Amikor a fránya Brüsszel megelégelte a kitartó bajuszhúzogatásunkat és úgy döntött, hogy most már ideje lenne jelét adni, hogy a határok azért nem mindenhol schengeniek, számítani lehetett rá, hogy az események ilyetén alakulására születik majd valami speciális magyarázat. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kormány kommunikációja szerint ez is Soros műve, merthogy tulajdonképpen Brüsszel is Soros kezében van. Aztán elment a mi megváltónk Kínába, ahol a fényes jövőről szövögettek némi terveket, és mióta visszajött, már egészen olyan, mintha elment volna teljesen az esze. Na persze az egész társaság ugyanazt fújja Lázártól a legutolsó falusi fideszesig, de hát tudvalévő, hogy ki a karmester. Innentől még inkább utálni kell Brüsszelt, mert holmi cikkelyekkel készül zsarolni bennünket, pedig hát erre semmi oka nincs, mert mivelünk lehet tárgyalni.
Hát igen. Lehetni lehet, csak éppen nem érdemes, meg is mondjuk előre, hogy mi aztán nem. Még csak el se gondolkodnak azok, akik ezt az egészet előidézték, hogy talán meg kellene fújni a trombitákat, mert nyilvánvalóan eljött a visszavonulás ideje. Kicsit se szégyellik magukat, amiért most már Európa-szerte akkor kerülünk szóba, ha a haszonlesést, az önzést, a mérhetetlen pofátlanságot kellene példával illusztrálni, lassan általános jelzővé válunk, afféle szitokszóvá, ha valakit meg akarnak bántani, azt mondják neki: hogy te milyen magyar vagy!
Természetesen ez csak bennünket, a magyarok többségét zavarja. Tirpákék folytatják, sőt, fokozzák a piszkoskodást és még büszkék is magukra, mondván, hogy ez a magyar virtus. A Facebookon az egyik államtitkár legénykedik, hogy hiába fenyegetnek bennünket, nincs okunk félni, mert a megvalósításhoz szükséges többség nem fog összejönni. Mert ez a lényeg. Nekik. Mi meg itt pironkodunk, hogy egyáltalán okot szolgáltattunk arra, hogy ez szóba kerülhetett. Mert nem az a fontos, hogy orrba fognak-e vágni minket, hanem az, hogy kiérdemeltük.
Most meg elment ez a félkegyelmű Zalába, és még az eddigieknél is nagyobb baromságokat hordott össze. Hogy nekünk az a bajunk, hogy kisebbrendűségi érzésünk van, nem bízunk magunkban, azt hisszük, hogy az unió nélkül nem jutnánk sehova, pedig de. Mert ugye az első Orbán-kormány alatt is micsoda fantasztikus haladás volt, és most is itt a példa a zalai tesztpályával is, hogy tudunk mi saját erőből is, sőt, úgy tudunk csak igazán. Nem vagyunk mi rászorulva az uniós támogatásokra. Az ember már azt várta, hogy ott helyben közli, hogy ennek örömére ki is lépünk az unióból.
Valaki állítsa már meg ezt a nyomorultat, hát azt hiszi, hogy kénye-kedve szerint bármit megtehet egy egész országgal. Figyelmeztetni kell most már, hogy csak a kormányzást bízták rá, a teljhatalom nincs benne. Ha a szóból nem ért, akkor rá kell adni a kényszerzubbonyt, amúgy is nagyon megérett rá.