A barátnőm táskáját ellopták. Egy bevásárlóközpont parkolójában pakoltak a csomagtartóba, eközben az utastérből valaki kiemelte a táskát. Benne az összes irata, bankkártyája, telefonja, pénztárcája, orvosi papírjai. Persze a bankkártya mellett egy papíron a kód, mert különben elfelejtené. 

Rendőrség, kétórás tortúra, de semmi jót nem ígérnek, általában a tettes sose kerül elő. A barátnőm törvénytisztelő ember, túlságosan is az. Már másnap elkezdte intézni az új igazolványait. Közben tele van panasszal, hogy micsoda tortúra, mindenhol várni kell, ráadásul a férjének is, mert ő egyedül nem megy sehova, a férje viszi. Kérdezem tőle, miért olyan borzasztóan sürgős? Azt mondja, mert igazolvány nélkül nem lehet menni sehova. És ha valahol igazoltatják és nincs nála igazolvány, akkor elviszik a rendőrök. Hát ezt mondjuk nehezen tudom elképzelni, először is már miért igazoltatnának egy öregasszonyt? Aztán meg ha nincs nála, hát nincs nála, azt mondják, ejnye, néni, aztán kész. De ő már elképzelte, hogy akkor fogdában kellene töltenie egy éjszakát...

Hogy a személyit megcsináltatja, azt még értem, de hogy az adókártyája pótlása miért okoz neki gondot, az végképp rejtély. Háztartásbeli volt világéletében, sose fizetett adót, nem volt jövedelme, minek neki az adókártya? Még belegondolni se hajlandó, az kell és kész. Mindenkinek van, még az egyéves unokájának is, mert annak lennie kell. Azért, hogy legyen, át kell menni a szomszéd városba a NAV-hoz és ott tipródni a sorban. Hát ő tudja. 

Két hete rohangálnak a papírcsere-ügyben. Ma felhívott, képzeljem el, megtalálták az iratait. Valahol bedobták egy postaládába, holnap állítólag meg is hozza a posta. Most futhatnak egy újabb kört, mindenhol bejelenteni, hogy mégiscsak előkerült minden. Most arra vár, hogy hátha a telefonját és a pénztárcáját is visszaküldik, de erre már nem is tudok mit mondani. 

Azt mondja, a jövőben nagyon fog vigyázni a táskájára. Kérdezem, biztos-e, hogy magával kell örökké hurcolnia az összes fontos papírját? Miért nem tudja az igazolványát odaadni a férjének, az beteszi a sajátja mellé és kész, aztán ha annyira igazolni kell őt valahol, hát ott lesz. De azt mondja, az nem jó. Visszakérdez: miért, te nem viszed magaddal az igazolványaidat? Jó kérdés. Tavaly decemberben lejárt az összes papírom, miért is hordanám magammal? Az egyetlen dolog, amiben ez akadályozhat, hogy nem népszavazhatok, azt meg úgyse akarok. A végső kérdése volt a legjobb. Ha elmegyek valahova iratok nélkül és ott meghalok, honnan fogják tudni, hogy ki vagyok? Tényleg. Az szörnyű lenne. Találnak egy felségjel nélküli halott öregasszonyt, mihez kezdjenek vele? Legfeljebb elnyernék egy köztemetést, nem is járnék rosszul...