Akkora nagy szenzációba botlottam ma, hogy ezt feltétlenül meg kell osszam másokkal is. Van ez a Határok nélkül című műsor a Kossuthon, amihez fogható érdektelen és unalmas készítmény aligha akad az éterben. Ma például izgalmas beszélgetés volt a csíkszeredai néppárti elnökkel, aki előadta, hogy felvonták a székely zászlót még valamikor tavaly a csíkszeredai főtéren, mire a rendőrség meg a csendőrség ezt megakadályozta, ráadásul meg is bírságolták őket jó sok pénzre, persze elmentek a bíróságra, aztán a még nagyobb bíróságra, és most már a strasbourgi bíróságon is megszületett az ítélet, hogy rendben van a büntetés, de hát ők nem hagyják annyiban és továbbmennek - hogy hova, az sajnos nem derült ki. A riporter persze még tovább faggatta, hogy csinálnak-e mást is azon kívül, hogy a zászlójukkal szaladgálnak, mire elmondta az elnök, hogy hát persze, most kampányolnak a regisztráció mellett, van rádiós reklámjuk, meg fölhívnak minden ottani magyart, akinek tudják a számát, hogy regisztráljanak és szavazzak, mert nekik ahhoz joguk van. Éppen csak azt nem mondta el, hogy kire kell majd szavazni, de szerintem azt úgyis tudja mindenki.
Ha ez nem lett volna elég, jött egy másik riport, amelyet úgy vezettek fel, hogy időkapszulát találtak Erdélyben. Nocsak, mondom, ez már igen. Az úgy volt, hogy Pusztakamaráson felújították Sütő András szülői házának az udvarát, és a kerítés alapjában találtak egy papírt. Nagyon régi papír volt, 1974-ből származik, mert akkor csinálták a kerítést, és akik ott dolgoztak, a betonba csak úgy belerakták ezt a cetlit, amire föl volt írva mindenkinek a neve, aki a nagy munkában részt vett, és külön érdekesség, hogy ezt pont azon a napon írták, amikor meghalt a falu hirdetője. Később egy öregasszony, aki őrzi a ház kulcsát és ha valaki meg akarja nézni, akkor megmutatja neki, elmesélte, hogy ő még emlékszik azokra az emberekre, akik ott voltak. Illetve nem mindegyikre, de biztosan mind falubeliek voltak. Aztán a házat gondozó egyesülettől egy nő olyanokat mondott, hogy majd, hogyha a csűrt is felújítják, akkor utána lehet, hogy ők is elhelyeznek egy időkapszulát. A cetlit meg, amit a betonban találtak, majd meg lehet tekinteni az emlékházban. Gondolom, üveg alá teszik, nehogy baja essen.
Igen, tudom, egy érzéketlen barom vagyok, de valahogy nem tudom átérezni a székely zászló körüli fölhajtást, meg eszembe nem jutna, hogy megnézzem bárkinek a szülőházát, a csűrt meg pláne. Elképzelni se tudom, mit nézegetnek emberek egy házon csak azért, mert valaki egyszer benne lakott. Közben a lakók meghaltak, az egész környezet átalakult, az egésznek már köze nincs a későbbi híres emberhez, talán neki magának se volt már érdekes idővel, hát egy hely nem a falaktól fontos az ember számára. Ha Sütő András érdekel, olvassak tőle, róla. Na de mindegy.
Kellene nekem is egy időkapszulát elrejteni valahol. Mit tehetnék bele? Hirtelen csak egy nemzeti konzultációs kérdőív jut eszembe, és az elég is lenne, mindent elmond a mostani életünkről.