Tegnap nagy ünnepség volt Kolozsváron, a reformáció ötszázadik születésnapja alkalmából. Természetesen a köztelevízió is beszámolt a jeles eseményről, a tudósítás az alábbiakkal kezdődött: 

"Együtt vonult be több mint hatszáz lelkész, a Kárpát-medence valamennyi református püspöke, az Unitárius Egyház és a Romániai Magyar Evangélikus Egyház képviselői Kolozsvár híres, Mátyás király által építtetett református templomába. A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából tartott istentiszteleten Orbán Viktor miniszterelnök mellett a magyar kormány több tagja, valamint az erdélyi magyarság képviselői is jelen voltak." 

Van itt persze némi zavaró ellentmondás. A reformáció ötszáz éves, Mátyás király 1490-ben halt meg, vagyis évtizedekkel a reformáció születése előtt, akkor hogyan tudott református templomot építtetni? Erre csak az lehet a magyarázat, hogy ezt a templomot egyáltalán nem a reformátusoknak építtette. Olyannyira nem, hogy a híres kolozsvári templom többször is volt a helyszíne véres vallási incidenseknek. 

1503-ban készült el, ferences rendi templom volt eredetileg. Aztán 1556-ban a protestantizmus térhódításának következtében a szászsebesi országgyűlés úgy döntött, hogy a ferenceseknek el kell hagyniuk Kolozsvárt. A templom és rendház átadása nem éppen békés körülmények között történt, a református tömeg betört a templomba, lekaszabolták az ott makacskodó atyát, majd ripityára törték a templom berendezését. Néhány évtizedes szünet után - mely alatt a templom üresen állt - a jezsuiták vették birtokukba, a rendbehozásához pénzt is kaptak. Rövid békés időszak következett, majd ismét felbőszült protestánsok rohamozták meg a templomot, a teljes berendezést elpusztították, sőt, maga az épület egy része is romba dőlt. 1622-ben kapták meg a romos templomot a reformátusok, azóta - leszámítva, hogy az 1798-as tűzvészben leégett - nyugalmas időszakot tudhat maga mögött. 

Hogy miért éppen ezt a kalandos múltú templomot választották a jubileumi ünnepség helyszínéül, nem tudni, de azért felvet néhány gondolatot a keresztény gyökereink nagyszerűségével kapcsolatban.