Még föl se ocsúdtam a nagygéci események okozta eufóriából, újabb katarzisra nyílt lehetőségem. Megismerhettem a Himnusz jelenhez igazított változatát.Ideteszem, nehogy az a vád érjen, hogy nem jelöltem meg a forrást:
https://444.hu/2017/05/05/az-uj-fideszes-magyar-himnusz-sokkal-jobb-mint-a-regi-bena-buskomor
Az ötletgazdák nem érték be annyival, hogy pusztán bemutatják a pozitív Himnuszt, de közös éneklésre is rábírták a közönséget. A résztvevők a nagyobb hatás kedvéért még ütemesen tapsoltak is, a beszámoló szerint 1596-an fújták közösen. Hogy meg is számolták pontosan, ez arra utal, hogy ez valamiféle rekordkísérlet lehetett, ezek után nincs más hátra, mint gratulálni ehhez a szép teljesítményhez.
Ismét bebizonyosodott, hogy nincs az a mélység, amelynél ne lenne még lejjebb. Örüljünk, hogy nem arrafelé élünk, ahol ilyesmi megtörténhet, de azért ne örüljünk túlságosan, mert nincs rá semmiféle garancia, hogy az ehhez hasonló kezdeményezések nem válnak általánossá. Olyan ez, mint a vírus, előbb-utóbb megfertőzi az egész országot.
Most már csak az hiányozna, ha uniós támogatással valósulnának meg az efféle lidércnyomások is.
