Nem tudom, mekkora lehet Marsi Anikó fizetése. Feltételezem, nem kevés. Azt meg ugye már a lovagkeresztes publicista is megmondta annak idején, hogy van az a pénz, tehát bármi megkapható, ha a megfelelő árat kínálják érte. Jó pénzért akár még hülyét is csinál magából olykor az ember, de azért valahol ebben is van egy határ. Vagy legalábbis kellene, hogy legyen. 

Napok óta Juhász Pétert boncolgatják a TV2-n. Hogy milyen a kapcsolata Portikkal, hogy kapott-e tőle pénzt és ha igen, mennyit, dolgozott-e neki, megszólal ebben a hatalmas horderejű ügyben a boldog meg a boldogtalan, különféle agyrémeket vetítenek elénk, amikből annak kellene kirajzolódnia, hogy a 15 évre leültetett bűnöző a börtönből finanszírozza Juhász Péter megmozdulásait, mi több, Juhászon keresztül irányítja az egész politikát. Annyira röhejes az egész, hogy kedvünk lenne nevetgélni rajta, ha nem volna egyszersmind sírni való is. Mert mégiscsak borzasztó, hogy jobb sorsra érdemes emberek ilyen hitványsághoz adják az arcukat és a nevüket. Ennyire nincs más lehetőségük a boldogulásra? Ha nem vállalkoznának ilyen feladatokra, éhezniük kellene? 

Most már a média többi szereplője is be-bekapcsolódik az Együtt alelnökének tüzetes vizsgálatába. Vannak-e anyagi gondjai, hol és kivel töltötte a nyári szabadságát? Hogy őszinte legyek, nem igazán érdekel, és nem kellene már ezt ilyen szorgalmasan feszegetni, hogy miképpen irányítja a magyar politikát Juhászon keresztül Portik. Ezzel szemben arra már kíváncsi lennék, Rogán miniszter milyen szerepet is játszott azokban a belvárosi ingatlanpanamákban, de arról bezzeg egy szót se szólnak.