Csak mondom

Felértékelődtem

2017. december 18. - pettra01

Itt járt ma egy ismerősöm, akinek általában nem szoktam örülni, mert annyi hülyeséget tud összehordani rövid idő alatt, hogy belezsibbad az ember agya. Neki csupa bonyolult problémája van, most éppen az, hogy van 150 ezer forint távfűtési díjelmaradása, amit a cég továbbadott a közjegyzőnek, az felszólította hogy fizetné ki, előbb elkezdett erősködni, hogy hát neki nem is kell a fűtés, mert nem fázik, végül nagy nehezen belátta, hogy azt bizony be kell fizetni, akkor azért nyaggatott, hogy írjam meg a kérvényét a részletfizetésre, meg is csináltam, erre nem adta postára időben, ezért elutasították. Most fellebbezhet 15 napon belül, ami három napja letelt, de ő fellebbezni akar, ráadásul most már hétezer forintot is kellene fizetni a fellebbezésért, nagy nehezen lebeszéltem róla, mert ennek már tényleg semmi értelme. Közben egyhuzamban sajnáltatta magát, hogy csak 150 forintja maradt nyugdíjig (nagyjából annyi a nyugdíja, mint nekem), egyre el akarta adni nekem az Erzsébet utalványait, mert mit vásároljon ezer forint értékben, ő gyakorlatilag nem szokott enni. Kínáltam neki kaját, az nem kell, mert ő nem éhes, Gondolom, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha olykor van pénze, akkor szélsebesen elissza, aztán, mivel már kiöregedett a részegeskedésből is, hol innen, hol onnan viszik el a mentők. Nemrég Fehérváron volt kórházban, mert valahol Gárdonyban volt fontos elintézni valója egy borozóban, és utána összetörte magát, még neki állt feljebb, hogy minek kellett őt ilyen bajba keverni, jó, hát elfeküdt egy országúton, de nem azért, mert részeg volt, hanem mert rossz a szeme, alighanem hályogos és nem lát. Biztattam, hogy talán menjen el orvoshoz, de nem, egyrészt ő nem ér rá ott üldögélni, és különben is fél az orvosoktól. A végén odáig jutottunk, hogy neki szörnyen nehéz a helyzete, mert meg fog halni (74 éves). Ez már tényleg vígjátékivá tette a helyzetet, nekem kellene sajnálnom őt, mert ő meg fog halni, ebből nyilván az következik, hogy én ezzel szemben sose halok meg. Ahogy ott rogyadozott meg siránkozott, egyre jobban éreztem magam, rájöttem, hogy hozzá képest én egy ugribugri bakfis vagyok, határozottan felértékelődtem a saját szememben, frissnek, ruganyosnak és főleg baromi okosnak éreztem magam, úgyhogy jöjjön csak máskor is, pszichésen jól hat rám. Ez lehet a magyarázat arra, hogy sok öreg nagyon szeret nyugdíjas klubokba járni, ott időről időre találkozhat a kortársaival, olyanokkal is, akik rosszabb állapotban vannak, mint ő, és ettől úgy érezheti, hogy ő milyen nagyon szerencsés. 

Mivel senki nem volt itthon rajtam kívül, nem tudtam neki pénzt adni, mert nekem nincs pénzem, a fiam a pénzügyes, ő vásárol, ő csinál minden ilyen üzleti dolgot, engem gyakorlatilag nem érdekel a pénz, de most kérek egy ezrest, hogyha holnap ez a szerencsétlen flótás megint idejön - mert idejön - tudjak neki valamennyit adni. Többet nem szabad, ezer forintból talán nem tud annyira berúgni, hogy megint valami marhaságot csináljon. 

A bejegyzés trackback címe:

https://csakmondom123.blog.hu/api/trackback/id/tr8913509863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2017.12.18. 18:13:41

Ennek a felétékelődésnek azért ára is volt, el kellett viselned az ismerősöd, többnyire saját hibájából adódó panaszáradatát. Ráadásul, a tanácsaidra mindig talált valamilyen kifogást.

Viszont rájöhettél, nálad minden jó és szép, semmi problémád nincs az életben.

pettra01 2017.12.18. 18:31:41

@CsipkeRózsa: Ugye? Azért szerencsére az önvédelmem még jól működik, mert belekezdett, hogy végignézte a román Mihály király temetését és az milyen gyönyörű volt, és el akarta mesélni az egész szertartást gondolom, de akkor már sürgős és halaszthatatlan dolgom akadt...:)

Xilit 2017.12.19. 11:53:11

@pettra01:

:))

Nekem intő példa apám második felesége volt. Még fiatalasszony koromban mondogattam a páromnak: elég ránézni, hogy tudjam, mi az, amit soha nem akarok elkövetni. Pedig nagyon klassz ember is lehetett volna. Volna.

pettra01 2017.12.19. 12:41:02

@Xilit: Ez is egy fajta szerencse, ha az ember körül vannak ilyen anti-példaképek, akik arra jók, hogy milyenek nem akarunk lenni. De az is szomorú, mennyien vannak, akik folyamatosan romba döntik a saját életüket - és még jó, ha csak a sajátjukat -, miközben nagyon keveset kellene változtatniuk ahhoz, hogy el lehessen őket fogadni, de hát nem képesek rá.

Xilit 2017.12.19. 16:47:44

@pettra01:

A legnehezebben kezelhető energiavámpír a "szegény én"- játszmát alkalmazó. Mindig panaszkodik, egyben vádol, mindent és mindenkit, ami, aki megkeseríti az életét, zsarol, manipulál, kér, követel., elvár, és nála nagyobb mártírt még biztos, hogy nem hordott a hátán a föld. Az ismerősöd totál kimeríti e játszma ismérveit. :)
Nekem tuti, hogy nem lenne hozzá türelmem.

pettra01 2017.12.19. 18:50:49

@Xilit: Azért ahogy megöregszik az ember, lassacskán megtanulja kezelni ezeket a dolgokat, most már nem vagyok vevő az ilyesfajta zsarolásokra. A lányom azt szokta mondani, hogy én nem vagyok őszinte, mert rendszerint valami kifogásokkal térek ki a kísérletek elől, de hát ugye így jó mindenkinek, miért lenne az bárkinek is jobb, ha őszintén azt mondanám, hogy figyelj, marhára unlak, menj te a fenébe.

Xilit 2017.12.19. 21:34:45

@pettra01:

Pedig lehet, hogy jobb lenne annak is, akit elküldenél! :)
Nem mintha a sokkterápia híve lennék, de hosszú távon megéri mindenkinek a tudomására hozni, mit érzünk valójában.