Megint migráncsozott egy jót a miniszterelnök Nisben, a szerb-magyar közös kormányülésen. Szó volt persze másról is, a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról, amelyek szépen fejlődnek, és további fejlesztés várható, mert majd mindenki biztatni fogja a saját vállalkozóit, hogy fektessenek be egymás országában, nyitottunk bankfiókot odaát, lesz vasútfejlesztés, és egyáltalán, soha ilyen nagyszerű nem volt a szomszédok közötti kapcsolat. Mindez persze csak mellékes ahhoz képest, milyen jelentős szerepünk van Európa és a kereszténység megvédésében. Az ezzel kapcsolatos logikai érvelését érdemes szó szerint idézni: 

"Ha egyszer a migránsok azt gondolják, hogy Magyarország célország lehet, ahova törvénytelenül, ellenőrzés nélkül és valójában a jobb élet reményében korlátlanul odajöhetnek, akkor onnan többet nem fognak elmenni. Hát a migráció egy olyan ügy és egy olyan kérdés, amiben nem lehet viccelni, ahol nem lehet hibázni, ahol nem lehet tévedni, ahol nem lehet átgondolatlanul engedményeket tenni, mert a végén nem lehet kijavítani."

Ezek szerint a migránsok hajlamosak azt hinni, hogy Magyarország célország. Eddig azt hittük, hogy mi csak tranzitország vagyunk, de ezek a bevándorlók képesek és rácáfolnak. Jönnének a jobb élet reményében, aztán ha itt vannak, többet nem akarnak elmenni. Mert itt olyan nagyon jó. Nekünk ugyan egyre kevésbé jó, de ha migránsok szemével nézzük, ez maga a kánaán. Mondjuk ha azt nézzük, hogy hónapokig tanyáznak a határ túloldalán a sárban, ahhoz képest valóban fényűző a sátortábor, főleg így télvíz idején. Végül is az ő érdekeiket szolgálja mindez, nem fognak elpuhulni, olyan edzettek lesznek, hogy már a jégeső se árt majd nekik. 

Attól persze nem kell tartani, hogy törvénytelenül, ellenőrzés nélkül, korlátlanul jönnek, mert már épül a kerítést védő kerítés, olyan biztonsági rendszer lesz a határon, hogy a madár se tud észrevétlenül átröpülni rajta, egyelőre tízcentinként lesznek rajta érzékelők, de nincs már messze az aknamező se. 

Tehát nem lehet hibázni, nem lehet tévedni, mert a végén nem lehet kijavítani. Ez mondjuk nemcsak a bevándorlási helyzetre érvényes. Körös-körül tele vagyunk olyan hibákkal és tévedésekkel, amelyeket jó lenne már végre kijavítani, de néha az ember úgy érzi, hogy ez egyre kevésbé lehetséges. Talán ezt, hogy ilyen mélyen aggódunk a következmények miatt, nem ártana másra is kiterjeszteni.