Ha az ember nem hal meg időben, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a tenyerén kezdi hordozni a társadalom. Olyan megkülönböztetett figyelemben lesz része, amilyet esetleg egész addig való életében még hírből sem ismert, pusztán azért, mert eljárt felette az idő. Különösen így év vége felé élvezheti a kényeztetést, helyi szinten idősek napjára hívják, ahol megvendégelik, van közös ebéd, pogácsa, a polgármester beszédet mond, meg műsort is adnak. A mi városunkban más extrák is vannak, ajándékcsomagot is kapunk, amelyet ráadásul házhoz hoznak. Ha valamiért nem tudjuk átvenni a csomagot, akkor sincs veszve semmi, bedobnak egy tájékoztató papírt, hogyan juthatunk mégis hozzá. Vagy személyesen megyünk el érte a polgármesteri hivatalba, de ha ez nem lehetséges, valakit meg is hatalmazhatunk, hogy elmenjen érte, az ehhez szükséges meghatalmazást is mellékelik, azt csak ki kell tölteni a saját adatainkkal, a meghatalmazott adataival, na meg két tanú is kell hozzá, természetesen ők is az összes adataikkal.
Országosan is nagyon jó most 65 éven felülinek lenni. Hetek óta arról szólnak a hírek, hogy jön a nyugdíjkorrekció, az idén nyugdíjprémium is lesz, sőt, idén is kapunk Erzsébet-utalványt, még az is lehet, hogy nagyobb összegben, mint tavaly. Riportokat is láthatunk, amelyekből kiderül, mennyire örülnek a nyugdíjasok a busás juttatásnak, még meg se kaptuk, de a megszólalóknak már kész terveik vannak, hogy mire fogják fordítani, van, aki gyógyszerre, van, aki élelemre, van, aki ruhára, és persze nagyon sokan a gyerekeikre és unokáikra fogják költeni, elvégre jön a karácsony. A tájékoztatás persze kell, de azért van egy pont, amin túl már esetleg kontraproduktívvá válik, persze nem beszélhetek mások nevében, de én már jobban örülnék, ha kisebb füstje lenne a dolognak. Igaz, hogy öregek vagyunk, de azért annyira nem hülyék, hogy naponta többször szükséges legyen a szánkba rágni, mekkora szerencse ér majd minket novemberben. Jó, ráadásul kampányidőszak is van, nem lehet csak úgy csöndesen odaadni, bár ha valóban az lenne a cél, hogy örüljünk neki, nagyobb lenne az öröm, ha lenne valami meglepetés-jellege az egésznek és mondjuk utólag mondanák el, hogy miért is kaptuk...
De ha már ekkora a hírverés, azért nem ártana, ha nem mosnák össze a különféle okokat, amiért most plusz pénzeket kapunk. A nyugdíjkorrekció például nem ajándék, az járandóság, azt azért kapjuk, mert nagyobb volt az infláció a várnál. Ami itt most ráadás, az a nyugdíjprémium meg egy érdekes valami, mindenki a nyugdíja arányában kapja, nem mindegy, hogy ötvenezer forint a nyugdíja vagy kétszázezer, hát legalább ebben lehetnénk egyenlőek.
Nincs köztük összefüggés, de mégis van: a napokban hallottam egy rádióriportot. Egy szabolcsi falu iskolája nyert valami pályázaton egymillió forint értékben sporteszközöket. Nagyon örültek neki, hát persze. Megszólalt a falu polgármestere, hogy a település lakóinak nagy többsége közmunkából él, csak a nyári időszakban van lehetőségük valamiféle mezőgazdasági idénymunkára, abból próbálnak előbbre jutni.
Szóval ha már olyan jól teljesít a gazdaság, lenne a plusz pénznek helye máshol is.