Pocok áttette telephelyét a monitor mögé. Meglehetősen jól érzi magát. Időnként sétálni támad kedve, akkor nekiindul és árkon-bokron keresztül megy, engem meg a frász tör ki, mikor borítja bele a colámat a billentyűzetbe. Ami mondjuk nem lenne túl nagy baj, tekintettel arra, hogy már eléggé elnyűttem némelyik billentyűt, a felirat rég nem látszik, és komoly mélyedéseket nyomkodtam beléjük. 

Szerencsére többnyire alszik. 

Igazából most mindezt csak azért tettem ide, mert lett egy tabletem, és most tanulom a különféle fantasztikus képességeit, hogy fotózni is tudok vele, meg a lányommal beszélni rajta. Még nagyon amatőr vagyok, de hátha beletanulok még...Majd talán arra is rájövök idővel, hogyan tehetem át máshova a képeket, pillanatnyilag már az egy hatalmas eredmény, hogy kisebbet tudtam csinálni belőlük.