Gyurcsányt most már végképp nem tudom hová tenni. Hogy mire volt jó ez a hadüzenete, talán idővel kiderül, de talán sose tudjuk meg. Furcsa módon az meg sem fordult  a fejemben, hogy valóban vannak valamiféle bizonyítékai, ha lenne, már előállt volna vele, tehát nyilván blöffölt, a kérdés már csak az, hogy volt-e ennek valami értelme. Ilyen ma már naponta előfordul, hogy letolvajozzák a kormányoldal ékességeit, de azon túl, hogy egy egész ország biztos benne, hogy kilopják a szemünket is, bizonyítani ma már gyakorlatilag lehetetlen. Az az idő már elmúlt, amikor reklámszatyrokban meg papírzacskókban adogatták a pénzeket - tegyük hozzá, hogy most már pár milliós tételekért le se hajolnak. Kifinomultak a módszerek, és aki azt mondja, hogy ezeket a pénzeket valaha is vissza lehet venni, az sajnos nem mond igazat, mert nem lehet, és jobb, ha ebbe beletörődünk. 

Gyurcsány bedobta az időzített bombát, aztán letelt a 72 óra, és úgy tűnik, hogy a nagy durranás elmarad, a csodafegyver csütörtököt mondott. Nyilván volt valami elképzelése arról, hogy mi fog történni. Talán arra számított, hogy Orbánt ez úgy feldühíti, hogy bepereli, és akkor végre szembekerülnek egymással, ha máshol nem is, hát egy bíróságon. Ámbár azt ő se gondolhatta komolyan, hogy Orbán besétál egy bíróságra, azért ez nem olyan ország, ahol bármilyen perben beidéznék magát a tekintetes miniszterelnök urat. Milyen más variáció létezik? Ráuszítják a titkosszolgálatokat, betörnek vagy belopóznak hozzá, hátha megtalálják a félelmetes bizonyítékokat? Vagy merényletet követnek el ellene, és akkor ha miniszterelnök nem is, de legalább mártír válhat belőle? 

Okosabban tette volna, ha még csak eszébe se jut egy ilyen ultimátum, de hát eszébe jutott, és persze a határidő letelte után mindenki azt kérdezte tőle, hogy és akkor most mi lesz? Erre megint olyat mondott, amit bár ne mondott volna, hogy Orbán imádkozzon, mert ő bizony látott valami szörnyűséges dokumentumokat, és most mindent el fog követni, hogy azokat megszerezze. Erről valamiért az a régi kabarétréfa jut az ember eszébe, ahol elég csak annyit mondani, hogy ha én egyszer kinyitom a számat. Ott és akkor bejött, na de most? 

Olyan, mint a hadvezér, aki kimegy a harcmezőre, megáll az ellenséggel szemben és odakiabál nekik, hogy majd lesz ám hadseregem, aztán várja, hogy ettől a támadók félelmetes hada megfutamodjon.