Azért ma megint sikerült felbosszantaniuk a marhaságaikkal. Már tegnap azon háborogtak, hogy milyen ember ez a Donáth Anna, aki képes volt elmenni egy szlovák pártnak kampányolni, amikor pedig magyar párt is indul az ottani választáson. Ehhez hozzájött, hogy persze  Fekete-Győr is egy senkiházi, mert ő meg Romániában kampányolt a liberális elnökjelölt mellett, holott tudvalevő, hogy Kelemen Hunor is indul a romániai elnökválasztáson, és ha már, akkor természetesen Kelemen Hunornak illett volna kampányolnia. Aztán ma ezt az egészet betetőzte az elnökválasztás exit pollja, mely szerint Kelemen Hunor lehet, hogy a négy százalék körüli eredményt is elérte, és ez óriási siker, legalábbis Kelemen Hunor marhára boldog tőle, mert szerinte ezzel meg tudja mutatni az erdélyi magyarság a súlyát. 

Jó, nekem aztán semmi politikai érzékem nincs, de szarvasbogár legyek, ha értem, Kelemen Hunor egyáltalán minek indult el ezen a választáson, ahol előre lehetett tudni, hogy semmi esélye nem lesz? Ő valami olyat mondott, hogy mert így volt alkalma, hogy az RMDSZ programját ismertesse - hát lehet, hogy tévedek, de azokkal sikerült ismertetni, akik már betéve tudják az egészet, tehát ez nekik nem volt új, ráadásul nem egy államelnöki program volt, hanem egy magyar pártelnöki program volt, amire nem nagyon van olyan román polgár, aki kíváncsi lenne. Arra azért kíváncsi leszek, hogyan fogja ezt a nagy sikert hasznosítani, mert elképzelni nem nagyon tudom. 

Az erdélyi magyarokról egyre inkább az az érzésem, hogy valami külön univerzumban élnek, képtelenek egész Romániában és egész Európában gondolkodni. Románia abban a vonatkozásban kerül csak szóba, hogy a kisebbségi jogokat nem tartják tiszteletben, az unió pedig ugyancsak a kisebbségi jogokkal kapcsolatos tényező, egyébiránt pedig van Erdély meg Székelyföld, lehetőleg Trianon előtt, a gondolatfuttatás vége pedig mindig az autonómia.

Van ennek az egésznek valami furcsa áthallása, legalábbis én kihallom belőle. Az lenne a mély üzenet, hogy az erdélyi magyarok azért nem lesznek államelnökök meg miniszterelnökök, mert a románok elnyomják őket, nem adják meg az alapvető jogaikat. Még véletlenül se azért, mert nincs közöttük egy se, aki alkalmas erre vagy arra a feladatra, képtelen kilátni a magyar bánatából és rendkívül kényelmes másokra fogni, hogy azok a hibások. Ez persze nem baj, hogy nincs ilyen, nem is kell feltétlenül lennie, de nem így kellene küzdeni ellene. Az meg a dolog külön szépsége, hogy hazafias kötelességünk támogatni a magyar elnökjelöltet, akkor is, ha semmi esélye, akkor is, ha nekünk nem szimpatikus se ő, se a politikája, de magyar, és mint ilyen, hivatalból támogatandó. 

Na mindegy is. Annak azért nagyon örülök, hogy nem vagyok erdélyi magyar, legyen ez az ő problémájuk, harcoljanak a zászlójuk kitűzéséért, az úzvölgyi százéves sírokért vagy azért, amiért jónak látják. Gratulálok Kelemen Hunornak, egyben gratulálok Kelemen Hunorhoz az ottani magyaroknak.