Nemrég a Tények Extrában volt szerencsém látni egy olyan körmönfont összeállítást, hogy azóta is össze vagyok teljesen zavarodva. Nagy szerencse, hogy nekem nincsen pártom, mert biztos, hogy rég elvesztem volna ebben a pártfinanszírozási törvénynek nevezett labirintusban, ami most nekem egészen olyannak tűnik, mint ami leginkább arra jó, hogy bárkire bármit rá lehet húzni.
De ha már Tények, akkor lássuk a tényeket. Pesti Srácok kontra Czeglédy Csaba, akiről ezúttal megtudhattuk, hogy ő az MSZP meg a DK strómanja, és az a bűnszövetkezet, amit fönntartott, az igazából pártcélokat szolgált. Szóval a Pesti Srácok, ami tudvalevőleg egy jó nevű, hiteles sajtóorgánum, talált két embert, akik természetesen kérik a nevük elhallgatását, viszont arról számoltak be, hogy valójában ők diákmunka címén pártmunkát végeztek. Szórólapoztak, standoltak, és hogy amit Gyurcsány adott kölcsön, vagyis nem Gyurcsány, hanem a felesége, az igazából nem is kölcsön volt, hanem fizetés ezekért a pártmegbizatásokért. Vagyis a kör itt bezárult. Ja, és hogy például Vágó István is így kapta a fizetését a fellépéseiért. A Tények a nyomatékosság kedvéért megszólaltatott olyan komoly személyiségeket, mint ifjabb Lomnici Zoltán és Hidvéghi Balázs, akik csóválták a fejüket és mondták, hogy juj, hát ez bizony felveti a gyanúját annak, hogy itt tiltott pártfinanszírozás történt. Ezek után majd megy az ÁSZ és jól megbírságolja ezeket a pártokat is néhány százmillióra, és még örüljenek, ha nem oszlatják fel őket ezek után.
Túl azon, hogy el nem tudom képzelni, mikor és hol végezték azok a diákok azt a töméntelen pártmunkát, aminek semmi látszatja nem volt, bár lehet, hogy ez afféle földalatti pártmunka volt és nem volt szabad látszani neki, de hát valami eredménye csak lett volna, gondolom. Mint diák-pártmunkát emlegették a nevezett pártok rendezvényein való megjelenést is, tettek rá vágóképet is, amelyeken - bár borzasztóan figyeltem - egy árva fiatalt se láttam, galambősz nénikék és bácsikák alkották a közönséget, vagyis hát nem kimondottan diákmunkások, hacsak nem álruhában voltak. Meg azt se egészen értem, hogy Vágó milyen fellépéseiért kapott fizetést, tán énekelt valahol?
Az összeállítás vissza-visszatérő képeként megjelent Czeglédy, talpig bilincsben, hát ez is egy érdekesség, hogy míg az ő arcát naponta többször megmutogatják nekünk, egyéb hátborzongató hírekben a címeres gonosztevők, többszörös gyilkosok arcát gondosan kikockázzák, az ember nem is érti, minek mutatnak olyan képet, amin csak az inge meg a nadrágja látszik valakinek, ettől lesz hiteles, hogy nem csak kitalálták az egészet?
Na de vissza a lényeghez. Ha valaki érti, mi fán nő ez a pártfinanszírozási rendszabályozás, magyarázza már el. Ha én megbolondulok és magamra veszek egy akármilyen párt plakátját és azontúl abban flangálok, mint valami szendvicsember, kinek mi köze van hozzá? És ha nem elhivatottságból teszem, hanem engem a párt ezért megfizet, nincs neki ehhez joga? Ha felajánlom egy pártnak, hogy a konyhámban berendezheti az irodáját és cserébe nem kérek érte pénzt, akkor őt is megbüntethetik meg engem is?
