Egy nagymama véget vetett az életének. Tragikus, sőt, ebben az esetben még tragikusabb, mert nemcsak a saját életének vetett véget. Négyéves unokájával a karján lépett a vonat elé. Hogy mi oka volt erre, talán majd kiderül, már megjelentek írások, melyek szerint a gyermekvédelmi rendszer kényszerítette bele ebbe a megoldásba, ugyanis állítólag el akarták venni tőle az unokáját.
Nem tudjuk, így van-e, időközben az öngyilkos asszony lánya, a négyéves kisgyerek anyja is megszólalt, aki cáfolta, hogy bármi ilyesmi lett volna a háttérben. Az anya egyébként tolószékben él születésétől fogva és mint mondja, nem érti, miért tette ezt a nagymama. Egy írás azt fejtegeti, a gyermekvédelem úgy működik, hogy mondvacsinált indokokkal elveszik a gyerekeket a családoktól és gaz nevelőszülőknek adják oda, akik a busás haszonért cserébe ellátják a gyerekeket, de szeretetet nem adnak nekik, így ilyen környezetben felnőni maga a borzalom.
Nincs nagy jártasságom a nevelőszülői hálózatban, elképzelhető, hogy vannak, akik pusztán megélhetési nevelőszülők, akik tucatnyi gyereket fogadnak magukhoz, mert az állam ezért jól megfizeti őket. Akiket én személyesen ismerek és nevelőszülők voltak, nagyon is szeretetteljes környezetben nevelték a vállalt gyermekeket, akik felcseperedve ma is úgy tartják velük a kapcsolatot, mintha vér szerinti felmenőik lennének. Nem hiszem, hogy ez egy gonosz rendszer, amellyel bárkit riogatni kellene.
A nagymamára visszatérve: ha valamit hiányolok a gyermekvédelmi rendszerből, hát azt, hogy nem vették el még időben a nagymamától azt a szerencsétlen kisgyereket. Egyértelmű, hogy a nagymamánál nem volt minden rendben. Már az is jelzi, hogy ő magának ezt a befejezési módot választotta, az pedig, hogy a kicsi unokája életéről is merészelt dönteni, nyilvánvalóvá teszi, hogy veszélyt jelentett a környezetére. Erre egészen egyszerűen nincs elfogadható magyarázat, nincs semmi, ami indokolna egy ilyen szörnyűséges tettet.
Olvasom a jámbor kommenteket, ne ítélj, hogy ne ítéltess, mit tudhatod, mi kényszerítette rá azt a szerencsétlen asszonyt a borzalmas tettére. Hát én ítélek, semmi szánalmat nem érzek a nagymama iránt, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ilyen megoldást indoka legyen választani bárkinek, csak mert ő úgy gondolja, hogy joga van egy másik ember életéről is dönteni. Ezzel az erővel például a halálos beteg anyák is leöldöshetnék a gyerekeiket attól való félelmükben, hogy nélkülük nem megfelelőképpen lesznek felnevelve?