Ma eszembe jutott a kedvenc viccem: a két purdé hazaér a lakodalmas háztól, ahol azért sündörögtek, hogy hátha leesik nekik valami. Kérdezi tőlük az anyjuk, hogy milyen volt a lagzi. Erre a válasz: Jaj, nagyon szép volt, szép ruhákat láttunk, szólt a muzsika, az asztalok meg voltak terítve, rajtuk mindenféle finomság. Na és kaptatok valamit? A gyerek erre azt feleli: én nem kaptam semmit, de a Gazsi majdnem kapott egy kalácsot.
Hát lényegében ez történt ma a parlamentben, a Fidesz legalábbis pont így kommunikálja: igaz, hogy végül nem jött össze a módosítás, de a háromnegyed 98%-ban megvalósult. Úgy vesztettek, hogy ez felér a győzelemmel. Mit nem lehet ezen érteni?
Most majd következik egy újabb kampány, mindenki hazaáruló, aki nem szavazta meg a többször módosított módosítvány újabb módosítását, már csak az hiányzik, hogy tényleg ideküldjenek vagy tíz menekültet, ezzel is illusztrálva, hova vezet a nemzeti széthúzás, mert a migráncsból egy is elég, hogy romba döntse a virágzó magyar gazdaságot, a lombosodó jólétet - hacsak nem olyanról van szó, akit mondjuk Pharaonnak hívnak, és aki olyan remek háttérrel rendelkezik, hogy egészen biztosan nem veszi el a magyarok munkáját, sőt munkát is ad sokaknak, például titkosszolgálati emberek serege nyomoz utána, akik mind az utcára kerülnének, ha nem lennének ilyen egzotikus bűnözők a világon.
Persze kár találgatni, szegényes a mi fantáziánk ahhoz, ami a fideszes vegykonyhából ki tud kerülni, talán még azt is kisütik, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha helyesen szavaznak a népek a választásokon és bőven meglenne a kétharmad a parlamentben, mert lám, micsoda bajok származnak abból, ha sokan vannak, de nem elegen. Összességében tehát van ebben valami, hogy ezt a csatát elvesztették ugyan, de a háborút még simán megnyerhetik.