Csak mondom

És jött a vonat

2018. május 27. - pettra01

Egy nagymama véget vetett az életének. Tragikus, sőt, ebben az esetben még tragikusabb, mert nemcsak a saját életének vetett véget. Négyéves unokájával a karján lépett a vonat elé. Hogy mi oka volt erre, talán majd kiderül, már megjelentek írások, melyek szerint a gyermekvédelmi rendszer kényszerítette bele ebbe a megoldásba, ugyanis állítólag el akarták venni tőle az unokáját. 

Nem tudjuk, így van-e, időközben az öngyilkos asszony lánya, a négyéves kisgyerek anyja is megszólalt, aki cáfolta, hogy bármi ilyesmi lett volna a háttérben. Az anya egyébként tolószékben él születésétől fogva és mint mondja, nem érti, miért tette ezt a nagymama. Egy írás azt fejtegeti, a gyermekvédelem úgy működik, hogy mondvacsinált indokokkal elveszik a gyerekeket a családoktól és gaz nevelőszülőknek adják oda, akik a busás haszonért cserébe ellátják a gyerekeket, de szeretetet nem adnak nekik, így ilyen környezetben felnőni maga a borzalom. 

Nincs nagy jártasságom a nevelőszülői hálózatban, elképzelhető, hogy vannak, akik pusztán megélhetési nevelőszülők, akik tucatnyi gyereket fogadnak magukhoz, mert az állam ezért jól megfizeti őket. Akiket én személyesen ismerek és nevelőszülők voltak, nagyon is szeretetteljes környezetben nevelték a vállalt gyermekeket, akik felcseperedve ma is úgy tartják velük a kapcsolatot, mintha vér szerinti felmenőik lennének. Nem hiszem, hogy ez egy gonosz rendszer, amellyel bárkit riogatni kellene. 

A nagymamára visszatérve: ha valamit hiányolok a gyermekvédelmi rendszerből, hát azt, hogy nem vették el még időben a nagymamától azt a szerencsétlen kisgyereket. Egyértelmű, hogy a nagymamánál nem volt minden rendben. Már az is jelzi, hogy ő magának ezt a befejezési módot választotta, az pedig, hogy a kicsi unokája életéről is merészelt dönteni, nyilvánvalóvá teszi, hogy veszélyt jelentett a környezetére. Erre egészen egyszerűen nincs elfogadható magyarázat, nincs semmi, ami indokolna egy ilyen szörnyűséges tettet. 

Olvasom a jámbor kommenteket, ne ítélj, hogy ne ítéltess, mit tudhatod, mi kényszerítette rá azt a szerencsétlen asszonyt a borzalmas tettére. Hát én ítélek, semmi szánalmat nem érzek a nagymama iránt, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ilyen megoldást  indoka legyen választani bárkinek, csak mert ő úgy gondolja, hogy joga van egy másik ember életéről is dönteni. Ezzel az erővel például a halálos beteg anyák is leöldöshetnék a gyerekeiket attól való félelmükben, hogy nélkülük nem megfelelőképpen lesznek felnevelve? 

A bejegyzés trackback címe:

https://csakmondom123.blog.hu/api/trackback/id/tr8114006358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ficzek Úr 2018.05.27. 19:22:58

"A nagymamára visszatérve: ha valamit hiányolok a gyermekvédelmi rendszerből, hát azt, hogy nem vették el még időben a nagymamától azt a szerencsétlen kisgyereket." Én az odafigyelést hiányolom. A megelőzést,a segítség elmaradását. Lehet hogy a kisfiú imádta a nagymamáját mert ő tett érte valamit,ő nevelte szeretettel,tisztességgel. Erre kellene odafigyelni.

pettra01 2018.05.27. 20:59:07

@Ficzek Úr: Annál szörnyűbb, ha belegondolunk, hogy a kisfiú imádhatta a nagymamát. Megbízott benne, a nagymama meg elvette az életét. Az is kérdés, hogyan lehet ilyen esetben segíteni? Sok lehetett a nagymamának a tolószékes lánya és az unoka gondja, meg még ki tudja, mi jött hozzá? Kívülről ki tud segíteni? A szomszédok esetleg, barátok, ha vannak, rokonok, ha vannak, egy hivatal eszközei sokkal korlátozottabbak.

ZorróAszter 2018.05.28. 12:02:49

Kedves Pettra!

Most az egyszer nem értek egyet Önnel. Amiket fél füllel hallottam, nincs lezárva az ügy, úgyhogy tán még az sem kizárt, hogy baleset történt.

Aztán nem világos az sem, hogy amikor valakinek teljesen elborul az elméje, akkor mit lát a világból. Mennyire borul fel a világlátása, okok és okozatok felismerési képessége, feladatmegoldó képessége, stb.

Szóval szerintem sem célszerű elhamarkodott ítéleteket kimondani, mert bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Megpattan egy picurka ér az agyában, és kimegy sétálni pucéran a Kossuth térre hogy csak a legártalmatlanabb verziót mondjam. Holott tíz perce a világ legnormálisabb embere volt.

pettra01 2018.05.28. 12:48:51

@ZorróAszter: Igen, én is olvastam erről mindenféle, gyakran egymásnak ellentmondó információkat, és még akármi is kiderülhet, más kérdés, hogy egy ilyen fajta öngyilkosságot soha nem fogok tudni elfogadni, ha már arra szánja el magát, hogy véget vessen az életének, tegye diszkréten, ne ilyen látványos, hivalkodó módon, másokkal szedetve össze a cafatjait, taszít az egész, úgy, ahogy van. Az elhamarkodott ítélet annyiban azért indokolt, hogy mégiscsak ki kellene mondani, hogy bármiféle önbíráskodásnak nincs helye, és az embernek akárhogyan is borul el az elméje, tudnia kell, hol a határ a saját élete és a mások .élete között.

ZorróAszter 2018.05.28. 14:35:46

@pettra01:

Én csak azt szerettem volna mondani, hogy nem tudjuk, mi folyik egy bekattant ember agyában. Én csak pár dolgot tudok mutatóba:
Például egy ember kapott egy mikroagyvérzést. Egy olyan helyen, amiről azt tudtuk, ismert a funkciója az agyban. Hamar rendbejött pár nap alatt, látszólag semmi nyoma sem maradt. Aztán pár óra alatt kiderült, hogy mégsem jött teljesen rendbe. Például a zebránál állva látja az autót, hogy ott egy piros kocsi, de nem tudja kitalálni, hogy áll vagy jön. Aztán mikor elment, akkor tudja, hogy mozgott az előbb is, de képtelen eldönteni, csak mikor eltűnt.

Pedig ez csak egy apró agyvérzés volt.

És ott a többi értelmezhetetlen hasonló eset.

Vagy például már a középkorban is tudták, hogy a szülő nő nincs teljesen észnél. Babagyilkos anya beismeri a tettét, de nem tudja, hová tette a babát. És más körülményekről se tud számot adni. Pedig a tettét beismerte, akkor miért nem tud lényegtelen részleteket felidézni? Vagyis valami nem stimmelt vele. Ezért az ő büntetésüket már régen enyhébben szabták ki, mert már akkor tudták, hogy nem vagy nem teljesen felelős a tetteiért egy szülő nő.

A lényeg: az elme és a kóros elme, vagy a pillanatnyi elmezavar még ma sincs messze feltárva.

Bizonyos jelenségeknél meg még a szakértők is csak tátják a szájukat a csodálkozástól. Például ezeknél a mikroagyvérzéses kieső funkciók okozta jelenségeknél is.

A lényeg: nem tudhatjuk, mi történt azzal a nővel. Tényleg lehet hogy egy kibírhatatlan személyiségzavaros hisztérika volt. De az is lehet, hogy elborult az elméje és soha nem fogjuk megtudni konkrétan, hogy mitől és miként. Vagy hogy mi volt a valós szándéka.

pettra01 2018.05.28. 14:50:31

@ZorróAszter: Értem és el is fogadom, hogy vannak ilyen-olyan körülmények, amelyek magyarázhatnak egy ilyen elhatározást, de azért ez nem jelenti azt, hogy ezzel igazolva is lássunk egy borzalmas tettet. Főleg az háborított fel, ahogyan egy állítólag az esetet ismerő valaki leírta, azt ecsetelve, hogy a gyermekvédelmi rendszer olyan embertelen, hogy a halálba kell menekülni előle, lehetőleg a gyerekekkel együtt.

ZorróAszter 2018.05.28. 15:10:11

@pettra01:

Szerintem juszt se akarja megérteni, mit akartam mondani :o)

Ficzek Úr 2018.05.29. 19:10:26

@pettra01: ki tud segíteni,kérdezed. Hát a hivatal,pl azzal hogy nem fenyegeti a családot a gyerek elvételével. A hivatal tagad,de a megkérdezettek közül sokan állították hogy igen is meg volt lebegtetve ez a lehetőség. Ez váltotta ki a történet végét. Hagyni kellett volna hogy tisztes szegénységbe és nagy szeretetbe éljen a kisgyerek,valószínűleg akkor nem történt volna meg a szörnyűség. Érdekelne hogy mennyire nyugodt az álma annak a "szakembernek" , aki esetleg közvetlenül érintett ebben az ügyben. Szerintem nyugodtan alszik,semmi lelkiismeret furdalása nincs.

pettra01 2018.05.30. 01:32:18

@Ficzek Úr: Ha nem így végződött volna, még hajlanék is rá, hogy tényleg, menjen a hivatal a fenébe a fontoskodásával, de hát itt bekövetkezett a tragédia, ami arra utal, hogy ebben a családban valami nagyon nem volt rendben. A közvetlen ismeretségi körünkben volt olyan család, ahol a nagymama rátette a kezét az unokájára, mondván, hogy a szüleinél nincs jó helyen (hát mondjuk tényleg elég érdekes szülei vannak), aztán olyan nagy szeretetben nevelte az unokát, hogy semmire se alkalmas a szerencsétlen. A nagymama időközben meghalt, az unoka pedig valahol elveszett.