Pillanatok alatt közüggyé lett a kecskeméti szurikáta tragédiája. Mindenkinek van róla véleménye, a Facebookon az erről szóló bejegyzések alatt kommentáradat képződik. A hozzászólók lényegében két csoportra oszthatók, a többség az állatot földhöz vágó gyerek ellen szólal meg, természetesen eljutnak a szülők felelősségéig, illetve felelőtlenségéig, és az eset részleteinek ismerete nélkül fogalmaznak meg olyanokat, hogy a gyereket intézetbe kellene zárni, a szülőket megbüntetni, és egyáltalán, nyilvánosságra hozni a nevüket, a gyereket pedig kiplakátolni mindenhol, hogy örök bélyeg legyen rajta, mi szerint ő egy gyilkos. Mert aki ilyet tesz egy állattal, mit fog tenni majd egy emberrel, és így tovább.
Valószínűleg osztálykiránduláson voltak a gyerekek, nem tudom, csak feltételezem. Olyankor a szülő nincs is jelen, dolgozik vagy otthon heverész, mindegy, ő elengedte a gyerekét reggel az iskolába, ahol - még ha kirándulnak is - felügyelet mellett van, tehát teljesen nyugodt. Még ha tudja is, hogy aznap az állatkertbe mennek, nem valószínű, hogy előtte hosszasan készíti fel a gyereket a látogatásra, már csak azért se, mert esetleg ő maga nem szokott állatkertbe járni, fogalma sincs, milyen kihívásokkal kell esetleg szembenéznie a gyereknek. Nem mond olyanokat, hogy ne fogdosd a tigrist, mert például feltételezi, hogy az állatok be vannak zárva, tehát eleve nem is lehet őket fogdosni.
Pistike osztályostól betódul az állatkertbe, nézegetik a felhozatalt, aztán odaérnek a szurikátához, aki - mint megtudhattuk - a látogatók kedvence volt, helyes kicsi állat, Pistike szívesen megismerkedne vele közelebbről is. Benyúlkál, jó, persze mindenhova ki van írva, hogy ezt nem szabad, de Pistike azt gondolja, ez csak amolyan illedelmes figyelmeztetés, leginkább az ő érdekében, és hát mi baja eshet, egy ilyen kicsi állat már csak nem fogja megenni. A szurikáta viszont aznap ballábbal kelt fel, rosszul viseli a vegzálást, és jól beleharap Pistike kezébe. Pistike ezt nagyon rossz néven veszi, lerázza magáról a kis vérszomjast, és úgy sikerül megszabadulnia tőle, hogy abba az állat belepusztul. Egészen biztos, hogy nem akarta megölni, nyilván ő sajnálja leginkább a dolgot, de nincs mit tenni, a baleset megtörtént, megpróbál láthatatlanná válni, de ez persze nem sikerül neki, mert vannak szemtanúk, akik aztán dramatizálva elmesélik a borzalmakat. Hogy ő szándékosan vágta földhöz az állatot, pedig nem, de hát itt ő már hiába is magyarázkodna.
Sajnálom a szurikátát, persze. De ha lehet, még inkább sajnálom a gyereket, aki a családjával együtt rettenetes napokat élhet át. A szűkebb és tágabb környezetük ellenük fordult, valószínű, hogy előbb-utóbb a gyereket kiveszik az iskolából, talán másik városba költöznek, munkahelyet váltanak a szülők, kérdés, hogy elég nagy-e ez az ország ahhoz, hogy találjanak benne egy távoli sarkot, ahol a közfelháborodás nem éri utol őket. Megérdemlik? Nem hinném. Baleset volt. És mint minden balesetnek, ennek is vannak tanulságai. A jövőben már lehet erre hivatkozni, elmesélni a gyerekeknek, akik ennek köszönhetően még inkább megértik, hogy a figyelmeztetéseket komolyan kell venni, ha valamire azt írják vagy mondják, hogy azt nem szabad megtenni, akkor annak oka van, és ha nem tartjuk be a szabályokat, annak súlyos következményei lehetnek.
Remélem, a gyerek mielőbb feldolgozza a történteket. Felelőtlen volt, ennek egy állat áldozatául esett, de ez még nem jelenti azt, hogy ő egy állatkínzó vagy egy gyilkos. Ebből annak kell következnie, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel és szeretettel fordul az állatok - és az emberek felé.