A hétvégém a tornyok jegyében telik. Csupa tornyos hírrel találkozom. 

Láttam egy képet a Batthyány téri óriás ugrótoronyról, ami potom hárommilliárdba került, és szerintem egyetlen pozitívuma, hogy ideiglenes és a minket világhíressé tevő vizes vb után el fogják majd bontani. 

Biztosan nagyon fontos volt, hogy a Parlament legyen a háttérben, így miközben a világ nézi majd azt a néhány őrültet, aki erre az eszement sportra adta a fejét, ámuldozhat, milyen szép is Magyarország. Nem lesz túl sok versenyző egyébként, lesznek vagy kéttucatnyian, beleugrálnak a Dunába és kész, utána elfelejthetjük az egészet. Nem vagyunk kicsinyesek, a dicsőség minden pénzt megér. Ha különösebb malőr nélkül megússzuk ezt a vizes vb-t, félő, hogy vérszemet kapunk, és a továbbiakban bármit bevállalunk, ha az esélyt jelent néhány percnyi hírnévre. 

De vannak nekünk egyéb figyelemre méltó tornyaink is. A tyukodi kilátók is borzolgatják most a kedélyeket. Ha valaki nem tudná, Tyukod egy kétezres falu az alföldi nagy síkságon, ahol igazából még egy kilátó építése is túlzás lenne, az viszont ezek szerint teljesen normális, hogy 11 darab kilátó is legyen a faluban. Legalábbis az EU megtámogatta mind a 11-et, összesen 264 millió forinttal. Próbáltam rákeresni, hátha találok képeket a sok-sok kilátóról, de tyukodi honlapon egyet se találtam, így most már sose fogom megtudni, hol vannak, hogy néznek ki és egyáltalán mit lehet belőlük látni. Magyarázat van a toronydömpingre, erre hirdettek pályázatot, hát erre pályáztak. 

Hogy ez kinek az élelmességét dicséri, azt nem tudom eldönteni, sejtéseim persze azért vannak, mert igaz, hogy uniós a pályázat, de nem a nyavalyás Brüsszel dönt, és ha nem is egyből, de mondjuk a harmadik tyukodi kilátónál már mégiscsak fel kellett volna tűnnie valakinek, hogy itt valami mintha nem lenne egészen rendben. Aztán hogy ez nem szúrt szemet, vagy de igen, csak mindenkinek kedvezett ez a furcsaság, azt már nem  az én dolgom eldönteni. 

Bolond egy országban élünk. Most már odáig jutottunk, hogy azt tartjuk hihetetlennek, ha valami normális módon történik. Megszokjuk ezt a degenerált valóságot, és lassan már nem is leszünk képesek normálisan élni és gondolkodni. Ami még nagyobb baj, hogy apránként az erre való igényünket is elveszítjük.