúgás, amely nem egyszerűen sport, hanem tudomány és filozófia, azért is kell neki olyan csicsás konferenciaközpont, hogy legyen hol eszmét cseréljenek a labdarúgó akadémikusok és megvitassák, milyen módszerekkel nevelhetik az utánpótlást, amely kemény munkának köszönhetően előbb-utóbb csak összejön Európa élcsapata, és ha egyszer mi nyernénk meg valami világversenyt fociban, akkor aztán elkövetkezne a kánaán. Nyilván múlik ezen valami, ha már ekkora nagy fontosságot tulajdonítanak neki. Most már csak azért aggódom, mi lesz, ha a focibirodalom kinövi Felcsútot? Lassan már nem lesz hova építeni a szebbnél szebb Makovecz-stílusú épületeiket, ha kifogynak a földből, hogyan lesznek képesek folytatni? 

Nehéz hát a jövőbe látni, de ha a múltból vesszük a példákat, akkor semmi kétség, hogy a határ a csillagos ég, a vas és acél országa leszünk, nincs megállás. Megváltoztatjuk a világot, mert ugye a magyar az olyan, hogy csak mondani kell neki, hogy így, aztán már megy is a világ előre. Na, hát katyvasz az van, de aggodalomra semmi ok, a fociakadémiákon kinevelt európai szintű futballisták garantálják a magyar jövőt. Na meg a kiwierdők és fügeligetek. Erről csak az egyszeri vicc jut eszembe, mikor Rákosi ráköszön a földművesre, hogy Szabadság, elvtárs! Ő meg azt válaszolja: Na az kéne, meg egy kis eső. 

Hát így valahogy.