Hát azért tegnap megállt az eszem. Beszámolt a tévé a csepeli önkormányzat rendkívüli üléséről, ahol végül a többség megszavazta, hogy saját pénzből is kampányoljanak a kvóta ellen. Az ottani alpolgármester aggodalmasan előadta, hogy muszáj csinálni valamit, mert különben ránk küldik a migráncsokat, bele az önkormányzati lakásokba, ahonnan majd emiatt nyilván a bent lakókat ki kell költöztetni. A segélyekről nem is beszélve, pedig hát a magyar forintoknak jobb helye is lenne.
Tényleg az ember néha már úgy érzi, hogy sürgősen bele kellene csípni saját magába, hátha felébred, mert ez csak valami rossz álom lehet. Hogy mindez éppen Csepelen történik, az egy külön csavar a történetben - nekem voltak némi illúzióim a csepeliekkel kapcsolatban, de úgy látszik, most már ezzel is ideje leszámolni.
Lázár is egyre inkább kitesz magáért, legutóbb már azt fejtegette, hogy ha netán mégis be kell kvártélyoznunk a betolakodókat, el kell majd dönteni, hogy hová. És akkor ugye olyan településre nem lehet, ahol egyértelműen tiltakozik ez ellen a lakosság, mert a kormány nem akar szembe menni a népakarattal, ezért majd megnézik, hol volt alacsony a részvétel a népszavazáson, mert ezek szerint az ott élőknek mindegy.
Az ember azt hinné, már nem tudnak újat kitalálni, és akkor kiderül, hogy dehogynem. A tárház kifogyhatatlan.
Eközben Pápa Levente is meghasonlott, leszámolt az Együttel, kilépett, odahagyta az alelnöki pozícióját: Nem mintha ettől megváltozna a világ folyása, hogy egy alig látható szervezet még alig láthatóbb figurája jelölné ki az ellenzéki irányvonalat, valószínűleg többet nem is hallunk róla. Hogy búcsúelőadását miért pont a Vajna-tévében mutatta be, azt tőle kellene megkérdezni.
Zajlik az élet...