Az amerikai elnökválasztáshoz kapcsolódóan mostanában sokat hallhattunk az ottani rozsdaövezetről és arról, hogy ez milyen feszültségeket okoz a társadalomban. Na de tulajdonképpen ilyet közelebb is láthatunk, hiszen nekünk magunknak is van saját rozsdavidékünk. Én is egy ilyen pusztulófélben levő városban élek. Ötven-egynéhány évvel ezelőtt a hajdani kis falu látványos fejlődésnek indult, hőerőmű épült, olajfinomító, özönlöttek ide az emberek az ország minden részéből, egyre terebélyesedett a lakótelep, a falucska várossá nőtte ki magát, sokáig úgy tűnt, a fejlődés megállíthatatlan. A rendszerváltás után is évekig még töretlen volt a haladás, aztán fordult a kocka. Az olajfinomító fejlesztése befejeződött, a halszaporító gazdaság megszűnt, a volt téglagyárból már csak néhány kupac rom maradt. Az erőmű egyre kevesebb embert foglalkoztatott, néhány éve pedig felhagyott az energiatermeléssel. Időnként vannak ötletek, vállalkozók jelennek meg, hogy kezdenek valamit a területtel, nemrég dőlt dugába egy terv, amely szerint a használt gumiabroncsokat dolgozták volna fel itt valami csodálatos technológiával, ám kiderült, hogy a módszer messze nem olyan környezetbarát, mint ahogyan hirdetik, és a lakossági tiltakozás hatására odébbálltak az ötletgazdák, egészen Kaposvárig jutottak, ahol szintén zátonyra futottak. Volt egy olyan kezdeményezés is, hogy a kéményeket kilátóként és vendéglátóhelyként lehetne működtetni, a pletyka szerint a terepszemle balul sült el, a kémény belsejében felfelé vivő lift valahol félúton elromlott, és miután kiszabadították a pórul járt vállalkozókat, többé hallani sem akartak a híres kilátásról. Most újabb álommal hozakodtak elő, itt létesül majd a legnagyobb magyar naperőmű, részben a Dunamenti Erőmű jelenleg használatlan területén. Természetesen horribilis pénzbe kerül, élettartama pedig 20-25 év - hát én nem értek hozzá, de ez a két évtizednyi működés nem tűnik hosszú távú megoldásnak. 

Valamit persze ki kellene találni a lehetőségek kiaknázására, a hanyatlás kellemetlen mellékhatásait ugyanis már érezzük. Fájdalmasan csökkentek a város bevételei, és ezt különösen egy olyan közösség viseli nehezen, amely nem ehhez volt szokva, néhány évvel ezelőtt még a leggazdagabb magyar települések egyike volt, Pénz tehát nincs, a régi reflexek viszont még működnek, most például azon gondolkodnak, hogy az amúgy már tényleg lepusztult sportközpontot felújítják. Több milliárdos a terv, a rá valót pedig majd a TAO-ból szerzik meg hozzá állítólag. Valóban, a TAO-ból hatalmas pénzek folynak ide-oda, de hogy  hogyan fogják errefelé téríteni azokat a támogatásokat, amelyek jelenleg mondjuk a Puskás Akadémia jobb működését segítik elő, hát azt el se tudom képzelni. Meg az se világos, miből lesznek majd fenntarthatók ezek a létesítmények, ha történetesen elmarad a TAO. 

De ezek már a jövő kérdései, a jövő rozsdája, az utókornak kell majd megoldania.