Akkora nagy szenzációba botlottam ma, hogy ezt feltétlenül meg kell osszam másokkal is. Van ez a Határok nélkül című műsor a Kossuthon, amihez fogható érdektelen és unalmas készítmény aligha akad az éterben. Ma például izgalmas beszélgetés volt a csíkszeredai néppárti elnökkel, aki előadta, hogy felvonták a székely zászlót még valamikor tavaly a csíkszeredai főtéren, mire a rendőrség meg a csendőrség ezt megakadályozta, ráadásul meg is bírságolták őket jó sok pénzre, persze elmentek a bíróságra, aztán a még nagyobb bíróságra, és most már a strasbourgi bíróságon is megszületett az ítélet, hogy rendben van a büntetés, de hát ők nem hagyják annyiban és továbbmennek - hogy hova, az sajnos nem derült ki. A riporter persze még tovább faggatta, hogy csinálnak-e mást is azon kívül, hogy a zászlójukkal szaladgálnak, mire elmondta az elnök, hogy hát persze, most kampányolnak a regisztráció mellett, van rádiós reklámjuk, meg fölhívnak minden ottani magyart, akinek tudják a számát, hogy regisztráljanak és szavazzak, mert nekik ahhoz joguk van. Éppen csak azt nem mondta el, hogy kire kell majd szavazni, de szerintem azt úgyis tudja mindenki. 

Ha ez nem lett volna elég, jött egy másik riport, amelyet úgy vezettek fel, hogy időkapszulát találtak Erdélyben. Nocsak, mondom, ez már igen. Az úgy volt, hogy Pusztakamaráson felújították Sütő András szülői házának az udvarát, és a kerítés alapjában találtak egy papírt. Nagyon régi papír volt, 1974-ből származik, mert akkor csinálták a kerítést, és akik ott dolgoztak, a betonba csak úgy belerakták ezt a cetlit, amire föl volt írva mindenkinek a neve, aki a nagy munkában részt vett, és külön érdekesség, hogy ezt pont azon a napon írták, amikor meghalt a falu hirdetője. Később egy öregasszony, aki őrzi a ház kulcsát és ha valaki meg akarja nézni, akkor megmutatja neki, elmesélte, hogy ő még emlékszik azokra az emberekre, akik ott voltak. Illetve nem mindegyikre, de biztosan mind falubeliek voltak. Aztán a házat gondozó egyesülettől egy nő olyanokat mondott, hogy majd, hogyha a csűrt is felújítják, akkor utána lehet, hogy ők is elhelyeznek egy időkapszulát. A cetlit meg, amit a betonban találtak, majd meg lehet tekinteni az emlékházban. Gondolom, üveg alá teszik, nehogy baja essen. 

Igen, tudom, egy érzéketlen barom vagyok, de valahogy nem tudom átérezni a székely zászló körüli fölhajtást, meg eszembe nem jutna, hogy megnézzem bárkinek a szülőházát, a csűrt meg pláne. Elképzelni se tudom, mit nézegetnek emberek egy házon csak azért, mert valaki egyszer benne lakott. Közben a lakók meghaltak, az egész környezet átalakult, az egésznek már köze nincs a későbbi híres emberhez, talán neki magának se volt már érdekes idővel, hát egy hely nem a falaktól fontos az ember számára. Ha Sütő András érdekel, olvassak tőle, róla. Na de mindegy. 

Kellene nekem is egy időkapszulát elrejteni valahol. Mit tehetnék bele? Hirtelen csak egy nemzeti konzultációs kérdőív jut eszembe, és az elég is lenne, mindent elmond a mostani életünkről. 

Ha valaki külföldre szeretne utazni, a vízum eléggé fontos. Esetünkben a vízum nem egyszerűen fontos, hanem százfontos. 

A lányom, aki ez év elején Londonba tette át a telephelyét, decemberben haza készül látogatni. Ezúttal nem egyedül jönne, hanem a szíve választottjával, akinek ahhoz, hogy átléphesse a határainkat, vízumra van szüksége. A legény ugyanis nem angol állampolgár. Dél-Afrikában született, egy ideig ott is nevelkedett, aztán a család - akik egyébként angolok - visszabútoroztak Angliába, de ő dél-afrikai állampolgár maradt. Ez különösebb problémát nem okozott neki eddig, de mostanában rájött, hogy talán nem ártana állampolgárságot váltani. Az ehhez szükséges vizsgát már letette, de mindenféle adminisztratív ügyek még vannak, főleg, mert valamilyen ismeretlen okból a dél-afrikai állampolgárságát is meg szeretné tartani, és ez némiképp bonyolulttá teszi a dolgokat. A lényeg, hogy Magyarországra csak vízummal jöhet, tehát annak rendje és  módja szerint megigényelte a vízumot. 

A napokban meg is kapta, kemény száz fontjába került. A vízum kizárólag december hónapban öt napos itt tartózkodásra jogosítja fel. A lányomban már felmerült, hogy a jövőben talán praktikus lenne összeházasodniuk, és akkor az ő jogán a párja is megkaphatná a magyar állampolgárságot, ő meg az angolt, végül is miért ne választhatna magának ilyen hobbit, hogy gyűjti az állampolgárságokat, és akkor nem lenne szükségük vízumra. 

A magyar állampolgárságot most nem lehet túl nehéz megszerezni, bár a fene tudja. Most hallottam a hírekben, hogy a bevándorlási hivatalnál többek ellen eljárás indult, mert jogtalanul osztogatták az állampolgárságot, példaként említették, hogy olyan is megkapta, aki pedig egy szót sem tudott magyarul, pedig az állampolgárságnak előfeltétele a nyelv ismerete. Ez rendben is van, bár akkor nem egészen értem, mi a magyarázat arra a hírre, amit ugyancsak a tévében láttam, a magyar keresztényvédelmi törekvésekkel összefüggésben néhány iraki egyházi tótumfaktum is megkapta a magyar állampolgárságot, pedig azt kötve hiszem, hogy egy szót is beszélnének magyarul, talán azt se tudják, egyáltalán hol van Magyarország. Igaz, ők nem a bevándorlási hivatalhoz folyamodtak, hanem kormánytagok intézték el nekik a dolgot, nyilván ők más szempontokat tartottak elsődlegesnek, igaz, hogy nyelvismerettel nem rendelkeznek, viszont jó keresztények. 

Lassan már tényleg rajtunk fog röhögni a világ. Mi is térdünket csapkodnánk, ha nem lenne ez a helyzet egyre inkább sírni való. Az ember arra gondol, hogy valahol már készül erről egy film, sőt, talán  már készen is van, csak most még egy ideig dobozban őrzik, aztán ha vége lesz ennek a kornak - mert vége lesz, semmi kétség -, az utókor majd derülhet rajta. 

Hogy hogyan és miért pont Kömlőn született a vízió, talán sose fog kiderülni. Hihető magyarázat nincs rá, arrafelé még akkor se láthattak migránst, amikor még nyitva volt a határ. Ezzel az erővel zombiknak vagy farkasembereknek is nézhették volna az idegeneket, bár a tévéből, rádióból, újságból, plakátokról megkapták a szükséges információkat, hogyha itt valakitől félni kell, az a migráns, na meg esetleg még valami brüsszeli bürokrata, de azt nehezebben tudják elképzelni, mert azokat csak emlegetik, látni még képen se látták. Valami olyasmi lehet, mint Soros, de mégse, mert ugye az amerikai és spekuláns és mindenkit meg akar vásárolni, a kömlői gyanús személyek meg ezek szerint senkinek se kínálgattak se dollárt, se eurót. 

A falunak érdemes lenne egy uniós pályázatot benyújtani a közvilágítás fejlesztésére, ezzel ugyanis nagy bajok lehetnek arrafelé, máskülönben hogyan nézhették migránsnak még egy falubelijüket is, még szerencse, hogy csak rémüldöztek és nem csaptak agyon valakit merő faluvédelemből. 

Persze ha ilyen helyzetek előadódnak, akkor lenne ezzel tennivaló. Például minden falut körbe kellene venni kerítéssel, bevezetni a település lakóinak a helyi igazolványt, aztán valami útlevél-félére is szükség lenne, hátha az ottaniak néha azért ki szeretnének menni a falujukból, ez viszont újabb nehézségeket okoz, mert ugye a szomszédos településen ők már idegennek nézhetők. Talán ha egyenruhát viselnének, arról már messziről fel lehetne őket ismerni, ámbár ez se biztosíték semmire, mert mi van akkor, ha az idegen szert tesz egyenruhára, igazolványra és fondorlatosan mégiscsak bejut a faluba és ott ki tudja, mit művel. 

Nem kis kihívás lehet ott polgármesternek lenni. Eluralkodik a pánik, hívogatják telefonon, nem mondhatja az embereknek, hogy ez egy marhaság, megválasztották, azzal bízták meg, hogy képviselje az érdekeiket, tehát intézkednie kell, riadóztatni rendőrséget, polgárőrséget, egész éjjel járőrözni, szóval nem lepne meg, ha legközelebb már inkább nem akarna indulni a választáson. 

Kömlőn most már valószínűleg megnyugodtak a kedélyek, mi pedig hihetjük azt, mekkora nagy szerencsénk van, mert nálunk, velünk ez nem fordulhat elő. Pedig ez nem is olyan biztos. Ha ennek a folyamatnak nem szakad vége, bekövetkezhet, amit egy ismerősöm mondott, hogy lassan már egymást kezdik méregetni az emberek, még a családtagok is, hátha közöttünk bújnak meg ezek a veszedelmes migránsok. 

A korunkról szóló filmszatíra talán már kész. Ahhoz, hogy láthassuk, be kellene fejeződnie a mostani időszaknak. De félő, hogy a film második része is elkészülhet...

A francia államtanács úgy döntött, hogy el kell távolítani egy bretagne-i kisváros terén álló, II. János Pál pápát ábrázoló emlékműről a keresztet. El nem tudom képzelni, miért olyan nagy  horderejű ez a kérdés, hogy egy ország államtanácsának kell ezzel foglalkozni, de legyen ez a franciák ügye, végül is az ő egyik városuk, az ő államtanácsuk. Nekem és bárki másnak lehet erről véleményem, de hogy mi lesz a kereszt sorsa, az már nem a mi dolgunk, hanem a franciáké. 

Persze nem mindenki látja ez így. Szijjártó Péter azt közölte tegnap, hogy a magyar külügyminisztérium már meg is kereste a francia külügyminisztériumot az ajánlattal, mely szerint mi befogadnánk a keresztet, el is hozatjuk, sőt, már egy iskolát is találtak neki, ahol készek befogadni a szimbólumot. Válasz egyelőre még nem érkezett erre a felajánlásra, aztán kérdés, hogy mi lesz végül, mert közben a lengyelek is aláírásokat gyűjtenek kereszt-ügyben, sőt, Németh Szilárd is szervezkedik, ő meg Csepelen találna helyet a jakobinus francia kormány által elüldözni kívánt keresztnek. 

Az ilyen kérdésekben én nem szoktam állást foglalni, talán mert rám nem hatnak a jelképek. A különféle szobrok és emlékművek nem igazán befolyásolnak, az én városomban is vannak például olyan szobrok, amelyek kifejezetten nem tetszenek, de nem hiszem, hogy bármikor azért kezdenék harcolni, hogy távolítsák el azokat. Ha vannak, hát vannak, ha nem tetszenek, nem nézegetem és kész. Ha keresztet állítanak minden sarokra, attól nem válok kereszténnyé, mint ahogy azt sem hiszem, hogyha most arról a szoborról leszedik a keresztet, az bármelyik francia keresztényt hitehagyásra késztetne. 

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekünk is...

Az ember nem akarja elhinni, hogy ilyen létezik, pedig de. Adva van egy vidéki újság, amelyiknek a főszerkesztője kiadott egy utasítást, hogy a jövőben kerülendők bizonyos sátáni szavak a lapban. Most eléggé sok iskolában tartanak Halloweent, de ezekről a rendezvényekről nem szabad beszámolni, mi ugyanis keresztények vagyunk, és a Halloween a sátán jelenlétére utal, ezért még a szó leírását is kerülni kell. 

Az rendben van, hogy az ember saját értékrenddel rendelkezik, ha rendszeresen templomba jár családostól, ha esténként vagy akár óránként imádkozik. Természetesen ő dönti el, hogy az ő életében minek van helye és minek nincs, szíve joga, hogy farag-e tököt ilyentájt, és hogy mi a véleménye azokról, akik megünnepelnek valamit, ami pedig szerinte nem ünnep. Magánügy. Ha helytelennek látja, hogy átveszünk más népektől olyan szokásokat, amelyek tőlünk idegenek, hát ne kövesse a divatot, vagy írjon cikket arról, hogy a Halloween nem más, mint a nyugat majmolása, de hogy szent háborút indítson 2017-ben és a sátánt emlegesse, az azért erős túlzás. 

A kérdés már csak az, hogy megállunk-e itt, beérjük-e annyival, hogy mindössze nem szólunk nyilvánosan a nem eléggé keresztény eseményekről, vagy tovább is lépünk, esetleg betiltjuk az ilyen jellegű rendezvényeket? 

Mivel gyakorlatilag ki sem lépek a házból, nagyon kedvelem az online szolgáltatásokat, amikor itthonról az interneten különféle dolgokat megtehetek. Eddig online játszottam a Szerencsejáték oldalán is. Ez úgy történhet, hogy az ember regisztrál, megad egy felhasználónevet, jelszót, pénzt utal rá a bankszámlájáról, és ameddig a keret tart, addig fogadhat belőle. Ezt persze írhatom múlt időben is, mert megváltoztak a körülmények. 

Amikor odaértem a fogadásban, hogy megteszem a tétemet, akkor kaptam egy üzenetet, hogy ez csak akkor lehetséges, ha előbb pótolom az adataimat. Hát jó, legyen, pótolom. Személyi igazolvány száma, lakcímkártyám száma is kell - a bankszámla számomat tudják, érthető, mert onnan utalok, illetve ha történetesen nyernék, oda utalhatnám a nyereményt. A telefonszámom is kell nekik, meg a pontos címem. 

Be is írtam szépen a kért adatokat, de amikor le akartam zárni, jött a közlés, hogy ezen a számon nincs érvényes igazolvány a rendszerben. Ez rendben is van, tényleg lejárt két éve, de ezt ők honnan tudják? És mi közük van hozzá? 

Éppen a napokban zengett a média a szcientológusokról, hogy keményen megbüntették őket, mert jogosulatlanul kezeltek adatokat. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nem értek egyet a velük szemben történt fellépéssel, mert valóban, mindenki csak olyan adatokat gyűjtögessen és tároljon, amihez joga van, ami rá tartozik. A szcientológusok éppen úgy, mint a Szerencsejáték Zrt. Semmi közük az igazolványaimhoz, a lakcímemhez, a telefonszámomhoz, főleg így, hogy vagy megadom a kért adatokat, vagy nem vehetek részt a játékban. Amihez közük van, az a bankszámlám száma, ahová majd utalniuk kell a milliárdjaimat. A bankszámlámmal kapcsolatos egyéb adatokhoz pedig megint csak nem a Szerencsejátéknak van köze, hanem a bankomnak, szóval mi ez, ha nem jogosulatlan adatgyűjtés és adatkezelés? 

Az is érdekes kérdés, hogy a cég milyen állami nyilvántartásokhoz fér hozzá, hogy van ilyen hozzáférése, ráadásul napra kész, az nem kérdés, honnan máshonnan tudhatják azonnal, hogy nem érvényes az igazolványom? Ha van ilyen hozzáférésük, akkor milyen jogon? 

Hallom, mekkora nagy felháborodás van, amiért két héttel az esemény előtt megváltoztatták egy focimeccs helyszínét és időpontját. A magyar nemzeti válogatott fogja összemérni a tudását a luxemburgi csapattal - felteszem, hogy az ottani válogatottal, bár az se lepne meg túlságosan, ha nem. Megállapodtak a barátságos mérkőzés helyében is időpontjában, ezt közhírré is tették, igen ám, de közben az MLSZ egy megbízottat küldött ki, nézne szét a várható viszonyokat illetően, és akkor kiderült, hogy ahol a meccs lett volna, az nem is stadion, hanem igazából csak egy focipálya, egyik oldalán egy lelátóval, ahol összesen 2400 ember fér el. Elszörnyedt ezen a magyar szövetség, megüzenték a luxemburgiaknak, hogy azt már nem, rendes stadiont követelünk, mert hogy néz ez ki, mégiscsak nemzetközi mérkőzésről van szó, és hova akarják majd ültetni a temérdek magyar vendégszurkolót. Ebből adódott némi bonyodalom, mert a megjelölt napon a vágyott stadion éppen foglalt volt, aztán mégis találtak megoldást, a meccs egy nappal korábban lesz. Azt mondta erre az MLSZ sajtófőnöke, hogy ez pont a magyar szurkolók érdekében történt, mert így legalább biztos, hogy beférnek a stadionba. 

Igen ám, de állítólag tényleg vannak magyar szurkolók, aki készültek kimenni a meccsre, és most nagyon mérgesek, mert megvették a repülőjegyet, szállást intéztek, mindezt persze a következő napra, merthogy eredetileg akkor lett volna a mérkőzés. Kimehetnek így is, aztán odakint elolvashatják az újságban, hogy mi volt a végeredmény, már ha lesz ez akkora hír, hogy megírják az ottani újságok. A magyar szövetség gondolkodik, hogyan is tudná kárpótolni a lóvá tett szurkolókat. Esetleg javasolhatnának nekik érdekfeszítő luxemburgi programokat, hogyha már kimennek, töltsék el hasznosan az időt. Hogy ez kinek a sara, azt hiszem, az nem kérdés, aki így szervez meg egy mérkőzést, az minimum annyit megérdemelne, hogy soha többé ne tehesse ezt meg, de ez a variáció föl se vetődik. Sőt, az egészet úgy állítják be, hogy igazából a szurkolók érdekében történt ez az egész. Azoknak az érdekében, akik végül is nem lesznek ott, mert a jegyük a következő napra szól. 

Mi ebből a tanulság? Annyi biztosan, hogy nagy veszedelmeknek teszi ki magát, aki rajongva szereti a magyar focit. A másik levonható következtetés, hogy micsoda egy ország az a Luxemburg, ezek szerint szűkében vannak a stadionoknak. Ilyen eset nálunk nem fordulhat elő, nálunk bármelyik időpontban lehetne alkalmas stadiont találni. Hát akkor ki a jobb? 

Mondhatnánk, hogy végre egy ügy, ami mentes a politikától, és mégis foglalkoztatni képes a közbeszédet. Ha Amerikában van szexuális zaklatásos botrány, hát megmutatjuk, nálunk is vannak szennyes históriák. Előállott egy színésznő, akivel húsz évvel ezelőtt történt valami hasonló. Illetve hát nem történt, csak majdnem, Az eset olyan mély nyomot hagyott benne, hogy most mégiscsak közhírré tette, hol máshol, mint a Facebookon, ahonnan aztán szárnyaira vette a sajtó, és estére már az összes beszélgetős műsorban hosszú perceket szenteltek a kivesézésének. 

Először név nélkül mesélte a históriát, aztán mégiscsak megnevezte  a neves rendezőt, aki persze tagadja a dolgot, pert helyezett kilátásba, erre viszont jelentkeztek tanúk, akik hajlandók alátámasztani a színésznő állítását. Hogy merre és meddig fog még lombosodni a történet, azt nehéz lenne megjósolni. Az viszont érdekes, hogy Sárosdi Lilla mellett olyanok akarnak tanúskodni, akik azt hajlandóak majd vallani a bíróság előtt, hogy a színésznő nekik is elmesélte az egészet. Ez azért még viccnek is gyenge, ezzel az erővel  az is tanú lehetne, aki a Facebookon olvasta, hát gratulálok hozzá. Nem ismerem ugyan Marton Lászlót, de jó esélye van rá, hogy megnyerje a pert. 

Nem is arról van szó, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek ne fordulnának elő nap mint nap lányokkal és asszonyokkal, még csak nem is feltétlenül a színházi világban. Igazából még szépnek se kell lenni hozzá, volt egy ismerősöm, aki olyan csúf lány volt, mint az ördög öreganyja, mégis volt valami molesztálási históriája, még a kabátját is elszakította a felajzott férfiú, aki persze nem volt színházi rendező, szó se volt semmiféle színházi szerepről, csak éppen olyan helyzetbe kerültek, amikor a pasas úgy gondolta, hogy ezt megengedheti magának. 

Végighallgattam néhány ezzel kapcsolatos beszélgetést ma. Ami nagyon elgondolkodtatott, az Réz András hozzáállása, mely szerint ezzel akkor is foglalkozni kell, ha lesznek, akik ilyen módon akarják majd felhívni magukra a figyelmet és esetleg alaptalanul vádolnak meg zaklatással valakit. A cél szentesíti az eszközt? Majtényi László véleményét osztom ebben, aki szerint azért nem árt az óvatosság, mert itt mégiscsak emberek jó híréről, tisztességéről van szó, és akár tönkre is lehet tenni valakit, aki pedig talán teljesen ártatlan. 

Kell róla beszélni? Mindenképpen hasznos, például azért, hogy lányainkat az ilyen helyzetekre is felkészítsük, hogy kerüljék az olyan alkalmakat, ahol és amikor ilyesmi előfordulhat velük. Például ne menjenek el autókázni lényegében ismeretlen férfiakkal, ne menjenek fel a lakásukra, és tanuljanak meg úgy viselkedni bármilyen szituációban, hogy egyértelmű legyen, nem vevők az ehhez hasonló próbálkozásokra. És ami a legfontosabb: a legkényesebb helyzetekben is lehet nemet mondani. 

Ha az ember nem hal meg időben, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a tenyerén kezdi hordozni a társadalom. Olyan megkülönböztetett figyelemben lesz része, amilyet esetleg egész addig való  életében még hírből sem ismert, pusztán azért, mert eljárt felette az idő. Különösen így év vége felé élvezheti a kényeztetést, helyi szinten idősek napjára hívják, ahol megvendégelik, van közös ebéd, pogácsa, a polgármester beszédet mond, meg műsort is adnak. A mi városunkban más extrák is vannak, ajándékcsomagot is kapunk, amelyet ráadásul házhoz hoznak. Ha valamiért nem tudjuk átvenni a csomagot, akkor sincs veszve semmi, bedobnak egy tájékoztató papírt, hogyan juthatunk mégis hozzá. Vagy személyesen megyünk el érte a polgármesteri hivatalba, de ha ez nem lehetséges, valakit meg is hatalmazhatunk, hogy elmenjen érte, az ehhez szükséges meghatalmazást is mellékelik, azt csak ki kell tölteni a saját adatainkkal, a meghatalmazott adataival, na meg két tanú is kell hozzá, természetesen ők is az összes adataikkal.

Országosan is nagyon jó most 65 éven felülinek lenni. Hetek óta arról  szólnak a hírek, hogy jön a nyugdíjkorrekció, az idén nyugdíjprémium is lesz, sőt, idén is kapunk Erzsébet-utalványt, még az is lehet, hogy nagyobb összegben, mint tavaly. Riportokat is láthatunk, amelyekből kiderül, mennyire örülnek a  nyugdíjasok a busás juttatásnak, még meg se kaptuk, de a megszólalóknak már kész terveik vannak, hogy mire fogják fordítani, van, aki gyógyszerre, van, aki élelemre, van, aki ruhára, és persze nagyon sokan a gyerekeikre és unokáikra fogják költeni, elvégre jön a karácsony. A tájékoztatás persze kell, de azért van egy pont, amin túl már esetleg kontraproduktívvá válik, persze nem beszélhetek mások nevében, de én már jobban örülnék,  ha kisebb füstje lenne a dolognak. Igaz, hogy öregek vagyunk, de azért annyira nem hülyék, hogy naponta többször szükséges legyen a szánkba rágni, mekkora szerencse ér majd minket novemberben. Jó, ráadásul kampányidőszak is van, nem lehet csak úgy csöndesen odaadni, bár ha valóban az lenne a cél, hogy örüljünk neki, nagyobb lenne az öröm, ha lenne valami meglepetés-jellege az egésznek és mondjuk utólag mondanák el, hogy miért is kaptuk...

De ha már ekkora a hírverés, azért nem ártana, ha nem mosnák össze a különféle okokat, amiért most plusz pénzeket kapunk. A nyugdíjkorrekció például nem ajándék, az járandóság, azt azért kapjuk, mert nagyobb volt az infláció a várnál. Ami itt most ráadás, az a nyugdíjprémium meg egy érdekes valami, mindenki a nyugdíja arányában kapja, nem mindegy, hogy ötvenezer forint a nyugdíja vagy kétszázezer, hát legalább ebben lehetnénk egyenlőek. 

Nincs köztük összefüggés, de mégis van: a napokban hallottam egy rádióriportot. Egy szabolcsi falu iskolája nyert valami pályázaton egymillió forint értékben sporteszközöket. Nagyon örültek neki, hát persze. Megszólalt a falu polgármestere, hogy a település lakóinak nagy többsége közmunkából él, csak a nyári időszakban van lehetőségük valamiféle mezőgazdasági idénymunkára, abból próbálnak előbbre jutni. 

Szóval ha már olyan jól teljesít a gazdaság, lenne a plusz pénznek helye máshol is. 

Ha rajtam múlna, én már rég elfelejtettem volna Czeglédy Csabát, de hát nem hagyják. Állandóan szembejön valamelyik sarokból, már kezd olyan lenni, mint Soros, azon se csodálkoznék, ha nagy kék plakátok jelennének meg, hogy állítsuk meg Czeglédyt. 

Ha nem koncepciós eljárás lenne ez az egész, akkor talán előzetesben se lenne, szépen csöndben nyomozgatnának, aztán ha találtak valamit, csinálnak egy vádiratot, tárgyalás, aztán utána jöhet a híradóban, hogy mit követett el és kapott-e érte valami büntetést, de már önmagában véve ez a túllihegés, bilincsben vezetgetik, mint valami sorozatgyilkost, letartóztatták a cége összes emberét, most már talán az következik, hogy a szomszédait is letartóztatják, szóval azért ennyire nem veszélyes az ember. Fogalmam sincs, hogy sikkasztott-e és mennyit, de ez  a kitartó mantrázás erősen arra utal, hogy a végén az fog kiderülni, hogy teljesen ártatlan. 

Felsorolni is sok lenne, mennyi abszurdum van ebben az ügyben, kezdve az aranyrúddal, amit senki se látott, de azt tudjuk róla, hogy ugyanabban a bankban van, ahol Gyurcsánynak is van számlája. Na igen, Gyurcsány fontos háttérszereplője az egésznek, vagy talán főszereplője, majd kiderül, mert ugye a cége kölcsönt adott Czeglédy cégének, ezért most föl is lett jelentve az Európai Csalás Elleni Hivatalnál, mert az Altus pályázati pénzt nyert az uniótól, és abból adott kölcsönt Ceglédynek. Illetve csak látszólag neki, mert valójában a pénz továbbvándorolt az MSZP és a DK számlájára, hogy abból kampányoljanak. Aztán Czeglédy egyik munkatársa az előzetesből küldött egy levelet, amelyet természetesen a Pesti Srácok megszerzett, és abban arra biztatta még szabadlábon lévő bűntársait, hogy tüntesse el a bizonyítékokat, valamint próbáljon megvesztegetni ügyészeket. És ezzel még nincs vége, mert Czeglédy ügyvédje a napokban egy éjjeli órán megkereste a becsapott diákok egyik szószólóját és ajánlatot tett neki, hogy a neki, valamint a másik szószólónak járó pénzt kifizetik, mellesleg meg is fenyegette, hogy erről aztán hallgasson. 

Az ember szeme se rebben Budai Gyula újabb és újabb elmés megnyilatkozásaitól, de ez a Kéri Ámon-féle sztori nálam kiverte a biztosítékot, mert ez most már annyira ezer sebből vérzik, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Már azt is elég nehéz elképzelni, hogy Czeglédynek olyan amatőr ügyvédje lenne, aki a Facebookon küld egy ilyen üzenetet. Én például nem vagyok ügyvéd, de ha rákeresek a Facebookon egy emberre, akinek történetesen elég ritka neve van, de azt látom, hogy a profilján évek óta nincs mozgás, nem hiszem, hogy kompromittáló üzeneteket küldözök neki. Hősünk kora nincs ugyan feltüntetve, de hogy bárhol tanulna, annak nincs nyoma, viszont a Nemzeti Dohányboltban dolgozik. Emellett Budapesten lakik, szóval kérdés, hogy hol és hogyan került kapcsolatba Czeglédy cégével. Az állítólagos üzenetet viszont kirakta az oldalára, mert  ő nem fél, pedig ugye meg akarták félemlíteni. Egy hős, semmi kétség. Valaki odaírt neki egy hozzászólást, hogy biztos-e, hogy ezt nyilvánosságra akarja hozni, mire válaszol, hogy hát persze, de az egymondatos válaszában is van vagy két olyan durva helyesírási hiba, hogy azt látva az ember azt mondja, ha iskolaszövetkezetben nem is, de iskolában mindenképpen lenne még keresnivalója. Az egész Ámon-sztori ma az Echo Tv-n kapott kemény tízperces hírnevet egy Fiák István nevű pasasnak köszönhetően, aki a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének az elnöke, és mint ilyen, részletes tájékoztatást adott arról, hogyan is működött a Czeglédy-féle bűnszövetkezet. A hatóság még nyomoz, még nem tudnak semmit, de Fiák már pontos információkkal rendelkezik. Nyilván ő lesz a koronatanú az ügyben. Vagy nem. 

Én nem tudom, meddig akarják még bonyolítani ezt a szövevényt, de én most már nagyon unom. Viszont remélem, hogy addig szövik a hálót, míg a végén ők fognak nagyon ügyesen belegabalyodni.