Jó régen nem írok blogot, az utóbbi időben főként olvasok, és az az igazság, hogy sokkal jobbakat írnak, mint én valaha is írnék, vagyis a tétlenségem eredménye leginkább pozitív, egyfajta haszon az, ha nem veszem el a teret a tehetségesebbektől, tehát ha mégis betévedne ide valaki, előre elnézését kérem, amiért az idejét rabolom. 

Hogy mégis billentyűzetet ragadtam, annak az az egyszerű oka van, hogy olyasmi történt velem, amit ki kell adnom magamból. Ma ugyanis felhívott egy réges-régi ismerősöm, akiről már legalább egy éve nem hallottam semmit, de most eszébe jutottam. A tegnapi önkormányzati választás apropóján vívtam ki a figyelmét. Nem mintha indultam volna polgármester- vagy képviselőjelöltként, hanem mert az ellenzéki összefogás váratlan jó eredménye vélhetően engem is érint. Szó se róla, megtettem a magamét, az ellenzékre szavaztam, de én csak egy voltam, tehát semmiképpen nem beszélhetünk az én személyes sikeremről, de ezek szerint ez nézőpont kérdése. 

Azzal kezdte a mondókáját, hogy na, örülhetek, mert most jönnek a Lenin-fiúk. Innen eljutott odáig, hogy ő azért nem fél, mert ő nem politizált soha és most se teszi, de hát ezek nem ismernek se istent, se embert, majd meglátom, milyen gazságokat fognak csinálni. Képesek eladni a Parlamentet és a szent koronát Gyurcsánynak és Sorosnak például. Neki elvették a 13. havi nyugdíját például, és emlékezzek csak vissza, hogyan lett ilyen magas az államadósság. Itt volt némi ellenvetésem, hogy nem hinném, hogy Sorosnak pont a magyar korona kellene, az államadósság pedig most is magas, de már ment is tovább. Persze, nekem a korona nem fontos, igazából nekem nincs is hazám, de neki fontos, hogy a magyar nemzeti értékek sértetlenek maradjanak. Mert például ki hozatta haza a Seuso-kincseket? Ez lett volna az ász, a Seuso-kincsek, mint nemzeti érték. 

Hát tényleg, nekem azért annyira nem életbevágó a Seuso-kincsek sorsa, tőlem akár el is adhatják megint, mert szép, tagadhatatlan, de mitől magyar? Mert itt ásták ki a földből? Igazából hozzánk semmi köze nincs, nem magyar kezek alkották, idegen hozta, használta, nem igazán értem, miért kellene nekem büszkének lennem rá? Nyilván borzasztó kulturálatlan vagyok, amiért így viszonyulok ehhez a páratlan kincshez, amiben ráadásul meggyőződésem szerint nekem van igazam. 

Visszakanyarodott oda, hogy neki nincs miért félnie, őt nem lőhetik le, mert ő sose volt fideszes. Hát kicsit ellenkeztem, hogy azért az Orbán-beszédeknél mindig ott tapsolt az első sorban - az átkosban természetesen párttag volt, de utólag azzal se szeret dicsekedni. Valamiért most retteg, hogy szörnyű idők következnek, az ellenzékiek most majd elkezdenek házról házra járni és megölnek mindenkit, aki nem DK-s legalább, vagy nem tudom, mégis mitől félhet, ami ellen azt gondolja, hogy én megvédhetem. Nem úgy reagáltam, ahogy szerette volna, erre rámnyomta a telefont, mondván, hogy rám se lehet számítani. 

Szegény elveszített egy remélt szövetségest. Azt hiszem, én nem veszítettem semmit.