Mielőtt elmentek volna nyári szabadságra, még hamar megszavazták maguknak az egyik legfontosabbat országgyűlési képviselőink, a juttatásaikat  a mai korhoz igazították. Elvégre hogy néz az ki, hogy az árak emelkednek, a bérek nem különben, ugye az átlagbér is már csillagászati magaslatokban jár, bár a  kisember gyanakodva nézegeti a szomszédját, hol kereshet ilyen fene jól, mert ugye nyilván neki van ilyen magas fizetése, ha így jön ki az átlag. Most megemelték nemcsak a tiszteletdíjat, hanem a különféle költségtérítéseket is. Lakásbérlésre, irodabérlésre, üzemanyagra az eddigi dupláját költhetik a továbbiakban, meg is magyarázta az új Lázár, hogy nekik az autó a munkaeszközük, és borzasztó nagy területet kell szegényeknek bejárniuk, némelyik képviselőnek olyan hatalmas körzete van, hogy egy ciklus alatt el se jut az összes szegletébe, akárhogyan igyekszik. 

Értem én, hogy a vidéki képviselőnek, ha már részt kell neki venni a parlamenti ülésen, lakni kell valahol, nem várhatjuk el, hogy naponta száz kilométereket bumlizzon, hát béreljenek neki lakást. De muszáj annak a lakásnak luxuslakásnak lenni? Ha már annyi szállodát építenek, miért nem különítenek el egyet direkt a képviselőknek, hogy legyen hol álomra hajtani a fejüket, mást ott úgyse nagyon tudnak csinálni, elvégre látástól vakulásig üléseznek meg tanácskoznak, ahhoz meg, hogy egy ember valahol aludjon, nincs szükség lakosztályra. Az üzemanyag-költségeik sincsenek egészen rendben. Mert például elég sok képviselő jutott be listán a parlamentbe, neki ugye nincsen végtelenül nagy körzete, hát akkor ő hova autózik olyan nagyon sokat? 

Persze régen volt, még az átkosban, amikor én még láttam országgyűlési képviselőt vonaton utazni. Ugyanúgy közlekedett, mint más halandók, a kiváltságai egyike volt, hogy ingyenjegyet kapott minden tömegközlekedési eszközre, és azt használta is, eközben nem érte bántódás, nem kísérték testőrök, ha úgy hozta a helyzet, még szóba is elegyedett utastársaival, elképzelhető, hogy információkat is szerzett tőlük erről-arról, és ha ellátogatott a körzetébe, még oda is  képes volt vonattal vagy busszal utazni, aztán ha egy-egy lakossági fórum elhúzódott, vagy hazavitte a településről valaki, például a helyi tanácsi autó, vagy ott aludt valahol, és ezen senki nem ütközött meg. Most már persze másképp van, ha valakire rámosolyog a szerencse és bejut a parlamentbe, az ér annyit, mintha a Parnasszusra jutott volna fel, Onnantól már csak az istenek között forgolódik, csak osztályon felüli étteremben étkezik, maga a rendszer is gondoskodik róla, hogy a továbbiakban ne is legyen semmi köze a valósághoz. A ciklus közepére valószínűleg elfelejti, hogy néz ki egy szupermarket belseje, nem tudja már, mi mennyibe kerül, hogy néz ki egy buszjegy, és úgy általában minden létező kapcsolatát elveszíti azokkal, akiket képviselnie kellene. Legfeljebb a Facebookon találkozhat néha arról szóló történetekkel, mi mindennel küszködnek általában az emberek, de azt meg vagy nem olvassa el, vagy meg van győződve róla, hogy hazugság. 

Nem valószínű, hogy egyszer is kiszámolja, mennyibe kerül az ő létezése egyetlen ciklus alatt, az meg még kevésbé valószínű, hogy felteszi magának a kérdést, ér-e ő ennyit?