Csörög a telefon, egy nő van benne, valamilyen kft.-től. Életemben nem hallottam róluk, mondom is elöljáróban, hogy ne nagyon tegyen nekem ajánlatot, mert több mint valószínű, hogy nem érdekel, de ő nagyon lelkes, nem lehet csak úgy elriasztani. Azt mondja, hogy volt egy sorsolás és nekem nagy szerencsém volt, mert nyertem, ezért most ajándékkal szeretnének kedveskedni nekem. Nofene, ugyan bizony mit kapok? Küldenek nekem két harisnyanadrágot, egy feketét meg egy testszínűt, teljesen ingyen, nem jár vásárlási kötelezettséggel, nekem csak a postaköltséget kell kifizetni, ami 1100 forint.
Itt már kezd a dolog egészen mulatságossá válni, mondom is neki, hogy ebben az esetben lemondok a nagy nyereményemről, adják oda bátran másnak. De ő nem csügged, azt mondja, igazán nem érti, miért vagyok ilyen elutasító. Hát csak azért, kérem szépen, mert 1100 forintból egy tucatnyi harisnyanadrághoz juthatok. Érvei továbbra is vannak, de ez minőségi termék. Na ja, el tudom képzelni, de ezen ne is vitatkozzunk, a lényeg az, hogy nincsenek nagy igényeim, nekem a bóvli is tökéletesen megfelel, nem kell, hogy örökké tartson, meg az se fontos, hogy különlegesen szép legyen, az meg főleg nem, hogy látatlanban fizessek valamiért 1100 forintot, ami esetleg egy fillért se ér.
A legszörnyűbb az egészben, hogy még innen is úgy érezte, hogy vissza tudja hozni a dolgot, bele akart fogni valami újabb meggyőző litániába, de ekkorra már fogyóban volt a türelmem. Ha az ember nemet mond, akkor az nemet jelent, meg vagyok értve? Csalódottan végre elköszön, hát én tényleg nem értem, hol találnak még ezek a cégek ilyen telefonos lányokat, mennyi pénzért vállalhat el valaki ilyen munkát, hogy embereknek próbál lukat beszélni a hasába?