Nincs mit csodálkozni, megmondta a miniszterelnök Tusványoson, hogy nagy változások jönnek szeptembertől, hát valószínű, hogy ennek az előszeleit érezzük. A Hír TV tulajdonos- és irányváltása igazából nem a kezdete valaminek, sokkal inkább a folytatása, rövid közjáték volt csupán, hogy ez a csatorna is nézhetővé vált, de most már vége a kampánynak, nem éri meg ellenzéki médiát fenntartani, a nézettségből nem nagyon lehet megélni. Normális körülmények között a hirdetők ott szeretik reklámozni magukat, ahol a lehető legtöbb leendő ügyfélhez eljutnak, nálunk más szempontok működtetik a hirdetési piacot. A reklám csak részben szolgál piaci célokat, sokkal inkább van valamiféle hűségnyilatkozat-jellege, a hirdető ezzel mutathatja meg hovatartozását. Nem is beszélve a kormányzati hirdetésekről, amelyekkel az ellenzéki médiában nem is találkozhatunk. Más kérdés, hogy valódi ellenzéki média még anyagi okok miatt sem tart igényt ezekre a hirdetésekre.
A vezetőség mellett már az első napon visszatért a képernyőre néhány hű emberük, ezzel párhuzamosan néhány ellenzéki médiamunkás lapátra került, sokan pedig maradni kényszerülnek, nem irigylésre méltó a helyzetük, ekkora váltás rettentően lélekromboló lehet, de nyilván sokan nincsenek abban a helyzetben, hogy megkockáztassák a hosszas állástalanságot. Ahogy egyre kevesebb az ellenzéki média, egyre kevésbé van esélye egy ellenzéki újságírónak arra, hogy munkát találjon.
Mostantól tehát egy csatornával több lesz, amelyik ugyanazt az emészthetetlen szemetet adja. Nem kell hozzá különösebb tehetség, hogy megjósoljuk, a nézettsége nagyot fog zuhanni. Akár meg is szüntethetnék, de úgy látszik, kifizetődik fenntartani ezt a temérdek dögunalmat. Semmivel se vagyunk előbbre, mint amikor csak a közmédia létezett, nem is érti az ember, mi lehet a kifizetődő üzletileg ezeknek a sajtótermékeknek a fenntartásában. Az információ mindegyikben ugyanaz, ha a rádiókat nézzük, ott is a hírszerkesztők még azt a fáradságot se veszik maguknak, hogy saját megfogalmazásban tálalják a híreket, egyszerűen felolvassák az Origo vagy a Pesti Srácok valamelyik írását. Még a filmcsatornák se törekszenek a változatosságra, ugyanazt a készletet adják le újra meg újra, hogy ez hol fizetődik ki, el nem tudom képzelni. Újabb és újabb csatornák indulnak, de a kínálat nem bővül, ha valóban tévét akar nézni az ember, alig talál nézhető tartalmat.
Bayer Zsolt is megfújta a trombitáját, egészen világosan közölte, hogy ez most már az ő országuk. És még nincs szeptember. Bele se merek gondolni,mi áll előttünk.
