Rákaptam a tippmixre. Egyébiránt is lottózom, de most már időtlen idők óta nem volt egy nyamvadt találatom se, így egy kicsit unalmas a dolog. Nem vagyok egyébként nagy lottós, nem variálok, állandó számaim vannak, amik arról nevezetesek, hogy még nem voltam iskolás, amikor kitöltöttem egy szelvényt, és azóta minden héten megtesszük. Utána lehet számolni, úgy hatvan éve szerepel a kombinációm minden áldott héten, és nem mondom, kettesem már volt, de annál több még soha. Na mindegy, ezt már abbahagyni nem lehet, de valami más passzió után kell nézni.
Kipróbáltam a tippmixet. Nem mintha értenék a sporthoz, teljesen érzelmi alapon tippelgetek. Csak focival foglalkozom, mert ott azért néha vannak ismerős csapatok is. Ha nincsenek intuícióim, nem tippelek, ha vannak, akkor igen, akkor is csak óvatosan, kemény kétszáz forintot teszek fel, aztán vagy elvesztem, vagy nem. Háromezer forinttal kezdtem, jártam már ötezer fölött, pillanatnyilag 2720 forintom van - ez a húsz forint úgy keletkezett, hogy az oddsok, vagyis a szorzók nem mindig kerek számok. Tehát veszíteni mindig kétszázat veszítek, de ha nyerek, hát akkor előfordul, hogy nagyobb összeget kaszálok.
A magyar csapatokra szeretek tippelni. Ha a Fradi játszik, mindig megveretem. A múltkor 12-szerest nyertem, amikor a Fradi kikapott az MTK-tól Dunaújvárosban. Most megint vesztésre állítottam őket, hát most nem jött be, de majd legközelebb. A Videotont se szeretem, a Puskás Akadémia is mindig kikap nálam, a Vasas viszont nyerő, akárkivel is játszik. A realitások nem különösebben érdekelnek, bár olykor utánaolvasok, de az csak arra jó, hogy tisztában legyek vele, hogy most biztosan vesztek, ettől még nem változtatok a tippemen.
A szisztémám, ha nem is tudományos, de legalább családi hagyományokra támaszkodik. A mi családunkban ugyanis volt már egyszer nagy nyeremény. Édesanyám a totón nyert 1959-ben, telitalálata volt, akkor 60 ezer forintot fizetett, ami őrületes nagy pénz volt annak idején. Azóta is az a konyhabútorunk van, amit akkor vettünk, egy szobabútort, aminek egyes részei még ma is funkcionálnak, vettünk két tangóharmonikát, egy gitárt, a nagyanyámék akkor építették a mostani házunkat, abba is beleszálltunk, a szüleim pedig varrattak maguknak egyforma sötétkék télikabátot, amibe belülre arany cérnával bele volt hímezve a monogramjuk. Ez biztosan nagyon fontos volt nekik. Én kaptam egy hajas babát, ami valami nagyon drága baba lehetett, mert sose volt szabad játszani vele, utáltam is kellőképpen.
Nem tudom, hogy miután én már valamilyen formában részesültem a nagy szerencsében, megillet-e engem ebben az életben még egy ilyen megtiszteltetés, lehet, hogy nem, mindenesetre a reményt nem adom fel. Na és a szisztéma marad - annál inkább, mert az édesanyám se nyert volna, ha annak idején nem a Tatabányát meg a Pénzügyőrt állítja nyerőre, pedig azoknak akkor állítólag semmi esélyük nem volt...
