Csak mondom

Holtukiglan

2019. március 19. - pettra01

Évek óta folynak a devizahiteles perek, több per eljutott már az Európai Bíróságig is, hol rendre olyan ítéletek születnek, hogy a hitelkárosultak akár meg is nyerhették volna a perüket, ha a bíróság nem egyértelműen a bankok pártján áll. Hogy mi lett ezeknek a strasbourgi döntéseknek a folytatása, újratárgyalták-e a kérdéses pereket, azt sajnos nem tudom, annyira nem követem nyomon, szerencsére nem vagyok érintett, de néha belebotlik az ember ezeknek a tragikus hitelügyleteknek a következményeibe. A napokban olvastam egy hírt, hogy valaki fölvett 1,6 millió forint devizahitelt, folyamatosan törlesztett, és jelen pillanatban maradt 8,5 millió adóssága - ez emberi ésszel felfoghatatlan, de ezek szerint mégiscsak létezik valamiféle számítás, amivel ki lehet hozni ezt a végeredményt. 

Nemrég számolt be róla az összes tévécsatorna, hogy vádat emeltek az inárcsi gyilkos ellen. Az 59 éves volt rendőr megölte az inárcsi családsegítő munkatársát. Az ember és a felesége devizahitelt vettek fel, hogy mennyit, arról nem szól a fáma, de mostanra 59 millió forintos adósságuk halmozódott fel, ezért elárverezték a házukat. Három gyerekük van, el kellett volna hagyniuk a házat, de nem volt hová menniük. Segítségért fordult a vádlott a családsegítőhöz, de nem tudtak számukra lakhatási lehetőséget találni. Viszont a családsegítő dolgozója megemlítette, hogy fel kell vennie a kapcsolatot a gyámüggyel, hogy azok gondoskodjanak a gyerekek elhelyezéséről. 

Nyilván ettől csordult túl a pohár, az ember a nála lévő késsel nyakon szúrta a családsegítőt, aki a helyszínen elvérzett és meghalt. Tragédia? Nyilván az, ezzel az ember nem oldott meg semmit, sőt, most már gyilkosságért is kell felelnie, de azért az eset fölvet jó néhány kérdést. A társadalom mintha teljesen magára hagyta volna a devizahitel-károsultakat. Ha tüntetnek, tudomásul vesszük, de nem tartunk velük, mert nem a mi ügyünk, végül is minek vették fel azt a hitelt, okosabban is dönthettek volna. Jön a tavasz, vége a kilakoltatási moratóriumnak, újra az utcára pakolnak családokat, jobban mondva csak a szülőket, mert mi családbarát ország vagyunk, a gyerekeket nem hagyjuk felelőtlen szüleiknél, elvégre még képesek lennének az erdőbe vinni őket, tehát a gyerekeket elhelyezzük valahol, a szülők meg menjenek és álljanak talpra. Én azon csodálkozom, hogy ezek a hitelkárosultak, akik már tényleg mindent elvesztettek, miért nem menekültek már régen el ebből az országból? Mi köti ide még mindig őket? A hitelből vett lakásukat vagy épített házukat már elárverezték, ráadásul ezzel nem is egyenlítették ki az adósságukat, amíg élnek, törleszthetnek. Pedig nyilván úgy vették fel a hitelt, hogy előtte kiszámolták, tudják-e majd törleszteni, és úgy tűnt, hogy igen. Ha tudták volna, hogy ez lesz a vége, biztos, hogy nem vágtak volna bele. 

Nem tudom, mikor kerül már pont ezeknek a devizahiteles ügyeknek a végére. Az egy mese, hogy a kormány a forintosítással megoldott mindent, azzal leginkább csak a Magyar Nemzeti Bank járt jól. Nagyon sok embert megnyomorítottak, szerintem már éppen eléggé megbűnhődtek, ideje lenne elengedni a további büntetésüket. 

Lehetne egyszerű is

2019. március 16. - pettra01

Éppen ma válaszolgattam egy kérdőívre, egyebek mellett arra, hogy szerintem az online ügyintézés hasznos-e, használom-e és van-e ügyfélkapu-regisztrációm. Ezekre a kérdésekre csupa igen választ adtam, mert tényleg hasznos, használom is, az ügyfélkaput is, bár utóbbival most már egyre kevésbé vagyok elégedett. 

Először is van ez az okosság, hogy kétévente meg kell újítani a jelszót. Az se egyszerű, mert amit az ember beírna, azt a rendszer nem találja megfelelőnek és visszadobja. Végre sikerül, el is mentem, hogy ne legyen szükséges minden alkalommal beirkálni, a gép megjegyzi és kész. Most megkaptam az értesítőt, hogy küldeményem érkezett a tárhelyemre. Belépek, nagyszerű, sikerült. Ott vár egy levél, hogy megérkezett a NAV által elkészített adóbevallás- tervezetem, amelyet egy másik helyen nézhetek  meg. Ezt mondjuk már nem értem, miért nem egyből iderakták, hogy megnézhessem, na de sebaj, elmegyek a megadott helyre. Másik honlapra visz a kattintás, ott megint be kell lépnem az ügyfélkapus nevemmel és jelszavammal. A gép tudja, a honlap nem tudja, állandóan azt írja ki, hogy sikertelen, mert rossz a jelszó. Már hogy lenne rossz? A sváb génjeim előtörnek, mit lehet tudni, a gép talán meghülyült és elszúrta, majd én bepötyögöm. Újra azt írja ki, hogy sikertelen a belépés. A leírásból viszont megtudom, hogy kérhetek másik jelszót...

Ha valaki meg tud győzni engem arról, hogy tényleg ilyen bonyolultnak kell lennie ennek az egésznek, hát azt megköszönöm, bár nem valószínű, hogy ezt lehetséges bebizonyítani. Döngeti a mellét a NAV, hogy elkészíti az szja-bevallást mindenkinek, ami tényleg nagyon jó, de mi haszna van, hogyha lehetetlen hozzáférni? Azt hiszem, a NAV-nál olyan programozók végzik ezt a feladatot, akik teljesen más rugóra működnek, mint a normális emberek, már az is egy agyrém, hogyha véletlenül valamilyen bevallást kell kitölteni online, külön programot kell hozzá letölteni, ami ráadásul a következő évben már talán nem is fog működni. 

Még nem tudom, hogyan oldom meg, hogy hozzáférjek a sokszorosan titkos adóbevallásomhoz, talán tényleg megint változtatok jelszót, bár ki tudja, hogy azzal az összes ügyfélkapus bejáraton be tudok-e menni. Azért elképzelem, ahogy Mariska, az őstermelő könnyedén letudja az adóbevallását - lehet, hogy most már mindenkinek könyvelőt kell fogadnia a legegyszerűbb problémák megoldására is? Ha valami lehetne egyszerű, akkor miért nem az? 

Az egészségügy csapdájában

2019. február 05. - pettra01

Tehet az ember olyan fogadalmakat, hogy többet nem megy kórházba, de hogy betartja-e, az nem kizárólag rajta múlik. Hát így jártam én is. Még tavaly, valamikor a nyár végén elestem a szobában - nem botlottam meg, nem szédültem el, egyszerűen csak megtántorodtam, és nem is hittem volna, hogy álló helyben ekkorát lehet esni. Ráadásul mintha pontosan ki lett volna mérve, halántékkal eltaláltam a fotelen lévő kiálló fa gombot, marha nagyot csattant és azt hittem, hogy szétloccsant a fejem, de mégse, és mikor erre rájöttem, nagyon örültem, hogy megint megúsztam valamit. Annyira a fejemre koncentráltam, hogy akkor fel se tűnt, hogy máshol is összetörtem, igaz, alig tudtam megmozdulni, és a helyzet azóta se javult, az egyik lábam használhatatlan és egyre jobban fáj, ha mégis rálépek. Ez a rálépés persze járókerettel megy csak - az egy külön történet, milyen nehéz hozzájutni egy ilyen eszközhöz. Na de mindegy, tudomásul vettem, hogy most már az a kis mászkálás sincs, ami korábban még volt, a fájdalmat aránylag jól tűröm, nem is tiltakoztam volna különösebben az egész ellen, csak hát egyre rosszabbul voltam, ezért a gyerekeim rám hívták az orvost, aki küldött egy nővért, vért vettek, és a leletből kiderült, hogy szinte nincs is hemoglobinom, vért kellene kapnom, és azt ugye csak kórházban lehet. Nem volt más választásom, hagytam, hogy elvigyenek. Aztán ha már egy kórházban voltam, elővezettem, hogyha lenne arrafelé valami lábdoktor, megnézhetné, miért nem tudok én járni. Meg is ígérték, hogy megtesznek mindent, aztán szépen elfelejtették. Két hétig aszaltak bent, igazán nagy élvezet volt, az egyik betegtársam rendszeresen meztelenre vetkőzött, aztán leült az ágyam szélére és közölte, hogy ő most a wc-n van, szerencsére mindig időben sikerült megakadályozni, hogy produkáljon is valamit. Egy másik egyfolytában dühöngött, összetört maga körül mindent, erre kikötözték, onnantól kezdve éjjel-nappal ordított. Behoztak egy asszonyt, viccelődtek, hogy a fürdőszobához legközelebb levő ágyra teszik, hogy könnyebben ki tudjon menni, a végén kiderült, hogy egyáltalán nincs is lába, ezzel együtt az is kiderült, hogy valami fertőző betegsége viszont van, ezért hamar átvitték valami elkülönítő szobába. Aztán volt még egy nő, aki többször leesett az ágyról, hívtak beteghordót, markosabb nővért, mert volt vagy 150 kiló, hát nem volt semmi, mire vissza tudták pakolni az ágyra. Aztán kerítettek valamit, amivel megmagasították az ágy oldalát és utána nem esett le többet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az elmeosztályra kerültem volna, de a végén azért szerencsére hazaengedtek. Kértem, hogy mentő vigyen haza, mert nekik mégiscsak van hordágyuk meg kerekes székük, és hát otthon a kaputól az ajtóig el kellett valahogy jutnom és semmiféle jobb ötletem nem volt. Reggel megkaptam a papírjaimat, és éjfél után meg is érkezett a mentő, ami ráadásul ilyen busz volt, előbb összeszedtünk egy csomó beteget mindenhonnan, aztán mindenkit hazavittek, már pirkadt, mikor végre hazaértünk. 

Hát ez volt az én kis kórházi kalandom. Megállapítottam, hogy az egészségügyi dolgozók egyre inkább leharcoltak, mintha egyre kevésbé szeretnék a munkájukat, persze panaszra nem igazán van okunk, nálunk legalább szakmailag rendben vannak. De most olvasom, hogy Romániában most derült ki egy orvosról, hogy valójában parkolóőr volt Rómában, csak ellopta egy orvos papírjait, aztán egy román magánkórházban plasztikai műtéteket végzett. Néhány dolgozónak azzal vált gyanússá, hogy nem szabályosan mosott kezet és a kesztyű felvétele se ment könnyen. Ezek szerint a műtétek mentek, mint a karikacsapás, lehet, hogy ez lesz a vége, ha az összes orvos elmegy nyugatra, majd találunk ügyes kezű parkolóőröket, csak ne felejtsük el megtanítani őket szabályosan kezet mosni. 

Szemétség

2018. október 28. - pettra01

szemet.jpgElőre megmondták, akik értenek hozzá, hogy ebből baj lesz. A szemétszállítás jól működött, de persze a Fidesznek ehhez is hozzá kellett nyúlni. Már évek óta tapasztaljuk, hogy nem az igazi a dolog, nekem például fogalmam sincs, hogy tartozom a szemétszállításért vagy túlfizettem, mert totális káosz van a díjbeszedésben. Sokáig nem küldenek csekket, utána többször küldenek többet, aztán szólnak,hogy volt egy kis tévedés, most nem kell fizetni, de végül is nem derül ki, hogy melyik az igazi csekk és melyik a hamis, aztán az ember egyszer csak megunja az egész zűrzavart, és azt mondja, hogy majd akkor fizetek, ha utolsó felszólítást küldenek, hátha az valódi lesz. És ez csak a díjbeszedési oldala az egésznek, a másik oldalon ott vannak a cégek, akik eddig is végezték ezt a munkát, csak éppen most már nem ők szedik be érte a díjat, viszont amit a nemzeti kukaholding mégiscsak beszed, azt se kapják meg a cégek, úgy kellene nekik szolgáltatni, hogy közben senki se fizet érte, úgy meg előbb-utóbb nem lesz kedvük hozzá. Hosszú évekig tartó munkával nagy nehezen már egészen jól rászoktatták a lakosságot a szelektív gyűjtésre, hát ezzel is bajok vannak, itt meg állítólag azért, mert nincs ember - persze azért nincs ember, mert nem fizetik meg, és valószínű, hogy azért nem fizetik meg, mert nincs rá pénz. 

Most majd talán valami történik, mert a Zöld Híd Kft. megunta a dolgot és hétfőtől nem szolgáltat. Vagy fizet a kukaholding, vagy nem lesz szemétszállítás. A kormány természetesen kikéri magának, hogy bármi sara is lenne ebben, közölték is, hogy ha másképp nem megy, majd a katasztrófavédelem megoldja a problémát, mire a tűzoltók fölhorkantak, hogy egy frászt fognak ők még kukákat is ürítgetni - hogy ki van még a katasztrófavédelemben, aki meg tudná oldani ezt a problémát, az rejtély, majd meglátjuk, hova fejlődnek a dolgok, majd megpróbálják a honvédséget bevetni, tartok tőle, hogy ők se lesznek elragadtatva a lehetőségtől, szóval lehet, hogy érdekes időszak következik, ha a kormány nem enged, szép lassan elborít bennünket a szemét. Azért stílusos,  hogy pont a szemétség miatt rendül meg a Fidesz, mert ha ez a szeméthistória kifejlődik, ez nem kis felháborodást fog kelteni, ráadásul a Zöld Hidat más cégek is követik, mert az ilyen példa ragadós, és most még csak 116 település fullad bele a szemétbe, de kis idő múlva már akár az egész országra átterjedhet a kór. 

Hallgattam ma a pártok ezzel kapcsolatos véleményét. A Jobbik a nemzeti kukaholding bejáratát fogja eltorlaszolni szeméttel, az MSZP a Kossuth teret borítja majd be szelektív hulladékkal, az LMP-s hozzáállás nagyon tetszett, ők a szemét képződését fékeznék meg - hát ez egy remek ötlet, kár, hogy most nem az ilyen bolygómentő stratégiáknak van itt a ideje, hanem a tűzoltásnak, mielőtt a pestis meg a patkányok ellepnek bennünket...

A törvény erejével

2018. október 18. - pettra01

dohanyzas.jpgSzinte nincs nap, hogy ne hozna a hatalom valami új rendeletet, önmagában már az borzasztó fárasztó, hogy az ember nyomon kövesse ezeket a változásokat, márpedig nem árt, ha odafigyel kissé, mert ugye a törvények nem ismerete nem mentesít azok hatálya alól. Csak az utóbbi néhány napban annyi minden történt, hogy nem is tudjuk fejben tartani. Nem szabad ötletszerűen gyülekezni az utcán, nem szabad életvitel-szerűen az utcán élni, aztán meg most Lázár hozakodott elő a zseniális javaslatával, hogy aki 2020 után születik, az ne dohányozhasson. Ez első ránézésre meg másodikra is elég nagy baromságnak tűnik, nem mintha engem érintene, mert ugye nem 2020 után fogok születni, de ha egy hétig gondolkodnék, akkor se tudnék rájönni arra, hogyan képzeli megvalósítani eme zseniális ötletét ez az ember. Jó, a dohányzás ronda egy szenvedély, káros, ártalmas, de azért ez még nem indokolja azt a felfokozott üldöztetést, amit a dohányosoknak az utóbbi időben ki kell állniuk. Ki vagyunk tiltva a legtöbb helyről, már az utcán se lehet akárhol rágyújtani, az egekbe emelték a cigaretta árát, nem vehetjük meg a dohányunkat akárhol, csak lefüggönyzött dohányboltokban, ahová fiatalkorú még a lábát se teheti be. Már voltak olyan felvetések, hogy a dohányosok magasabb egészségbiztosítási járulékot fizessenek, és ki tudja, még mi fog eszükbe jutni. De hogy a 2020 után születendő nemzedék rendeletileg legyen eltiltva a dohányzástól, ez az összes ötletek legvadabbika. Az még véletlenül se jut eszébe a volt miniszternek, hogy ha már kevesebb dohányzót szeretne, akkor keressen működő leszoktató módszereket és azokat támogassa - hirdetnek mindenféle csodaterápiákat, ki is próbáltam némelyiket, semmi haszna nem volt, viszont alaposan megkérték az árát. Finanszírozzák akkor a kutatásokat, hátha valaki föltalálja a csodaszert, amitől megutálom a cigarettát, és akkor elvárhatják tőlem, hogy tegyek kísérletet a változtatásra. Nem mellesleg azért megjegyzem, hogy van még néhány káros szenvedély, ami jóval ártalmasabb, mint a dohányzás, talán érdemesebb lenne azokra több figyelmet fordítani, hogy mást ne említsek, az alkohol és a kábítószerek sokkal veszélyesebbek a társadalomra, mint a dohányzás. 

Aztán nem tudom, mi igaz ebből a kutak regisztrációjáról szóló hírből, a Facebookon olvastam, hogy ezentúl engedély kell a kutak létesítéséhez, a meglévőket pedig regisztráltatni kell, de nem úgy, hogy valahol felírják, hogy van és kész, hanem utólag meg kell terveztetni és fennmaradási engedélyt kell kérni rá. Ez állítólag akár több százezer forint is lehet - hajlok rá, hogy elhiggyem, tényleg egy ilyet is ránk akarnak majd kényszeríteni, aztán nem tudom, mit kezdenek velünk, ha letagadjuk a kútjainkat például. 

Van nekem ezzel dolgom?

2018. október 17. - pettra01

hajlektalan.jpgA múltkor olvastam a Facebookon egy esetet, egy ügyvéd tette fel, egy tárgyaláson helyettesített egy másik ügyvédet, így találkozott a 19 éves vádlottal. A gyerek egy nyári estén berúgott, és randalírozott kicsit az utcán, valami kukát rugdosott, aztán az erre odaérkező rendőrökkel is huzakodott, mire elvitték, így került a bíróság elé, mint garázda és hatósági személy elleni erőszakot elkövető. A történteknek persze van háttere, azon a napon volt éppen egy éve, hogy a gyereknek meghalt az anyja, és ezzel összedőlt az egész addigi élete. Addig iskolába járt, nem is rossz eredménnyel végezte, viszont a megözvegyült apa első dolga volt, hogy utcára tegye a fiát, aki ezek után az iskolát abbahagyta és próbált életben maradni. Többször vállalt különféle munkákat, de jellemzően nem fizették ki, emellett nem egyszerű úgy dolgozni, hogy az ember közben nem lakik sehol. 

A bíróság nem volt kíméletlen, közhasznú munkára ítélte az ifjú garázdát, ennél többet nem is nagyon tehetett, elvégre nem a dolga, hogy krízishelyzetben lévő embereket megmentsen, az ügyvéd viszont közhírré tette az esetet, hátha valahol valaki megmozdul és segítő kezet nyújt. Nem ismerem a végkifejletet, a kommenteket viszont végigolvastam és elszomorodtam tőlük. A többség azt ajánlgatta, hogy menjen el szépen dolgozni és mellette fejezze be a tanulmányait, és javasolták, hogy vonuljon be valamelyik hajléktalanszállóra, mert onnan is lehet dolgozni meg iskolába járni, ráadásul ott meleg is van, fürödni is lehet, szóval maga a tökély. Volt olyan kommentelő, aki nem bírt szabadulni a ténytől, hogy a gyerek kukát rugdosott meg be is rúgott, ezzel nála végérvényesen elvágta magát. Összességében egyetlen konkrét ajánlat se érkezett, pedig valószínűleg ez lett volna az ügyvéd célja, hogy tényleges megoldást találjon. 

Belegondoltam: tulajdonképpen nekem is van szabad helyem, és még hány ember lehet, aki felajánlhatná az egyik szobáját, még enni is képes lenne adni egy ilyen szerencsétlen sorsú gyereknek, biztosítani tudná azt is, hogy befejezze az iskoláját, csak éppen nem meri felajánlani. Mert azért valakit az életedbe befogadni nem kis döntés, főleg úgy, hogy az illetőt nem is ismered, nem tudhatod, hogy alkalmi garázda volt, vagy ez rá a jellemző, és annyi szörnyűséget hallasz a hajléktalanokról, hogy rendszeresen drogoznak például, isznak, tivornyáznak, és az ilyesfajta devianciát az ember nem szívesen vállalná fel, akkor inkább nem segít. Pedig szeretne segíteni, csak éppen nem tudja, hogyan tehetné meg baj nélkül. 

Azon gondolkodom, hogy van nekem ezzel dolgom? A hajléktalanság társadalmi probléma, ennél fogva a társadalom minden tagjának törődnie kellene vele, mindenkinek a maga lehetőségeihez mérten, de azért leginkább mégiscsak állami feladat ennek a megoldása. És nem úgy, hogy rátolja az egészet különféle civil szervezetekre, pénzt is ad hozzá, ahhoz persze nem eleget, hogy valóban tenni tudjanak valamit, csak hogy senki se mondhassa, hogy ezzel nem foglalkoznak. Vannak menhelyek, vannak szociális munkások, most már törvény is van, hogy nem szabad utcai hajléktalannak lenni, ennek ellenére a hajléktalanok száma egyre nő. Családokat lakoltatnak ki, akik közül nagyon soknak esélye nincs, hogy valaha is normális életet tudjon élni. 

Vannak országok, ahol apartmanházakat építenek és ott ajánlanak lakhatást a hajléktalanoknak - a tapasztalatok azt mutatják, hogy a többség tud élni a felajánlott lehetőséggel, és összességében nem is kerül többe ez a megoldás, mint megannyi segélyszervezet finanszírozása. Bérlakásokat is építenek, azon egyszerű oknál fogva, hogy vannak családok, akik számára a CSOK meg a különféle nagyszerű hitelkonstrukciók nem elérhetők, nekik elérhető árú bérlakásra lenne szükségük, de az meg nincs nálunk. 

A válasz tehát az, hogy igen, van nekem ezzel dolgom, de nem feltétlenül az, hogy én fogadok be tucatnyi hajléktalant, elvégre az állam nem én vagyok. De az mindenképpen rám is tartozik, hogy valahogyan kényszerítsük rá az államot, hogy tegyen végre olyan lépéseket, amelyek egy valóságos megoldás felé vezetnek. 

Kiwiligetek

2018. október 14. - pettra01

kiwi.jpgHát ez is megtörténik. A magyar narancs után most jön a magyar kiwi meg a magyar füge, tegnap hallottam a hírekben, hogy jövőre már valószínűleg támogatást igényelhetnek azok a gazdák, akik kiwit és fügét szeretnének telepíteni. Nem akarok én semmi jónak ellensége és elrontója lenni, tőlem aztán banánligeteket is telepíthetnek, bár azért nagy reményeket nem fűznék a sikerhez. Nekünk például van fügefánk, ráadásul nem is ültettük, hanem csak úgy kikelt magától, biztosan valami madár hozta a magot, és voltak évek, amikor tényleg szépen termett - az is igaz, hogy egy védett sarokban kapott helyet, míg egy másik, később ültetett fa kevésbé szerencsés, ő hidegebb teleken el is szokott fagyni. Nem vagyok ugyan mezőgazdász, de a tapasztalataim szerint megél nálunk a füge meg a kiwi, de azért egyáltalán nem mindegy, hova ültetik őket, szóval nem hiszem, hogy nagy ültetvényeket létre lehetne hozni úgy, hogy azok meg is maradjanak, meg teremjenek is. 

A hétvégén megint okosabbak lettünk, miniszterelnökünk fölavatta a Puskás akadémia sport- és konferenciaközpontját, és ott kifejtett valami olyasmit, hogy azok nyerik meg a jövőt, akiknek van víziójuk. Hát nekünk aztán van, mondhatnánk, hogy egyebünk sincs, mint a vízióink, az első számú nemzeti ügy a labdarúgás, amely nem egyszerűen sport, hanem tudomány és filozófia, azért is kell neki olyan csicsás konferenciaközpont, hogy legyen hol eszmét cseréljenek a labdarúgó akadémikusok és megvitassák, milyen módszerekkel nevelhetik az utánpótlást, amely kemény munkának köszönhetően előbb-utóbb csak összejön Európa élcsapata, és ha egyszer mi nyernénk meg valami világversenyt fociban, akkor aztán elkövetkezne a kánaán. Nyilván múlik ezen valami, ha már ekkora nagy fontosságot tulajdonítanak neki. Most már csak azért aggódom, mi lesz, ha a focibirodalom kinövi Felcsútot? Lassan már nem lesz hova építeni a szebbnél szebb Makovecz-stílusú épületeiket, ha kifogynak a földből, hogyan lesznek képesek folytatni? 

Nehéz hát a jövőbe látni, de ha a múltból vesszük a példákat, akkor semmi kétség, hogy a határ a csillagos ég, a vas és acél országa leszünk, nincs megállás. Megváltoztatjuk a világot, mert ugye a magyar az olyan, hogy csak mondani kell neki, hogy így, aztán már megy is a világ előre. Na, hát katyvasz az van, de aggodalomra semmi ok, a fociakadémiákon kinevelt európai szintű futballisták garantálják a magyar jövőt. Na meg a kiwierdők és fügeligetek. Erről csak az egyszeri vicc jut eszembe, mikor Rákosi ráköszön a földművesre, hogy Szabadság, elvtárs! Ő meg azt válaszolja: Na az kéne, meg egy kis eső. 

Hát így valahogy. 

Deka

2018. szeptember 26. - pettra01

foci.jpgLehetne azt mondani, hogy ilyenek ezek az utálatos vén szipirtyók, már menni se bírnak, aztán bosszúból belekötnek mindenbe, ami másoknak örömet tud okozni, de hát nem erről van szó. Régebben óriási népszerűsége volt a focinak, annak ellenére, hogy nem állt minden sarkon egy stadion. Nem voltak fűtött meg műfüves pályák, sőt, gyakorlatilag pályák se voltak igazán, elég volt hozzá egy aránylag kiterjedt, sík terület és egy labda, aztán ha került hozzá elég mozogni vágyó, már össze is állt a két focicsapat. A szabályokat is valahonnan mindenki ismerte, abban az időben igazi nemzeti sportnak számított a foci. Persze nem minden országban volt ennyire közkedvelt, emlékszem, a régi Jugoszláviában például a kosárlabda tett szert ilyen hallatlan népszerűségre, nem volt olyan ház, amelyiknek az udvarán le lett volna kosárlabdapalánk és naphosszat lehetett hallani, hogy valahol pattogtatják a labdát. 

Van az úgy, hogy valaki jót akar, aztán mégiscsak katasztrófa lesz belőle. Mióta hatalomra jutott a futball szerelmese és keményen elhatározta, hogy fel fogja virágoztatni ezt a sportágat, a foci látványosan sorvadni kezdett. Hiába a beleölt milliárdok, hiába az akadémiák tömkelege, egyre kevesebben űzik és egyre kevesebben nézik ezt a sportot. Most már nem rúghatja a labdát csak  kedvtelésből a polgár, ez is egy szakma lett, tanulni kell, a sportolóink busás fizetést kapnak, aminek fejében üres lelátók előtt vívják a meccseket, mert rájuk egyre kevesebben kíváncsiak, a többség úgy van vele, hogyha jó focit akar látni, akkor rákapcsol valamelyik sportcsatornára, mert a külföldi csapatok képesek élvezetes játékot bemutatni. És ez nem hazafiatalanság, a magyar foci nem beteg, hanem haldoklik, mostanában többnyire már a selejtezőkön elvérzik a magyar válogatott.

Talán elegendő lenne felhagyni ezzel a nagy elhatározással, hogy mi leszünk a legkiválóbb futballnemzet és  a híres klubcsapatok itt fognak könyörögni, hogy minél nagy számban szerződtessenek aranylábú magyar focistákat. Ha nem megy, hát nem megy, kár erőltetni, majd csak jó lesz valamire az a sok stadion...

Sántít a történet

2018. szeptember 09. - pettra01

Ma az összes csatorna arról zengett, hogy egy afgán migráns szexuális erőszakot követett el egy nőn a belvárosban. Bár a rémtörténetet több forrásból, több változatban sikerült megismernem, nekem valahogy nagyon sántít az egész. 

Azt mondták, hogy a 18 éves migráns három napja dolgozott egy gyros-büfében, ahol az ominózus éjszakán egyedül volt. Ez az első bökkenő. Létezik olyan, hogy egy forgalmas helyen lévő büfében harmadik munkanapján egyedül hagynak dolgozni valakit, aki ráadásul nem is magyar, sőt, olyan rosszul dolgozott, hogy állítólag a tulajdonos már éppen ki is akarta rúgni? Az áldozatot berángatta a mellékhelyiségbe - egyes hírforrások szerint a szolgálati mellékhelyiségbe - hát az valahol hátul kell, hogy legyen egy ilyen büfében, odáig hogyan jutottak el? Egyes hírek szerint az eset után rögtön megszökött, más hírek szerint reggel leváltotta a kollegája, aki úgy nyilatkozott, hogy alig ismeri, mert csak pár napja dolgozik ott. 

A körülmények hiányos ismertetése mellett mindegyik hírközlő jelentős teret szentelt annak, hogy ugye tessék, a Soros-féle szervezetek behozzák ide ezeket a migránsokat, akik aztán mindenféle disznóságokat követnek el. Az azért kiderült, hogy oltalmazotti státusszal rendelkezik az afgán, amit feltehetően nem Soros György és a Soros-szervezetek biztosítottak neki, tehát érthetetlen, hogyan sikerült ebbe megint belekeverni a Soros-ügyet. 

Most hajtóvadászat indult az afgán ellen, kicsit se lepne meg, ha amikor végre megtalálják, támadóan lépne fel, amiért is kénytelenek lennének helyben lelőni, nehogy véletlenül valami terrorcselekményt kövessen el. De hogy 12-én Brüsszelben Orbán elő fog hozakodni ezzel a sztorival, arra előre mérget mernék venni. 

Szóval nekem ez a történet több sebből vérzik, vagy legalábbis erősen sántít, mind a két lábára. 

A honvédelem nevében

2018. szeptember 06. - pettra01

Jókora vihart kavart Zacher Gábor felmondása. Korábban persze az ott léte is kavart viharokat, mert a Honvédkórház sürgősségi osztályán történtekért mindenki őt tette felelőssé, a végén aztán megelégelte, hogy ő legyen a bűnbak és felmondott. Egyben ki is pakolt, mert megindokolta a döntését, hogy az osztályon sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem állnak rendelkezésre a megfelelő munkavégzéshez. A felsőbb szerv reakciója erre természetesen az volt, hogy ez az egész valójában egy műbalhé, mert Zacher szerződése mindjárt lejárt volna és eszük ágában nem volt, hogy meghosszabbítsák vele a szerződést - ennek ugye az volt az üzenete, hogy ők nem voltak elégedettek Zacher munkájával, ezért mindenképpen megszűnt volna az ottani munkaviszonya. 

Ez a Honvédkórház amúgy számomra teljesen átláthatatlan konstrukcióban működik. Mert ugye egészségügyi intézmény létére a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik, és hogy ez mit jelent, azzal talán az ott dolgozók tisztában vannak, de azért ebben nem lennék biztos. Tény, hogy a kórházigazgató valami tábornok, még egyenruhája is van neki, de hogy ezen kívül mi közük van a honvédséghez, a fene se tudja. Állítólag a legjobban felszerelt magyar kórház, ahol az ellátásban valamiféle elsőbbséget élveznek a katonák, rendőrök, tűzoltók és más állami alkalmazottak, de tulajdonképpen bárki bekerülhet betegként, és nemcsak protekcióval. Én kétszer is élvezhettem az ottani ellátást, egyik alkalommal se én akartam, a mentő vitt oda, Különösebben jó emlékeim nincsenek, az első alkalommal egy CT-vizsgálatról küldtek oda, mert az eredményemből úgy ítélték meg, hogy azonnali műtétre van szükségem, ott aztán nézegettek néhány órán keresztül, majd közölték, hogy mégse vagyok életveszélyben, ezért elmehetek. Mindez este tízkor történt, én ott álltam egy szál pizsamában, még a telefonom is egy másik kórházban maradt, de szóba se jött, hogy visszavisznek oda vagy legalább szállást adnak éjszakára. Szerencsémre a gyerekeim elkezdtek keresni és végül kinyomozták, hol is vagyok éppen és értem jöttek, különben talán még most is ott ülnék az előtérben. A második alkalmat is túléltem - ha kellő kórházi rutinunk van, akkor tudjuk, hogy ez már önmagában egy kunszt. Összességében az a véleményem, hogy a Honvédkórház kicsit se jobb, mint bármelyik magyar kórház, aki odakívánkozik, meg is érdemli.

Zacher Gábor mégiscsak érdemel egy szobrot legalább, mert ő indította el a lavinát, amelynek eredményeképpen most valami javulás talán mégiscsak történik azon az osztályon, kifizetik az orvosok és nővérek pluszmunkáját, emellett technikai fejlesztések is voltak, talán lesznek is, ennek köszönhetően az ellátás javulása várható. Igazán jó persze nyilván nem lesz, mert továbbra is drámai az egészségügyben az emberhiány, és lehet, hogy a betegirányítás is valamiféle reformra szorulna, mert mégsincs az jól, hogy olyan mennyiségű beteg tódul be egy sürgősségi osztályra, amennyit busásan megfizetett orvosok hada se lenne képes tisztességesen ellátni. Én nem tudom, mi lenne erre a megoldás, de hogy szükség lenne egy élhető megoldásra, az egészen biztos. 

Az meg egy másik kérdés, hogy ilyen helyeken, ahol sok ember hosszú ideig várakozik, arra is oda kellene figyelni, hogy ezt a várakozási időt emberi körülmények között tölthessék el. Nem kerülne az annyira sokba, hogy elegendő ülőalkalmatosságot helyezzenek el és hogy arról is gondoskodjanak, hogy a kórházi illemhelyek kinézzenek valahogy, mert amilyen állapotban vannak jelenleg, az botrányos.