Szokásaim egyike, hogy éjjel egy után, amikor befejezem a munkát, beleolvasok a legfrissebb blogokba. Általában sok jó írással találkozom, de most volt egy, ami az összeset felülmúlta. Egy beszámolót olvastam egy színházi  bemutatóról, a Radnóti színpadon játsszák Alföldi Róbert rendezésében a Futótűz című drámát. A leírás felkeltette az érdeklődésemet, nagyon sajnálni kezdtem magam, amiért ilyen röghöz kötött vagyok és már nem merészkednék el egy színházba. Ekkor eszembe jutott, hátha van róla valamilyen felvétel, netán film. Kiderült, hogy bizony van, online is meg lehet nézni, igaz, feliratos, de az nem baj. 

Igaz, hogy már későre járt, de azért úgy gondoltam, belenézek kicsit. Aztán nem tudtam abbahagyni. Több mint kétórás, de ha elkezdi az ember, egyszerűen muszáj végignézni. Nem csodálom, hogy Oscarra is jelölték, inkább az lep meg, hogy nem kapott. Maga a történet is megrázó, de a színészi alakítások is fantasztikusan jók, nem is emlékszem, láttam-e mostanában ilyen nagyszerű filmet. A címe Felperzselt föld. Ajánlom mindenkinek, ha igazán remek filmet akar látni, feltétlenül nézze meg, persze színházban is megnézheti, bár nem tudom, színpadon a környezetet hogyan tudják ábrázolni, mert itt annak is jelentősége van. Nem is szaporítom tovább a szót, erről nem beszélni kell, hanem megnézni, befogadni, a hatása alól egyhamar nem szabadul az ember.