Tegnap találtunk egy cédulát a fiam kocsijának szélvédőjén, rajta egy telefonszám,  hogy azt hívjuk fel. Semmi közelebbi információ, hogy mégis, milyen ügyben. Fiam körbenézte a kocsit, nincs megnyomva, a továbbiakban őt nem érdekli, ki üzenget. Én viszont merő kíváncsiságból odacsöngettem. 

Kiderült, hogy egy helyi állatvédő aktivista, aki előadott egy ködös históriát, hogy őket megkereste az egyik szomszéd, aki persze nem szeretné, ha fény derülne a kilétére, és panaszkodott, hogy a mi kutyánk állandóan sír, nyüszít, csörgeti a láncát és zörög az edényével, és hát csinálni kellene vele valamit. Ebből annyi igaz, hogy láncon van, de egyébként a környék összes kutyája közül ő a legcsendesebb. Elmeséltem a nőnek, hogyan is vannak a dolgok valójában, megbeszéltük, úgy tűnt, hogy rendben is vagyunk. Két órával később megint csörög a telefon, egy másik állatvédő, őt van szerencsém személyesen ismerni, már amennyiben ez szerencsének mondható, és elmondja ugyanazt a történetet, azzal a különbséggel, hogy rengeteg a panasz ránk a kutya miatt. Ekkor már szépen ment bennem fölfelé a pumpa, mert ha elsőre be is vettem, hogy valamelyik szomszédom ármánykodott, most már biztos voltam benne, hogy csupáncsak a buggyant állatvédők fontoskodásával állok szemben. A történetnek természetesen szép és cifra múltja van. 

Két kutyánk van, egy kicsi fekete korcs, aki többnyire a házban lakik és egy nagy golden retriver, akit viszont láncon tartunk. Nem azért tartjuk láncon, mert szerintünk a kutyának láncon a helye, hanem mert nincs más választásunk. Próbáltuk szabadon tartani, nem lehet, első dolga, hogy meglóg. Igen, tudom, jó kerítés kellene, de legutóbb, amikor elszabadult, mert valami trükkel kihúzta a fejét a nyakörvből, az új és erős kerítésen keresztül átment a szomszédba, aztán onnan irány a nagyvilág. Szerencsére az ilyen kalandjai alkalmával nagyobb bajt nem okozott, bár biztosan frászt kapott mindenki, akivel találkozott, de befogta már a sintér is, meg is fenyegettek minket - joggal -, hogyha nem vigyázunk rá kellőképpen, akkor büntetés lesz a vége. Mondhatnánk, hogy sétáltatni kell. Nem lehet sétáltatni. Bivaly ereje van, én nem tudom megtartani, a fiam csak-csak elboldogul vele, de ha néha el is viszi, csak éjszaka hajlandó, mondván, hogy nem röhögteti magát fényes nappal. Persze, meg kellene nevelni. Őt már nem lehet. Nem most nem lehet, már amikor hozzánk került, akkor kész kutya volt, kialakult szokásokkal, amelyeken nem hajlandó változtatni. Be szoktuk hozni a házba, persze nem túl gyakran, mert az se könnyű menet, egy-két óra hosszat viselkedik, aztán megunja és pakol, borogat, tehát az, hogy például egész éjjel bent legyen, kivitelezhetetlen. 

Ez az állatvédő ismerősöm már évekkel ezelőtt rám szállt, előfordult, hogy bejött és csak úgy elengedte, hogy hadd szaladjon szegény - a kutya persze megszökött, de szerinte az nem probléma, mert majd hazajön. Nem fogja fel a nagy eszű, hogy ha bármi történik, én vagyok érte a felelős. Szerintük nem is jól etettük a kutyát, ezért egy másik állatvédő kezdett idejárni, hordott a kutyának mindenféle moslékot, fölhizlalta, mint egy disznót, aztán tavaly a kutya bele is betegedett a nagy táplálásba. Az állatorvos magyarázta el, hogy öreg a kutya és nem szabad már csontot adni neki például. Sok beöntés meg parafinolajozás után nagy nehezen helyrejött, akkor megkértem az etetős nőt, hogy talán kerülné el a házunkat a jövőben. 

A tegnapi telefon ultimátum volt. Mondjak le a kutyáról, elviszik menhelyre, aztán keresnek neki gazdát. Egy öreg kutyának nem fognak már gazdát találni, jártam én már menhelyen, ne mondja senki, hogy az jó hely a kutyának. Mellesleg kötődünk is hozzá, ő is hozzánk, és egyfolytában azon agyalunk, hogyan tudnánk neki valami elrekesztett helyet találni, hogy levehessük róla a láncot - persze akkor meg valami másba fognak belekötni. Amúgy nem én vagyok az egyetlen, akit nem hagynak élni, járják a várost és belebeszélnek mindenki életébe, előfordul, hogy átmásznak kerítésen és intézkednek. Na mindegy, a kutyáról nem mondok le és kész. Majd ha úgy érzem, hogy segítségre szorulok, kérni fogok, de nem tőlük, az biztos. Most nagy fegyvert adtak a kezükbe, fenyegetőzhetnek, hogy feljelentenek, de hát rajta, tegyék csak meg. 

Szép dolog az állatvédelem, ha szépen művelik. De ezek a módszerek nem használnak se az állatoknak, se az embereknek.