Nem szeretnék most Pócs János helyében lenni. Máskor se szeretnék, de most aztán különösen, amióta sikeresen belenyúlt a bilibe és szárnyaira kapta az ötperces hírnév. Először biztosan örült is neki, amiért hirtelen megnőtt a nézettsége, aztán lassacskán kijózanodott, valószínűleg most is ott ül valahol a gép előtt és igyekszik eltüntetni a töméntelen hozzászólást, amelyben gratulálnak neki ahhoz, hogy ekkora nagy tirpák tudott lenni.
Igazából nem is ő volt az elkövető, ő csak megosztotta - ámbár ha megosztunk valamit és még hozzá is fűzünk valami okosságot, akkor az már olyan, mintha mi magunk tettük volna. Szóval valami jászsági falu polgármestere elzarándokolt az ő erdélyi testvérfalujába, ahol nagyon megörültek neki, annyira, hogy nemcsak legyilkoltak egy disznót, hanem még azzal is a rangos vendég kedvében akartak járni, hogy egy neki imponáló feliratot helyeztek el rajta - amúgy nem nagyon hiszem, hogy Erdélyben központi téma lenne Soros. Ennek olyan nagyon megörült a jászsági ember, hogy fontosnak érezte a nagy eseményt megörökítő fotót elküldeni az országgyűlési képviselőjének. Hadd örüljön, ugye.
Ma nagyon sokan véleményezték Pócs disznó-ügyét, többek között megnyilatkozott a KDNP egyik üdvöskéje, Hollik István, akinek szépen nődögél már a beültetett haja, és biztosan nagyon büszke rá, azért szónokol ha kell, ha nem. Ezúttal azzal hozakodott elő, hogy ő ismeri Pócs Jánost, rendes és megbízható embernek tartja, igen, értjük, ez csak részben szól Pócs Jánosról, nagyobb részt az a lényege, hogy aki mondja, az aztán egy olyan személyiség, akinek a véleménye megalapozott, ha ő kimond valamit, akkor az úgy is van, és így tovább. Aztán azt fejtegette, hogy hogyan is volt ez az egész azzal a disznóval, hogy sok volt egy ólban és amelyiket levágták, az volt a soros, nem kell ebbe belemagyarázni semmit.
Hát ezt is megéltük. Pócsról eddig nem sokat hallottunk, valószínűleg ezután se fogunk, hacsak nem süt el megint valami poént, nagy dolgokra ne számítsunk azért, legfeljebb valami olyan telne ki tőle, hogy letolja a nadrágját és odamutatja az ellenzéknek a csupasz ülepét, aztán várja, hogy a nézők megtapsolják, mert ismét rettentő jópofa volt. Vannak, akiknek az ilyesmi baromi vicces tud lenni, de hát nem vagyunk egyformák.
Szerencsére.