Csak mondom

Ki a hibás?

2018. május 19. - pettra01

Pillanatok alatt közüggyé lett a kecskeméti szurikáta tragédiája. Mindenkinek van róla véleménye, a Facebookon az erről szóló bejegyzések alatt kommentáradat képződik. A hozzászólók lényegében két csoportra oszthatók, a többség az állatot földhöz vágó gyerek ellen szólal meg, természetesen eljutnak a szülők felelősségéig, illetve felelőtlenségéig, és az eset részleteinek ismerete nélkül fogalmaznak meg olyanokat, hogy a gyereket intézetbe kellene zárni, a szülőket megbüntetni, és egyáltalán, nyilvánosságra hozni a nevüket, a gyereket pedig kiplakátolni mindenhol, hogy örök bélyeg legyen rajta, mi szerint ő egy gyilkos. Mert aki ilyet tesz egy állattal, mit fog tenni majd egy emberrel, és így tovább. 

Valószínűleg osztálykiránduláson voltak a gyerekek, nem tudom, csak feltételezem. Olyankor a szülő nincs is jelen, dolgozik vagy otthon heverész, mindegy, ő elengedte a gyerekét reggel az iskolába, ahol - még ha kirándulnak is - felügyelet mellett van, tehát teljesen nyugodt. Még ha tudja is, hogy aznap az állatkertbe mennek, nem valószínű, hogy előtte hosszasan készíti fel a gyereket a látogatásra, már csak azért se, mert esetleg ő maga nem szokott állatkertbe járni, fogalma sincs, milyen kihívásokkal kell esetleg szembenéznie a gyereknek. Nem mond olyanokat, hogy ne fogdosd a tigrist, mert például feltételezi, hogy az állatok be vannak zárva, tehát eleve nem is lehet őket fogdosni. 

Pistike osztályostól betódul az állatkertbe, nézegetik a felhozatalt, aztán odaérnek a szurikátához, aki - mint megtudhattuk - a látogatók kedvence volt, helyes kicsi állat, Pistike szívesen megismerkedne vele közelebbről is. Benyúlkál, jó, persze mindenhova ki van írva, hogy ezt nem szabad, de Pistike azt gondolja, ez csak amolyan illedelmes figyelmeztetés, leginkább az ő érdekében, és hát mi baja eshet, egy ilyen kicsi állat már csak nem fogja megenni. A szurikáta viszont aznap ballábbal kelt fel, rosszul viseli a vegzálást, és jól beleharap Pistike kezébe. Pistike ezt nagyon rossz néven veszi, lerázza magáról a kis vérszomjast, és úgy sikerül megszabadulnia tőle, hogy abba az állat belepusztul. Egészen biztos, hogy nem akarta megölni, nyilván ő sajnálja leginkább a dolgot, de nincs mit tenni, a baleset megtörtént, megpróbál láthatatlanná válni, de ez persze nem sikerül neki, mert vannak szemtanúk, akik aztán dramatizálva elmesélik a borzalmakat. Hogy ő szándékosan vágta földhöz az állatot, pedig nem, de hát itt ő már hiába is magyarázkodna. 

Sajnálom a szurikátát, persze. De ha lehet, még inkább sajnálom a gyereket, aki a családjával együtt rettenetes napokat élhet át. A szűkebb és tágabb környezetük ellenük fordult, valószínű, hogy előbb-utóbb a gyereket kiveszik az iskolából, talán másik városba költöznek, munkahelyet váltanak a szülők, kérdés, hogy elég nagy-e ez az ország ahhoz, hogy találjanak benne egy távoli sarkot, ahol a közfelháborodás nem éri utol őket. Megérdemlik? Nem hinném. Baleset volt. És mint minden balesetnek, ennek is vannak tanulságai. A jövőben már lehet erre hivatkozni, elmesélni a gyerekeknek, akik ennek köszönhetően még inkább megértik, hogy a figyelmeztetéseket komolyan kell venni, ha valamire azt írják vagy mondják, hogy azt nem szabad megtenni, akkor annak oka van, és ha nem tartjuk be a szabályokat, annak súlyos következményei lehetnek. 

Remélem, a gyerek mielőbb feldolgozza a történteket. Felelőtlen volt, ennek egy állat áldozatául esett, de ez még nem jelenti azt, hogy ő egy állatkínzó vagy egy gyilkos. Ebből annak kell következnie, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel és szeretettel fordul az állatok - és az emberek felé. 

A bejegyzés trackback címe:

https://csakmondom123.blog.hu/api/trackback/id/tr3513978450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2018.05.19. 19:26:29

A kettős érzés bennem is megvan, nagyon sajnálom a kis állatot, aki nemsokára életet adott volna egy-két kis kölyöknek, és nagy kedvenc volt.

Azt hiszem, az első számú baj az volt, hogy nem megfelelő volt a kerítés, úgy kellett volna megcsinálniuk, hogy ne lehessen benyúlni az állatokhoz. Bár úgy tudom, a szurikátáknál létezik simogató program is, de az biztosan felügyelet mellett történik.

Álltkerti látogatásoknál az iskola is figyelmeztesse a gyerekeket, hogy nem szabad benyúlni az állatokhoz.

Sajnálom a gyereket és a szülőket, mert valóban az eset, főleg a támadások, álmatlan éjszakákat okoz nekik.

Túlzásnak tartom a Kossuth térre tervezett tiltakozó gyűlést egy gyerek ellen, ill. miatt.

pettra01 2018.05.19. 19:52:48

@CsipkeRózsa: Ezekkel az állatsimogatókkal kapcsolatban mindig voltak fenntartásaim, nem tudom, miért nem elég csak nézni az állatokat, miért jó, ha dögönyözhetik is őket a gyerekek? Legyen a gyereknek otthon kutyája, macskája, tanulja meg azt simogatni, még ott se árt az óvatosság, amikor a gyerekeim kicsik voltak, nagyon oda kellett figyelni, mert úgy tudtak megmarkolni egy kismacskát merő szeretetből, hogy annak még a szeme is kigúvadt...

Edit exnolbloggerina 2018.05.20. 10:10:15

Sziasztok!

Azt akarom, hogy ne legyenek állatkertek sem. Csak mindenki gondoljon bele, hogy ő mit érezne, ha megfosztva a szabadságától kiszakítanák a természetes közegéből, és ketrecek között mutogatnák olyan lényeknek, amelyek valójában nem is óhajtják megismerni őket. Akit szívből érdekel valaki, valami, az szerét ejti, hogy a maga környezetében keresse fel érdeklődése tárgyát, alanyát. Addig is ott a net, a tévé, lehet filmeken, bámulászni.

Mindenki hibás a kis szurikáta elpusztulásában. A kisfiú állítólag bottal piszkálta az állatot, ha ez igaz - ha igaz -, akkor a helyben lévő felnőttek is felelősségre vonhatóak. Hogy a gyerek megijedt a harapástól, és próbált az állattól megszabadulni, ösztönös reakció, nyilván nem akarattal , nem tudatos megfontolásból történt. Azok a nem normálisak, akik egy gyerek ellen tüntetnek, kerülendő emberanyag.
Orbán gratulálhat magának, olyannyira feltüzelte a honfitársai harci kedvét, hogy képesek egy kis kölök ellen vonulni. Az egész úgy undorító, ahogy van.

ZorróAszter 2018.05.20. 11:12:51

Kedves Pettra!

Ezek azok az alkalmak, amikor a csőcselék igazolhatja, hogy micsoda határozott erkölcsi elveket valló derék mintapolgárok, hazafiak gyülekezete.

És ha ilyen felhatalmazást vagy lehetőséget lát, akkor elkezd falkaként viselkedni. Szóban írásban vagy tettlegesen lincselni.

Néha a népnek nem ártana közölnie velük, hogy átlát a szitán és tudják, kifélék-mifélék ezek.

Amikor a tettek beszélnek akkor már késő.

pettra01 2018.05.20. 11:44:54

@Edit exnolbloggerina: Sose vonzott az állatkert, gyerekként se, a cirkuszt se szerettem, de hát van rá fizetőképes kereslet. Nemrég itthon volt a lányom, a fiamék elvitték Veszprémbe az állatkertbe, nagyon csalódottan jöttek haza, hogy miért kell ezt csinálni azokkal a szerencsétlen állatokkal, annyira nem normális, ahogyan ketrecekben mutogatják őket. Tényleg, miért is ad többet egy állatkerti látogatás, mintha filmen nézem? Hacsak nem fogdoshatom meg őket, de hát ugye abból meg ilyenek lesznek, mint ez a szurikáta-ügy. Ráadásul ezek az állatkerti állatok csak úgy néznek ki, mint a szabadon élő fajtársaik, készen kapják az ételt, nem kell egymásra vadászniuk, nem kell menekülniük, szóval még csak köze sincs a természetes életükhöz.

pettra01 2018.05.20. 12:13:44

@ZorróAszter: Egyszer régen a gyerekeim még elég kicsik voltak és egy kismacskát belesuppantottak egy szellőzőcsőbe, ami a pincéből vezetett ki. Nem gonoszságból, csak valamiféle kíváncsiságból, aztán persze megijedtek, mert kijönni nem tudott a szerencsétlen, jöttek nagy kétségbeesve, hogy most megölték a cicát. Aztán valami hosszú rongyot lelógattunk, abba belekapaszkodott és úgy sikerült kihúzni, ezek után az lett a kedvenc macskájuk, tele voltak bűntudattal, agyon kellett volna csapni őket? Érdekes, ahogyan megnyilatkoznak, hogy hogyan kell gyereket nevelni, de hát millió apróság fordul elő, amire egy szülő nem is gondol, hogy arra direkt nevelni kellene a gyereket. Volt itt nálunk egy eset, két fiatal fölmászott éjjel valami vasúti kocsi tetejére és egyiket agyoncsapta a magasfeszültség. Akkor is annyi okos szólalt meg, hogy hogyan kellett volna nevelni azt a gyereket, hát kinek jut eszébe, hogy a gyerek ilyen marhaságot fog csinálni? Igazából csak arra nem gondolunk, hogy bármikor velünk is előfordulhat, hogy a gyerekünk csinál valami kiszámíthatatlan dolgot, sőt, hogy mi magunk teszünk valamit, ami utólag nem megmagyarázható, csak akkor éppen jó ötletnek tűnt, aztán baj lesz belőle.

CsipkeRózsa 2018.05.20. 13:49:27

@Edit exnolbloggerina:
Az állatkert valóban borzasztó, ha belegondolok, hogy az elefánt, a zsiráf, az oroszlán, stb. milyen kis területen él ott, és a szabadban naponta hány km-t tenne meg.

A cirkuszt sem szeretem, mert az állat-számokról mindig az jut eszembe, hogy szegény állatot idomították, és az milyen rossz lehetett neki.
A légtornász bemutatóknál izgulok, le ne essenek.

ZorróAszter 2018.05.20. 13:53:00

@pettra01:

Igen, de én ezt a lincshangulatra mondtam, amiről írni tetszett.

Egyébként én is úgy sejtem, a kisgyerek nem szándékosan vágta földhöz azt a szegény kis állatot, hanem ijedtében.

Egyébként sok kedves kis állattal kapcsolatosan vannak félreértésben az emberek. Ezek nem kezes háziállatok hanem vadállatok.

Emlékszem pár éve egy esetre, amikor egy palackorrú delfin valami nyaralóhelyen a lábánál fogva lehúzott egy gyereket a víz alá, aki majdnem megfulladt. Akkor is figyelmeztettek, hogy ezek akármilyen aranyosnak látszanak, vadállatok és kiszámíthatatlanok.

Edit exnolbloggerina 2018.05.20. 16:49:08

@CsipkeRózsa:

Akkor jól összejöttünk , mert nem csak az állatkert van ellenemre, a cirkusz világa is hidegen hagy, az állatokat nagyon sajnálom, a többi meg egyszerűen nem vonz.

pettra01 2018.05.21. 16:32:26

Kíváncsi vagyok, erről kinek mi a véleménye?
A kutyának kétoldali medencetörése van a röntgen alapján, nem kérdés, hogy műteni kell. Ezzel azért nehéz lett volna nem egész egy nap alatt lábra állnia... A debreceni kórházban az ortopéd szakorvos sajnos szabadságon van, így azonnal fuvart kerestünk Budapestre, ami hihetetlenül gyorsan meg is oldódott, a kutyus már úton van egy kedves hölgy, Nagy Zsuzsa segítségének köszönhetően Budapestre, hogy Alapítványunk vezetője ott átvegye és a FeliCaVet állatkórházba vigye.

FRISSÍTÉS: NEM FOGJÁTOK ELHINNI MI TÖRTÉNT!
Tegnap, azaz május 17-én a hívtuk a családot, hogy akkor indulnánk hozzájuk, felvesszük a kutyát és az egyik családtagot és megyünk a kórházba. A válasz az volt, hogy nem kell jönni, mert a kutya jár...
Őszinte leszek, sok sok éves mátészalkai és környékbeli állatmentés után én már azt sem hiszem itt el rengeteg embernek, amit kérdez. Egy pillanatig sem hittük, hogy valóban jár a kutya. Érdeklődtünk a család után kocsordi ismerőseinktől, mindenki egyhangúlag azt mondta, hogy a család egy része alkesz, ezek biztosan nem fognak tovább költeni a kutyára, már azt is furcsállták a posztunk alapján, hogy egyáltalán az első 5.000 Ft-ot kifizették. Odaküldtünk egy helybélit, hogy nézze már meg a kutyát, de a család ki sem jött és a kutyát sem látta. Közben telefonon győzködtük a családot, hogyha a pénz az oka, akkor valahogy összeszedjük, de ha nem engedik a kutyát kezeltetni, akkor feljelentjük őket állatkínzásért. Nem adták a kutyát, az ismét full részeg nagybácsika osztotta az észt hátulról, a többiek sutyorogtak, így végül az lett a vége, hogy rájukcsaptuk a telefont azzal, hogy oké, akkor megyünk őket feljelenteni. A kutyáról akkor már bizonyosan kiderült, hogy továbbra sem állt lábra, hazudtak! A kolléganőm elindult egy segítő sofőrrel a kutyáért, én pedig közben a chipen szereplő tulajdonost - aki Pestre költözött és hagyta a kutyát a családjára - hívtam fel nem túl kedvesen, hogy ez az utolsó esélyük arra, hogy békésen rendezzük a dolgot, adják át nekünk a kutyát, hogy kórházba vigyük. A tulaj belátóbb volt, odaszólt a családnak, így már ők hívták a kollganőmet, hogy vihetjük a kutyát ahova akarjuk.
A kutyát estére elhelyeztük egy nyugodt helyen, ma pedig indulunk vele a debreceni kórházba.
Hányunk az itteni mentalitástól, rengeteg állat szenved a sok suttyó miatt!

A segítségetekre lesz szükségünk, sajnos most már muszáj kérnünk a kórházi költségekre (röntgen, vérlabor, talán ultrahang, a várható műtét és a benttartás), mert nagyon rosszul állunk most anyagilag.
Aki szeretne és módjában áll az alábbi bankszámlaszámra tud utalni:
GIRO számlaszám: CIB Bank 10700402-49447806-51100005
IBAN nemzetközi számlaszám: HU80 1070 0402 4944 7806 5110 0005
BIC (SWIFT) kód: CIBHHUHB
Közlemény: HERCEG

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK ELŐRE IS!

A gazdát megtaláltuk, az egyik rokona el is jött a rendelőbe és kifizette az első kezelés összegét, ami nagyon kedvezményes volt, alig 5.000 Ft. A kutyus az egyik családtag figyelmetlensége miatt szökött ki, aki már délután csatak részeg volt...
Sokkos állapotban volt, a szükséges kezelést megkapta. Ma reggelre már evett, ivott, de kórházba kell szállítanunk, mert a hátsó lábaira nem áll rá, a mi orvosunknál pedig nincs lehetőség komolyabb kivizsgálásra. Délután a gazda rokonát Kati kolléganőm egy újabb beugró sofőrrel elviszi a Nyíregyházi Állatkórházba a mi autónkkal.

A kutya chipes, a tulajhoz viszont csak cím van, telefonszám nincs regisztrálva. A bejelentő is kimegy a címre, a kolléganőm pedig már az orvosunknál a kutyával.

FRISSÍTÉS: Van sofőr! Köszönjük!

SOS!!!! SOS!!!! SOS!!! FUVART KERESÜNK!!!! ODAADJUK A MI AUTÓNKAT IS, CSAK VEZETNI KELL!!!
KOCSORDON VAN EGY FELTEHETŐLEG ELÜTÖTT, KISTESTŰ KUTYA! NEM TUD LÁBRA ÁLLNI!!!!
BE TUDNÁ VALAKI HOZNI MÁTÉSZALKÁRA AZ ORVOSUNKHOZ??
JELENLEG NINCS AKI VEZESSE AZ AUTÓNKAT, AZ EGYETLEN KÖZELBEN LÉVŐ KOLLÉGANŐNEK NINCS JOGSIJA ÉS A BEJELENTŐNEK SINCS!
KÉRJÜK, SEGÍTSETEK, MINDÖSSZE PÁR KM AZ ÚT!!!!
További infó itt privát üzenetben!