Csak mondom

Az ember, akit taszít a politika

2020. január 06. - pettra01

Figyelemre méltó írásra akadtam a Facebookon. A szerző indulatosan kikelt azon állítólagos magyarok ellen, akik politizálnak és mindenféle borzalommal árasztják el a közösségi oldalt ennek jegyében. Hogy pontosan mit is akar, azt kideríteni végig kell olvasni a terjedelmes fogalmazványt - én megtettem, hát mit mondjak, okosabb nem lettem tőle. 

Rögtön az elején leszögezi, hogy ő aztán nem politizál, mi több, undorodik a politikától, abból viszont elege van, hogy nagyon sokan olyasmiket tesznek közzé, amivel támadják Orbán Viktort. Holott ez teljességgel indokolatlan, mint az utána következőkben részletezi. Nem idézek belőle, mert minek, összegezve arról szól a hősköltemény, hogy hálátlanok vagyunk és persze ostobák, nem tudjuk értékelni mindazt a csodát, amit Orbán varázsolt nekünk, nem fogjuk fel, hogy soha ilyen remek életünk nem volt, a lányok, asszonyok és nénik biztonságban vannak, nem kell rettegniük az erőszakolós migránsoktól, végre odafigyelnek ránk a világban és fényes jövő áll előttünk, persze mindez csak akkor, ha mindörökre Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, mert csakis ő tudja garantálni nekünk. Természetesen belekeveri a világhatalmat is, a földönkívüliekről valószínűleg csak azért nem szól, mert azok éppen nem jutottak eszébe. 

Az ő mércéje szerint tehát azokkal van a baj, akik ellenzékiek, az olyanok ne politizáljanak, csak rontják itt a közhangulatot meg a levegőt, nélkülük - bár most is gyönyörűséges - sokkal kellemesebb lenne a környezet, még a Facebook is megváltozna és az Orbánt szidalmazó bejegyzések helyett szépséges virágok, kutyák, cicák, egyebek uralnák a közösségi oldalt. Azért az érdekelne, hogy a hatalom magasztalása miért is nem politizálás szerinte, de attól tartok, ezt soha nem fogom megtudni. 

Hogy mennyire irritálja a más világnézetűeket, ha  valaki nyilvánvalóan nem kormánypárti, azt jól példázza egy ismerősöm, aki az általam megosztott ellenzéki írásokat rendszeresen nem kifejezetten pozitív megjegyzésekkel látja el. Nemrég megkérdeztem tőle, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmet, mire az volt a válasza, hogy aggódik értem. Nocsak. Értem haragszik, nem ellenem. Meg kell az ilyen jó barátot becsülni, kitartóan próbálja felnyitni a szemem, hogy helyesen lássam az eseményeket, és ha ez mégsem sikerül neki, annak egyedül én vagyok az oka, mert csak rohanok a vesztembe. 

Orbánnal sajnos nem történhet meg, ami Saullal, pedig ha megesne ez a csoda, valószínű, hogy az ellenzék nem lenne ennyire ellenzéki, de ez nem fordulhat elő. Mint ahogy az sem, hogy ellenzékit megtérítsen egy fideszes, bármilyen kitartó is legyen. 

És persze fordítva sem. Én már meg se próbálom. 

Szülni és szülni

2019. december 13. - pettra01

A családbarát kormány újabb és újabb kunsztokkal hozakodik elő. Most éppen több mint hárommilliárd forintot bocsátottak pályázatra kórházaknak családbarát szülészetek kialakítására, ugyanis - mint azt a minisztertől megtudhattuk - ezzel segítik a pozitív szülésélmény kialakulását, amely ösztönzi a további gyermekek vállalását. 

Nem tudhatom, hogy ez másoknál hogyan működik, éppenséggel lehet, hogy van olyan, aki a pozitív szülésélmény hatására ahajt úgy dönt, hogy haladéktalanul újabb és újabb gyerekeket akar szülni, nálam ez nem egészen így történt - megjegyzem, hogy három gyerekem van és nem úgy találtam őket, tehát van némi szülésélményem, és a helyzet az, hogy ha engem valami ösztönzött a további gyermekek vállalására, az nem a szülészet családbarátsága volt. A szülés egy folyamat vége, túl kell rajta esni, még ha nagy kedve nincs is hozzá az embernek, és a lényeg nem az, hogy van-e medence a szülészeten, meg hogy körülállnak-e a dúlák, hanem hogy ott és akkor a lehető legmegbízhatóbb emberek kezébe kerüljek, így a gyerek is, én is baj nélkül essünk túl rajta.

Természetesen nagyon fontos, hogy minél jobb körülmények között működhessenek a hazai szülészetek. Kásler Miklós szerint a szülészet nagyon fontos, majdnem emblematikus helye a kórháznak - itt azért hozzátenném, hogy nem kevésbé fontosak a többi osztályok sem. Bár jelentheti ez azt is, hogy míg a szülészeteken olyan körülményeket teremtenek, hogy a nők egyfolytában odakívánkoznak, szülni és szülni akarnak, más osztályok esetében a kevésbé áldásos körülmények a kívánatosak, mert akkor a betegek nem szívesen lesznek ott, sőt, egyre inkább be se szeretnének kerülni, még akkor se, ha ez szükséges lenne, tehát lehet emögött bölcs megfontolás is. 

Hogy ki lehet az ötletgazda a kormánynál, aki ilyen kitartóan fejleszti a magyar szülőprogramot, azt el se tudom képzelni, minden esetre kíváncsi vagyok rá, miket fog még előhúzni a tarsolyából. Mert hogy ezzel még nincs vége, abban egészen biztos vagyok. 

Zavar az erőben?

2019. november 25. - pettra01

Kis meglepetést okozott nekem a Katolikus Rádió egyik szombati műsora. Elsősorban azért, mert nem ilyenhez vagyok szokva, általában a közpénzcsatornák témái és stílusa köszön vissza, bár - elismerem - némiképp szűrt változatban, így ha ettől eltérő tartalommal találkozik az ember, törvényszerűen megdöbben. Van egy műsoruk, A héten történt, amelyben ezúttal nagyobb figyelemre érdemes kérdés került szóba. Farkas Boglárka volt a vendég, a Habitat for Humanity Magyarország kommunikációs menedzserét Kozák Annamária kérdezte annak kapcsán, hogy a szervezet idén hetedik alkalommal jelentette meg éves jelentését a lakhatási szegénységről. A beszélgetés néhány részletét ideteszem: 

Farkas Boglárka: Ma Magyarországon a 4,4 millió lakásállományból olyan 3,5 millió az, ami nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Ez is egy kiemelt probléma. Ez azt is jelenti, hogyha valakire kilakoltatás vár vagy nem tudja fizetni a számláit, eladósodott.

A műsorvezető kérdése: A jelentésből az is kiderül, hogy Magyarországon sok közpénzt fordítanak a lakhatásra, mégis, az önök adataiból felvázolódik a lakhatási szegénység képe. Mi az oka ennek a lemaradásnak?

Farkas Boglárka: Mi azt látjuk, hogy míg a tavalyi évben csak 9-szeres volt azoknak a támogatásoknak az aránya, amik szociális alapon nem célzottak, tehát gondolok mondjuk a CSOK-ra vagy a babaváró hitelre, addig ez az arány 2020-ra már 11-szeres lesz, ez egy nagyon fontos megállapítás, hogy akár régiósan is nem költünk kevesebbet a lakhatási helyzet javítására, mint más országok, azonban itthon ezek nemcsak, hogy nincsenek szociális alapon célozva, de kifejezetten a középosztályt, a felső középosztályt támogatják, ezen belül a saját tulajdonszerzés és a hitelezés az, ami egy kiemelt fókusza ezeknek a támogatásoknak. Ezekről azt gondoljuk, hogy amellett, hogy nagyon széles csoportot hagynak ki ezek a támogatások, emellett még veszélyesek is, ha azt vesszük, hogy saját tulajdonba és hitelezésbe kényszerítenek családokat, illetve gyerekvállaláshoz kötik ezeket a támogatásokat. Mi azt gondoljuk, hogy ez nem egy jó irány. Ezért a legszélsőségesebb formája a lakhatási szegénységnek az maga a hajléktalanság, különösen most, hogy a tavalyi év során alkotmányos szintre emelték a hajléktalanság kriminalizációját, az is szélsőséges, hogy mennyi kilakoltatás történt, a tavalyi év során naponta majdnem 9, átlagosan 8,8 ingatlant ürítettek ki. Ezek a nagyon szélsőséges formái, de egyébként ma Magyarországon egymillió ember van, akik közműhátralékkal rendelkeznek, akiknél bármikor kikapcsolhatják az áramot például. 

Érdemes a számokon kicsit gondolkodni. Hogy a 3,5 millió olyan lakás között, amelyek nem felelnek meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, mennyi lehet az, amely még az alapvető emberi szempontoknak sem felel meg, tehát nem az a fő probléma velük, hogy az ablak nem hőszigetelt, hanem hogy például fűtés egyáltalán nincs vagy a plafon éppen leszakadni készül. Vajon a döntéshozók kezükbe veszik-e az ilyen típusú jelentéseket? És ha netán igen, megfordul-e a fejükben, hogy most már tenni kellene végre valamit a leszakadókért is, miután a felső középosztály lassan belefullad a támogatásokba? 

Nem is értem, hogyan került ez a beszélgetés a Katolikus Rádió műsorába, de örülök neki, hogy megtörtént. Hogy ez zavar-e az erőben vagy valami véletlen, az talán majd kiderül. 

Kelemen Hunor hatalmas sikere

2019. november 11. - pettra01

Azért ma megint sikerült felbosszantaniuk a marhaságaikkal. Már tegnap azon háborogtak, hogy milyen ember ez a Donáth Anna, aki képes volt elmenni egy szlovák pártnak kampányolni, amikor pedig magyar párt is indul az ottani választáson. Ehhez hozzájött, hogy persze  Fekete-Győr is egy senkiházi, mert ő meg Romániában kampányolt a liberális elnökjelölt mellett, holott tudvalevő, hogy Kelemen Hunor is indul a romániai elnökválasztáson, és ha már, akkor természetesen Kelemen Hunornak illett volna kampányolnia. Aztán ma ezt az egészet betetőzte az elnökválasztás exit pollja, mely szerint Kelemen Hunor lehet, hogy a négy százalék körüli eredményt is elérte, és ez óriási siker, legalábbis Kelemen Hunor marhára boldog tőle, mert szerinte ezzel meg tudja mutatni az erdélyi magyarság a súlyát. 

Jó, nekem aztán semmi politikai érzékem nincs, de szarvasbogár legyek, ha értem, Kelemen Hunor egyáltalán minek indult el ezen a választáson, ahol előre lehetett tudni, hogy semmi esélye nem lesz? Ő valami olyat mondott, hogy mert így volt alkalma, hogy az RMDSZ programját ismertesse - hát lehet, hogy tévedek, de azokkal sikerült ismertetni, akik már betéve tudják az egészet, tehát ez nekik nem volt új, ráadásul nem egy államelnöki program volt, hanem egy magyar pártelnöki program volt, amire nem nagyon van olyan román polgár, aki kíváncsi lenne. Arra azért kíváncsi leszek, hogyan fogja ezt a nagy sikert hasznosítani, mert elképzelni nem nagyon tudom. 

Az erdélyi magyarokról egyre inkább az az érzésem, hogy valami külön univerzumban élnek, képtelenek egész Romániában és egész Európában gondolkodni. Románia abban a vonatkozásban kerül csak szóba, hogy a kisebbségi jogokat nem tartják tiszteletben, az unió pedig ugyancsak a kisebbségi jogokkal kapcsolatos tényező, egyébiránt pedig van Erdély meg Székelyföld, lehetőleg Trianon előtt, a gondolatfuttatás vége pedig mindig az autonómia.

Van ennek az egésznek valami furcsa áthallása, legalábbis én kihallom belőle. Az lenne a mély üzenet, hogy az erdélyi magyarok azért nem lesznek államelnökök meg miniszterelnökök, mert a románok elnyomják őket, nem adják meg az alapvető jogaikat. Még véletlenül se azért, mert nincs közöttük egy se, aki alkalmas erre vagy arra a feladatra, képtelen kilátni a magyar bánatából és rendkívül kényelmes másokra fogni, hogy azok a hibások. Ez persze nem baj, hogy nincs ilyen, nem is kell feltétlenül lennie, de nem így kellene küzdeni ellene. Az meg a dolog külön szépsége, hogy hazafias kötelességünk támogatni a magyar elnökjelöltet, akkor is, ha semmi esélye, akkor is, ha nekünk nem szimpatikus se ő, se a politikája, de magyar, és mint ilyen, hivatalból támogatandó. 

Na mindegy is. Annak azért nagyon örülök, hogy nem vagyok erdélyi magyar, legyen ez az ő problémájuk, harcoljanak a zászlójuk kitűzéséért, az úzvölgyi százéves sírokért vagy azért, amiért jónak látják. Gratulálok Kelemen Hunornak, egyben gratulálok Kelemen Hunorhoz az ottani magyaroknak. 

Eladják a koronát

2019. október 15. - pettra01

Jó régen nem írok blogot, az utóbbi időben főként olvasok, és az az igazság, hogy sokkal jobbakat írnak, mint én valaha is írnék, vagyis a tétlenségem eredménye leginkább pozitív, egyfajta haszon az, ha nem veszem el a teret a tehetségesebbektől, tehát ha mégis betévedne ide valaki, előre elnézését kérem, amiért az idejét rabolom. 

Hogy mégis billentyűzetet ragadtam, annak az az egyszerű oka van, hogy olyasmi történt velem, amit ki kell adnom magamból. Ma ugyanis felhívott egy réges-régi ismerősöm, akiről már legalább egy éve nem hallottam semmit, de most eszébe jutottam. A tegnapi önkormányzati választás apropóján vívtam ki a figyelmét. Nem mintha indultam volna polgármester- vagy képviselőjelöltként, hanem mert az ellenzéki összefogás váratlan jó eredménye vélhetően engem is érint. Szó se róla, megtettem a magamét, az ellenzékre szavaztam, de én csak egy voltam, tehát semmiképpen nem beszélhetünk az én személyes sikeremről, de ezek szerint ez nézőpont kérdése. 

Azzal kezdte a mondókáját, hogy na, örülhetek, mert most jönnek a Lenin-fiúk. Innen eljutott odáig, hogy ő azért nem fél, mert ő nem politizált soha és most se teszi, de hát ezek nem ismernek se istent, se embert, majd meglátom, milyen gazságokat fognak csinálni. Képesek eladni a Parlamentet és a szent koronát Gyurcsánynak és Sorosnak például. Neki elvették a 13. havi nyugdíját például, és emlékezzek csak vissza, hogyan lett ilyen magas az államadósság. Itt volt némi ellenvetésem, hogy nem hinném, hogy Sorosnak pont a magyar korona kellene, az államadósság pedig most is magas, de már ment is tovább. Persze, nekem a korona nem fontos, igazából nekem nincs is hazám, de neki fontos, hogy a magyar nemzeti értékek sértetlenek maradjanak. Mert például ki hozatta haza a Seuso-kincseket? Ez lett volna az ász, a Seuso-kincsek, mint nemzeti érték. 

Hát tényleg, nekem azért annyira nem életbevágó a Seuso-kincsek sorsa, tőlem akár el is adhatják megint, mert szép, tagadhatatlan, de mitől magyar? Mert itt ásták ki a földből? Igazából hozzánk semmi köze nincs, nem magyar kezek alkották, idegen hozta, használta, nem igazán értem, miért kellene nekem büszkének lennem rá? Nyilván borzasztó kulturálatlan vagyok, amiért így viszonyulok ehhez a páratlan kincshez, amiben ráadásul meggyőződésem szerint nekem van igazam. 

Visszakanyarodott oda, hogy neki nincs miért félnie, őt nem lőhetik le, mert ő sose volt fideszes. Hát kicsit ellenkeztem, hogy azért az Orbán-beszédeknél mindig ott tapsolt az első sorban - az átkosban természetesen párttag volt, de utólag azzal se szeret dicsekedni. Valamiért most retteg, hogy szörnyű idők következnek, az ellenzékiek most majd elkezdenek házról házra járni és megölnek mindenkit, aki nem DK-s legalább, vagy nem tudom, mégis mitől félhet, ami ellen azt gondolja, hogy én megvédhetem. Nem úgy reagáltam, ahogy szerette volna, erre rámnyomta a telefont, mondván, hogy rám se lehet számítani. 

Szegény elveszített egy remélt szövetségest. Azt hiszem, én nem veszítettem semmit. 

Holtukiglan

2019. március 19. - pettra01

Évek óta folynak a devizahiteles perek, több per eljutott már az Európai Bíróságig is, hol rendre olyan ítéletek születnek, hogy a hitelkárosultak akár meg is nyerhették volna a perüket, ha a bíróság nem egyértelműen a bankok pártján áll. Hogy mi lett ezeknek a strasbourgi döntéseknek a folytatása, újratárgyalták-e a kérdéses pereket, azt sajnos nem tudom, annyira nem követem nyomon, szerencsére nem vagyok érintett, de néha belebotlik az ember ezeknek a tragikus hitelügyleteknek a következményeibe. A napokban olvastam egy hírt, hogy valaki fölvett 1,6 millió forint devizahitelt, folyamatosan törlesztett, és jelen pillanatban maradt 8,5 millió adóssága - ez emberi ésszel felfoghatatlan, de ezek szerint mégiscsak létezik valamiféle számítás, amivel ki lehet hozni ezt a végeredményt. 

Nemrég számolt be róla az összes tévécsatorna, hogy vádat emeltek az inárcsi gyilkos ellen. Az 59 éves volt rendőr megölte az inárcsi családsegítő munkatársát. Az ember és a felesége devizahitelt vettek fel, hogy mennyit, arról nem szól a fáma, de mostanra 59 millió forintos adósságuk halmozódott fel, ezért elárverezték a házukat. Három gyerekük van, el kellett volna hagyniuk a házat, de nem volt hová menniük. Segítségért fordult a vádlott a családsegítőhöz, de nem tudtak számukra lakhatási lehetőséget találni. Viszont a családsegítő dolgozója megemlítette, hogy fel kell vennie a kapcsolatot a gyámüggyel, hogy azok gondoskodjanak a gyerekek elhelyezéséről. 

Nyilván ettől csordult túl a pohár, az ember a nála lévő késsel nyakon szúrta a családsegítőt, aki a helyszínen elvérzett és meghalt. Tragédia? Nyilván az, ezzel az ember nem oldott meg semmit, sőt, most már gyilkosságért is kell felelnie, de azért az eset fölvet jó néhány kérdést. A társadalom mintha teljesen magára hagyta volna a devizahitel-károsultakat. Ha tüntetnek, tudomásul vesszük, de nem tartunk velük, mert nem a mi ügyünk, végül is minek vették fel azt a hitelt, okosabban is dönthettek volna. Jön a tavasz, vége a kilakoltatási moratóriumnak, újra az utcára pakolnak családokat, jobban mondva csak a szülőket, mert mi családbarát ország vagyunk, a gyerekeket nem hagyjuk felelőtlen szüleiknél, elvégre még képesek lennének az erdőbe vinni őket, tehát a gyerekeket elhelyezzük valahol, a szülők meg menjenek és álljanak talpra. Én azon csodálkozom, hogy ezek a hitelkárosultak, akik már tényleg mindent elvesztettek, miért nem menekültek már régen el ebből az országból? Mi köti ide még mindig őket? A hitelből vett lakásukat vagy épített házukat már elárverezték, ráadásul ezzel nem is egyenlítették ki az adósságukat, amíg élnek, törleszthetnek. Pedig nyilván úgy vették fel a hitelt, hogy előtte kiszámolták, tudják-e majd törleszteni, és úgy tűnt, hogy igen. Ha tudták volna, hogy ez lesz a vége, biztos, hogy nem vágtak volna bele. 

Nem tudom, mikor kerül már pont ezeknek a devizahiteles ügyeknek a végére. Az egy mese, hogy a kormány a forintosítással megoldott mindent, azzal leginkább csak a Magyar Nemzeti Bank járt jól. Nagyon sok embert megnyomorítottak, szerintem már éppen eléggé megbűnhődtek, ideje lenne elengedni a további büntetésüket. 

Lehetne egyszerű is

2019. március 16. - pettra01

Éppen ma válaszolgattam egy kérdőívre, egyebek mellett arra, hogy szerintem az online ügyintézés hasznos-e, használom-e és van-e ügyfélkapu-regisztrációm. Ezekre a kérdésekre csupa igen választ adtam, mert tényleg hasznos, használom is, az ügyfélkaput is, bár utóbbival most már egyre kevésbé vagyok elégedett. 

Először is van ez az okosság, hogy kétévente meg kell újítani a jelszót. Az se egyszerű, mert amit az ember beírna, azt a rendszer nem találja megfelelőnek és visszadobja. Végre sikerül, el is mentem, hogy ne legyen szükséges minden alkalommal beirkálni, a gép megjegyzi és kész. Most megkaptam az értesítőt, hogy küldeményem érkezett a tárhelyemre. Belépek, nagyszerű, sikerült. Ott vár egy levél, hogy megérkezett a NAV által elkészített adóbevallás- tervezetem, amelyet egy másik helyen nézhetek  meg. Ezt mondjuk már nem értem, miért nem egyből iderakták, hogy megnézhessem, na de sebaj, elmegyek a megadott helyre. Másik honlapra visz a kattintás, ott megint be kell lépnem az ügyfélkapus nevemmel és jelszavammal. A gép tudja, a honlap nem tudja, állandóan azt írja ki, hogy sikertelen, mert rossz a jelszó. Már hogy lenne rossz? A sváb génjeim előtörnek, mit lehet tudni, a gép talán meghülyült és elszúrta, majd én bepötyögöm. Újra azt írja ki, hogy sikertelen a belépés. A leírásból viszont megtudom, hogy kérhetek másik jelszót...

Ha valaki meg tud győzni engem arról, hogy tényleg ilyen bonyolultnak kell lennie ennek az egésznek, hát azt megköszönöm, bár nem valószínű, hogy ezt lehetséges bebizonyítani. Döngeti a mellét a NAV, hogy elkészíti az szja-bevallást mindenkinek, ami tényleg nagyon jó, de mi haszna van, hogyha lehetetlen hozzáférni? Azt hiszem, a NAV-nál olyan programozók végzik ezt a feladatot, akik teljesen más rugóra működnek, mint a normális emberek, már az is egy agyrém, hogyha véletlenül valamilyen bevallást kell kitölteni online, külön programot kell hozzá letölteni, ami ráadásul a következő évben már talán nem is fog működni. 

Még nem tudom, hogyan oldom meg, hogy hozzáférjek a sokszorosan titkos adóbevallásomhoz, talán tényleg megint változtatok jelszót, bár ki tudja, hogy azzal az összes ügyfélkapus bejáraton be tudok-e menni. Azért elképzelem, ahogy Mariska, az őstermelő könnyedén letudja az adóbevallását - lehet, hogy most már mindenkinek könyvelőt kell fogadnia a legegyszerűbb problémák megoldására is? Ha valami lehetne egyszerű, akkor miért nem az? 

Az egészségügy csapdájában

2019. február 05. - pettra01

Tehet az ember olyan fogadalmakat, hogy többet nem megy kórházba, de hogy betartja-e, az nem kizárólag rajta múlik. Hát így jártam én is. Még tavaly, valamikor a nyár végén elestem a szobában - nem botlottam meg, nem szédültem el, egyszerűen csak megtántorodtam, és nem is hittem volna, hogy álló helyben ekkorát lehet esni. Ráadásul mintha pontosan ki lett volna mérve, halántékkal eltaláltam a fotelen lévő kiálló fa gombot, marha nagyot csattant és azt hittem, hogy szétloccsant a fejem, de mégse, és mikor erre rájöttem, nagyon örültem, hogy megint megúsztam valamit. Annyira a fejemre koncentráltam, hogy akkor fel se tűnt, hogy máshol is összetörtem, igaz, alig tudtam megmozdulni, és a helyzet azóta se javult, az egyik lábam használhatatlan és egyre jobban fáj, ha mégis rálépek. Ez a rálépés persze járókerettel megy csak - az egy külön történet, milyen nehéz hozzájutni egy ilyen eszközhöz. Na de mindegy, tudomásul vettem, hogy most már az a kis mászkálás sincs, ami korábban még volt, a fájdalmat aránylag jól tűröm, nem is tiltakoztam volna különösebben az egész ellen, csak hát egyre rosszabbul voltam, ezért a gyerekeim rám hívták az orvost, aki küldött egy nővért, vért vettek, és a leletből kiderült, hogy szinte nincs is hemoglobinom, vért kellene kapnom, és azt ugye csak kórházban lehet. Nem volt más választásom, hagytam, hogy elvigyenek. Aztán ha már egy kórházban voltam, elővezettem, hogyha lenne arrafelé valami lábdoktor, megnézhetné, miért nem tudok én járni. Meg is ígérték, hogy megtesznek mindent, aztán szépen elfelejtették. Két hétig aszaltak bent, igazán nagy élvezet volt, az egyik betegtársam rendszeresen meztelenre vetkőzött, aztán leült az ágyam szélére és közölte, hogy ő most a wc-n van, szerencsére mindig időben sikerült megakadályozni, hogy produkáljon is valamit. Egy másik egyfolytában dühöngött, összetört maga körül mindent, erre kikötözték, onnantól kezdve éjjel-nappal ordított. Behoztak egy asszonyt, viccelődtek, hogy a fürdőszobához legközelebb levő ágyra teszik, hogy könnyebben ki tudjon menni, a végén kiderült, hogy egyáltalán nincs is lába, ezzel együtt az is kiderült, hogy valami fertőző betegsége viszont van, ezért hamar átvitték valami elkülönítő szobába. Aztán volt még egy nő, aki többször leesett az ágyról, hívtak beteghordót, markosabb nővért, mert volt vagy 150 kiló, hát nem volt semmi, mire vissza tudták pakolni az ágyra. Aztán kerítettek valamit, amivel megmagasították az ágy oldalát és utána nem esett le többet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az elmeosztályra kerültem volna, de a végén azért szerencsére hazaengedtek. Kértem, hogy mentő vigyen haza, mert nekik mégiscsak van hordágyuk meg kerekes székük, és hát otthon a kaputól az ajtóig el kellett valahogy jutnom és semmiféle jobb ötletem nem volt. Reggel megkaptam a papírjaimat, és éjfél után meg is érkezett a mentő, ami ráadásul ilyen busz volt, előbb összeszedtünk egy csomó beteget mindenhonnan, aztán mindenkit hazavittek, már pirkadt, mikor végre hazaértünk. 

Hát ez volt az én kis kórházi kalandom. Megállapítottam, hogy az egészségügyi dolgozók egyre inkább leharcoltak, mintha egyre kevésbé szeretnék a munkájukat, persze panaszra nem igazán van okunk, nálunk legalább szakmailag rendben vannak. De most olvasom, hogy Romániában most derült ki egy orvosról, hogy valójában parkolóőr volt Rómában, csak ellopta egy orvos papírjait, aztán egy román magánkórházban plasztikai műtéteket végzett. Néhány dolgozónak azzal vált gyanússá, hogy nem szabályosan mosott kezet és a kesztyű felvétele se ment könnyen. Ezek szerint a műtétek mentek, mint a karikacsapás, lehet, hogy ez lesz a vége, ha az összes orvos elmegy nyugatra, majd találunk ügyes kezű parkolóőröket, csak ne felejtsük el megtanítani őket szabályosan kezet mosni. 

Szemétség

2018. október 28. - pettra01

szemet.jpgElőre megmondták, akik értenek hozzá, hogy ebből baj lesz. A szemétszállítás jól működött, de persze a Fidesznek ehhez is hozzá kellett nyúlni. Már évek óta tapasztaljuk, hogy nem az igazi a dolog, nekem például fogalmam sincs, hogy tartozom a szemétszállításért vagy túlfizettem, mert totális káosz van a díjbeszedésben. Sokáig nem küldenek csekket, utána többször küldenek többet, aztán szólnak,hogy volt egy kis tévedés, most nem kell fizetni, de végül is nem derül ki, hogy melyik az igazi csekk és melyik a hamis, aztán az ember egyszer csak megunja az egész zűrzavart, és azt mondja, hogy majd akkor fizetek, ha utolsó felszólítást küldenek, hátha az valódi lesz. És ez csak a díjbeszedési oldala az egésznek, a másik oldalon ott vannak a cégek, akik eddig is végezték ezt a munkát, csak éppen most már nem ők szedik be érte a díjat, viszont amit a nemzeti kukaholding mégiscsak beszed, azt se kapják meg a cégek, úgy kellene nekik szolgáltatni, hogy közben senki se fizet érte, úgy meg előbb-utóbb nem lesz kedvük hozzá. Hosszú évekig tartó munkával nagy nehezen már egészen jól rászoktatták a lakosságot a szelektív gyűjtésre, hát ezzel is bajok vannak, itt meg állítólag azért, mert nincs ember - persze azért nincs ember, mert nem fizetik meg, és valószínű, hogy azért nem fizetik meg, mert nincs rá pénz. 

Most majd talán valami történik, mert a Zöld Híd Kft. megunta a dolgot és hétfőtől nem szolgáltat. Vagy fizet a kukaholding, vagy nem lesz szemétszállítás. A kormány természetesen kikéri magának, hogy bármi sara is lenne ebben, közölték is, hogy ha másképp nem megy, majd a katasztrófavédelem megoldja a problémát, mire a tűzoltók fölhorkantak, hogy egy frászt fognak ők még kukákat is ürítgetni - hogy ki van még a katasztrófavédelemben, aki meg tudná oldani ezt a problémát, az rejtély, majd meglátjuk, hova fejlődnek a dolgok, majd megpróbálják a honvédséget bevetni, tartok tőle, hogy ők se lesznek elragadtatva a lehetőségtől, szóval lehet, hogy érdekes időszak következik, ha a kormány nem enged, szép lassan elborít bennünket a szemét. Azért stílusos,  hogy pont a szemétség miatt rendül meg a Fidesz, mert ha ez a szeméthistória kifejlődik, ez nem kis felháborodást fog kelteni, ráadásul a Zöld Hidat más cégek is követik, mert az ilyen példa ragadós, és most még csak 116 település fullad bele a szemétbe, de kis idő múlva már akár az egész országra átterjedhet a kór. 

Hallgattam ma a pártok ezzel kapcsolatos véleményét. A Jobbik a nemzeti kukaholding bejáratát fogja eltorlaszolni szeméttel, az MSZP a Kossuth teret borítja majd be szelektív hulladékkal, az LMP-s hozzáállás nagyon tetszett, ők a szemét képződését fékeznék meg - hát ez egy remek ötlet, kár, hogy most nem az ilyen bolygómentő stratégiáknak van itt a ideje, hanem a tűzoltásnak, mielőtt a pestis meg a patkányok ellepnek bennünket...

A törvény erejével

2018. október 18. - pettra01

dohanyzas.jpgSzinte nincs nap, hogy ne hozna a hatalom valami új rendeletet, önmagában már az borzasztó fárasztó, hogy az ember nyomon kövesse ezeket a változásokat, márpedig nem árt, ha odafigyel kissé, mert ugye a törvények nem ismerete nem mentesít azok hatálya alól. Csak az utóbbi néhány napban annyi minden történt, hogy nem is tudjuk fejben tartani. Nem szabad ötletszerűen gyülekezni az utcán, nem szabad életvitel-szerűen az utcán élni, aztán meg most Lázár hozakodott elő a zseniális javaslatával, hogy aki 2020 után születik, az ne dohányozhasson. Ez első ránézésre meg másodikra is elég nagy baromságnak tűnik, nem mintha engem érintene, mert ugye nem 2020 után fogok születni, de ha egy hétig gondolkodnék, akkor se tudnék rájönni arra, hogyan képzeli megvalósítani eme zseniális ötletét ez az ember. Jó, a dohányzás ronda egy szenvedély, káros, ártalmas, de azért ez még nem indokolja azt a felfokozott üldöztetést, amit a dohányosoknak az utóbbi időben ki kell állniuk. Ki vagyunk tiltva a legtöbb helyről, már az utcán se lehet akárhol rágyújtani, az egekbe emelték a cigaretta árát, nem vehetjük meg a dohányunkat akárhol, csak lefüggönyzött dohányboltokban, ahová fiatalkorú még a lábát se teheti be. Már voltak olyan felvetések, hogy a dohányosok magasabb egészségbiztosítási járulékot fizessenek, és ki tudja, még mi fog eszükbe jutni. De hogy a 2020 után születendő nemzedék rendeletileg legyen eltiltva a dohányzástól, ez az összes ötletek legvadabbika. Az még véletlenül se jut eszébe a volt miniszternek, hogy ha már kevesebb dohányzót szeretne, akkor keressen működő leszoktató módszereket és azokat támogassa - hirdetnek mindenféle csodaterápiákat, ki is próbáltam némelyiket, semmi haszna nem volt, viszont alaposan megkérték az árát. Finanszírozzák akkor a kutatásokat, hátha valaki föltalálja a csodaszert, amitől megutálom a cigarettát, és akkor elvárhatják tőlem, hogy tegyek kísérletet a változtatásra. Nem mellesleg azért megjegyzem, hogy van még néhány káros szenvedély, ami jóval ártalmasabb, mint a dohányzás, talán érdemesebb lenne azokra több figyelmet fordítani, hogy mást ne említsek, az alkohol és a kábítószerek sokkal veszélyesebbek a társadalomra, mint a dohányzás. 

Aztán nem tudom, mi igaz ebből a kutak regisztrációjáról szóló hírből, a Facebookon olvastam, hogy ezentúl engedély kell a kutak létesítéséhez, a meglévőket pedig regisztráltatni kell, de nem úgy, hogy valahol felírják, hogy van és kész, hanem utólag meg kell terveztetni és fennmaradási engedélyt kell kérni rá. Ez állítólag akár több százezer forint is lehet - hajlok rá, hogy elhiggyem, tényleg egy ilyet is ránk akarnak majd kényszeríteni, aztán nem tudom, mit kezdenek velünk, ha letagadjuk a kútjainkat például.