Tíz nappal a nagy ütközet után még javában tartanak az utómunkálatok. A parancsnokok számba veszik veszteségeiket, eltemetik halottaikat, bekötözik a sebesülteket. Még folyik a kiértékelés, melyik szárnyon ki milyen hibát követett el, vannak még viták, hogy egy-egy dombot talán mégse az ellenfél foglalt el, de hogy összességében ki győzött, az nem kétséges. A győzelem mértéke azért nem mindegy, és valóban, most lehet még tisztázni, hogy talán mégse az egész tartományt kaparintotta meg, talán meg lehet menteni legalább valami kis szegletet, ahol át lehet vészelni a következő időszakot. A vert hadban akadnak még, akik fújdogálnak mindenféle trombitákat és azt hirdetik, hogy meg kellene ismételni a háborút, olyan is van, aki letette a fegyvert és depresszióba esett, és remélhetően vannak, akik azon gondolkodnak, hogyan legyen most tovább.
A győztes láthatóan baromira magabiztos, elvégre megsemmisítő csapást mért az ellenfélre, olyan arányú sikert aratott, hogy innentől kezdve tényleg azt csinál, amit akar, osztogathat vagy fosztogathat kedve szerint, annak meg, hogy a vezetettek mindehhez mit szólnak, különösebb jelentősége nem lesz. Már hallani a hangokat, hogy máris készülni kell az önkormányzati választásokra, ott még nagy csodákat lehet művelni. Hát nem is tudom. Az önkormányzatok már az előző nyolc év áldásos ténykedésének köszönhetően szinte teljesen kiszolgáltatottá váltak, sikereik vagy kudarcaik lényegében a kormányzati szándéktól függenek, baráti település kap kormányzati infúziót és fel tud valamit mutatni, ha kekeckedik, elzárják a csapokat és örüljön a polgármester, ha nem ütik agyon a helybeliek. Maradtak még elenyésző lehetőségeik, de a kétharmaddal bármikor lehet úgy fordítani a szelet, hogy tovább szűkülnek a lehetőségek, tehát mire eljönnek az önkormányzati választások, a polgárok önként belátják, hogy akkor járnak legjobban, ha minél fideszesebb önkormányzatot választanak maguknak. Éppen ezért gyanítom, hogy ezzel a kérdéssel jelen körülmények között nem is érdemes foglalkozni.
De akkor mégis, mihez kezdjen az ellenzék? Milyen lehetőségei maradtak? Probléma van ezernyi, talán a legnagyobb baj, hogy annyi a gond, és mindegyik hatalmas, nem lehet nem foglalkozni velük. De ha mindenért szót emel az ellenzék, az túl sok, követhetetlen, egyre többen fognak úgy dönteni, hogy mivel reménytelen a helyzet, egyszerűbb teljesen elfordulni az aktualitásoktól, kizárni a híreket az életünkből, amennyire lehet, nem foglalkozni semmivel, próbáljunk meg élni az adott körülmények között a lehető legjobban. Dönthetünk így is, de akár úgy is, hogy megpróbáljuk kiszűrni a sok bajból a legnagyobbat és az ellen próbálunk valamit tenni, valóban koncentráltan, valóban erőt és komoly szándékot mutatva. Legalább az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunkat érjük már el valahogy, aztán onnan már talán vezet majd valamilyen út a normalitás felé...