Hallgattam ma egy beszélgetést, a Medián közvéleménykutatását elemezgették a pártpreferenciákról. 31%-nál tart a Fidesz, 31% a bizonytalanok aránya, a maradék 38%-on pedig osztozik az összes többi párt. Külön megmérték azt is, hányan szeretnének kormányváltást, mint kiderült, a megkérdezettek 52%-a. Ez persze nem jelenti azt, hogy lesz is kormányváltás, de korai lenne akár legyinteni, akár túlzottan bízni benne. A választásig még bármi történhet, ami a mostani, eléggé masszív erőviszonyokat fölborogathatja.
Maradjunk a bizonytalanoknál. Én is egy vagyok a bizonytalanok közül, ezért van némi fogalmam, milyenek is vagyunk. Ha nincs is határozott szándékunk a leendő választásunkat illetően, azért irányultságunk mindenképpen van. Nem hiszem, hogy lenne olyan, aki még abban se biztos, hogy jobbra vagy balra akar szavazni, illetve aki ennyire határozatlan, az valószínűleg nem is megy el szavazni, hiszen ha neki mindegy, akkor minek tegyen akár egy lépést is érte. Sokan lehetnek közöttünk, megkockáztatom, hogy a nagy többség, akik mindenképpen balra fognak szavazni, csak azt nem tudják eldönteni, melyiket válasszák a több kicsi közül. Na de a sok kicsinek nem akaródzik szeretni egymást. Mind külön fog kampányolni, és mit fognak elérni vele? Nagy felhajtás, programok özöne, miniszterelnök-jelöltek komolykodnak majd, anélkül, hogy bármelyiknek csepp esélye is lenne arra, hogy eredmény érnek el. Egy ponton túl már az ígéretek is leperegnek majd rólunk, képtelenség észben tartani mindet, pláne méricskélni, hogy melyik is a kedvezőbb.
Ha józanul nézzük a helyzetet, csak egy megoldás létezik, már ha valóban le szeretnék váltani ezt a bűnbandát. Mégiscsak össze kellene fogni, és nem sokáig halogatni a megegyezést, mert most kellene eldönteni, megjelölni a legfontosabb pontokat, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell, és ha megvan az irányvonal, akkor mindenki kampányoljon azért, hogy az megvalósulhasson. Most még nem lenne nehéz egyeztetni, a programok még alakulnak, mindegyik szervezet megjelölhetné a számára sarkalatos kérdéseket, aztán ezeket össze lehetne fésülni. Mivel nagyon hasonló pártokról van szó, az egyeztetés egészen biztosan nem lehetetlen. Aztán hogy ki legyen az egyetlen miniszterelnök-jelölt, azt döntsék el szavazással, vagy sorsoljanak vagy fussanak versenyt, bánja a fene, a szavazók egyik személyhez se ragaszkodnak, ha azt mondják, hogy itt van ez a valaki, innentől kezdve ő a közös jelölt, majd elfogadjuk és kész.
A szavazataink várományosai jó lenne, ha most már tennének valamit, hogy a bizonytalanságunkat elmulasszák, mert ha így maradnak szanaszét, álmodhatnak szépeket és nagyokat, de közülünk valószínűleg nagyon sokan talán el se mennek majd a választásra.