Ma még a csapból is a csíksomlyói búcsú folyt, meg Trianon, meg a nemzeti összetartozás. Egy ismerősöm felhívott és mindenképpen azt akarta megtudni, hogy nekem milyen a vallásom. Semmi módon nem érte be azzal,  hogy nekem olyan nincsen, mert márpedig az mindenkinek van. Milyen vallású volt apám? Hát ő eredetileg katolikus lett volna, még kántortanító is volt egy röpke ideig, de aztán felhagyott a hitbéli dolgokkal, anyám úgyszintén, engem meg már meg se kereszteltek, hát akkor nyilván nincs vallásom. Egyszer majdnem keresztanya lettem, de aztán kútba esett a dolog, mert a pap erőszakoskodott, hogy az nem lehet akárki, nekem is meg kell keresztelkedni meg bérmálkozni, meg tudom is én, miféle próbatételeken keresztülmenni, hát erre elnézést kértem, legyenek akkor keresztanyák, akik méltók rá és kész. Egyébiránt nem éreztem magam kevesebbnek a kereszteletlenségem miatt, bár kétségkívül voltak emberek, akik keresték rajtam a fogást ebből kifolyólag, de nem törődtem vele, én jól vagyok a magam pogányságával, aztán ha majd elkárhozom, az én bajom lesz.

Na de a lényeg. Felhívott ma egy másik ismerősöm, mindenféle okosságokat mesélt magáról, hogy milyen nagyszerű üzletet csinált, mert eladott valami földeket, több millióhoz jutott általa, és még maradt is neki, az egyik rész is megér még vagy kétmilliót, azon kívül pedig van még valami két hektár, ami nem túl értékes, ráadásul a lánya azt mondta, hogy neki kellene az a föld. Na és itt jön, amiért ezt az egészet megírom. Mert még gondolkodik rajta, hogy odaadja-e neki, mert nem érdemli meg.

Hogyan kell egy darab földet megérdemelni? Valami szörnyű bűne van netán a lányzónak? Erre kiderült, hogy van egy unokája most már, és gondoljak bele, hogy nincs a gyerek megkeresztelve.

Hát az én szememben ez egyáltalán nem olyan szörnyűséges vétek, el is kezdtem vele vitatkozni, hogy hát végül is a lányáék gyereke, hadd döntsék el ők, meg akarják-e keresztelni azt a gyereket. Lehet, hogy nekik ez nem fontos. De az nem úgy van, mert az a dolgok rendje, hogy a gyereket meg kell keresztelni. És amikor ő fiatal volt és neki születtek a gyerekei, ha neki adott volna valaki két hektár földet és cserébe azt kérte volna, hogy kereszteltesse meg a gyerekeit, ő bizony szaladt volna megkereszteltetni. Ettől azért már csak kijött belőlem a gonoszság, hogy vajon akkor is ilyen készséges lett volna, ha cserébe azt kérik, hogy legyen a gyereke mondjuk muszlim? De ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ez egy marhaság, már miért lenne muszlim vagy református, amikor az egészen természetes, hogy katolikusnak kell lenni. Aztán még tett rá egy lapáttal, hogy inkább odaadja azt a két hektár földet a csángó gyerekeknek.

Szegény csángó gyerekek nem tehetnek róla, de én már hallani se szeretek róluk. Mert jó ideje jelképnek használják őket, egy másik ismerősöm is azzal molesztált egy időben, hogy ha én igazi magyar lennék, leszoknék a dohányzásról a csángó gyerekek javára. Életemben nem ismertem senkit, aki csángó lett volna, van a közvetlen közelemben is elég nyomorúság, ha valakin segíteni tudok és akarok, nem kell feltétlenül a csángókig elmenni vagy Kárpátaljára. Tehát egészen őrült ötletnek tartom, hogy valaki a földjét a lánya érdemtelensége okán pont a csángó gyerekeknek akarja adományozni. Akik ráadásul nem is tudom, mit kezdenének egy falusi földdarabbal.

Na jó, elvégre nemzeti összetartozás napja van, nem, nem, soha, Erdélyt vissza és vesszen Trianon. Különben is, Szijjártó is megmondta, hogy el akarják veszejteni a keresztényeket. Talán inkább meg kellene keresztelkednem végre nekem is, csak hogy Európa megmeneküljön...