Csak mondom

Konfliktus

2017. január 04. - pettra01

Tegnap találtunk egy cédulát a fiam kocsijának szélvédőjén, rajta egy telefonszám,  hogy azt hívjuk fel. Semmi közelebbi információ, hogy mégis, milyen ügyben. Fiam körbenézte a kocsit, nincs megnyomva, a továbbiakban őt nem érdekli, ki üzenget. Én viszont merő kíváncsiságból odacsöngettem. 

Kiderült, hogy egy helyi állatvédő aktivista, aki előadott egy ködös históriát, hogy őket megkereste az egyik szomszéd, aki persze nem szeretné, ha fény derülne a kilétére, és panaszkodott, hogy a mi kutyánk állandóan sír, nyüszít, csörgeti a láncát és zörög az edényével, és hát csinálni kellene vele valamit. Ebből annyi igaz, hogy láncon van, de egyébként a környék összes kutyája közül ő a legcsendesebb. Elmeséltem a nőnek, hogyan is vannak a dolgok valójában, megbeszéltük, úgy tűnt, hogy rendben is vagyunk. Két órával később megint csörög a telefon, egy másik állatvédő, őt van szerencsém személyesen ismerni, már amennyiben ez szerencsének mondható, és elmondja ugyanazt a történetet, azzal a különbséggel, hogy rengeteg a panasz ránk a kutya miatt. Ekkor már szépen ment bennem fölfelé a pumpa, mert ha elsőre be is vettem, hogy valamelyik szomszédom ármánykodott, most már biztos voltam benne, hogy csupáncsak a buggyant állatvédők fontoskodásával állok szemben. A történetnek természetesen szép és cifra múltja van. 

Két kutyánk van, egy kicsi fekete korcs, aki többnyire a házban lakik és egy nagy golden retriver, akit viszont láncon tartunk. Nem azért tartjuk láncon, mert szerintünk a kutyának láncon a helye, hanem mert nincs más választásunk. Próbáltuk szabadon tartani, nem lehet, első dolga, hogy meglóg. Igen, tudom, jó kerítés kellene, de legutóbb, amikor elszabadult, mert valami trükkel kihúzta a fejét a nyakörvből, az új és erős kerítésen keresztül átment a szomszédba, aztán onnan irány a nagyvilág. Szerencsére az ilyen kalandjai alkalmával nagyobb bajt nem okozott, bár biztosan frászt kapott mindenki, akivel találkozott, de befogta már a sintér is, meg is fenyegettek minket - joggal -, hogyha nem vigyázunk rá kellőképpen, akkor büntetés lesz a vége. Mondhatnánk, hogy sétáltatni kell. Nem lehet sétáltatni. Bivaly ereje van, én nem tudom megtartani, a fiam csak-csak elboldogul vele, de ha néha el is viszi, csak éjszaka hajlandó, mondván, hogy nem röhögteti magát fényes nappal. Persze, meg kellene nevelni. Őt már nem lehet. Nem most nem lehet, már amikor hozzánk került, akkor kész kutya volt, kialakult szokásokkal, amelyeken nem hajlandó változtatni. Be szoktuk hozni a házba, persze nem túl gyakran, mert az se könnyű menet, egy-két óra hosszat viselkedik, aztán megunja és pakol, borogat, tehát az, hogy például egész éjjel bent legyen, kivitelezhetetlen. 

Ez az állatvédő ismerősöm már évekkel ezelőtt rám szállt, előfordult, hogy bejött és csak úgy elengedte, hogy hadd szaladjon szegény - a kutya persze megszökött, de szerinte az nem probléma, mert majd hazajön. Nem fogja fel a nagy eszű, hogy ha bármi történik, én vagyok érte a felelős. Szerintük nem is jól etettük a kutyát, ezért egy másik állatvédő kezdett idejárni, hordott a kutyának mindenféle moslékot, fölhizlalta, mint egy disznót, aztán tavaly a kutya bele is betegedett a nagy táplálásba. Az állatorvos magyarázta el, hogy öreg a kutya és nem szabad már csontot adni neki például. Sok beöntés meg parafinolajozás után nagy nehezen helyrejött, akkor megkértem az etetős nőt, hogy talán kerülné el a házunkat a jövőben. 

A tegnapi telefon ultimátum volt. Mondjak le a kutyáról, elviszik menhelyre, aztán keresnek neki gazdát. Egy öreg kutyának nem fognak már gazdát találni, jártam én már menhelyen, ne mondja senki, hogy az jó hely a kutyának. Mellesleg kötődünk is hozzá, ő is hozzánk, és egyfolytában azon agyalunk, hogyan tudnánk neki valami elrekesztett helyet találni, hogy levehessük róla a láncot - persze akkor meg valami másba fognak belekötni. Amúgy nem én vagyok az egyetlen, akit nem hagynak élni, járják a várost és belebeszélnek mindenki életébe, előfordul, hogy átmásznak kerítésen és intézkednek. Na mindegy, a kutyáról nem mondok le és kész. Majd ha úgy érzem, hogy segítségre szorulok, kérni fogok, de nem tőlük, az biztos. Most nagy fegyvert adtak a kezükbe, fenyegetőzhetnek, hogy feljelentenek, de hát rajta, tegyék csak meg. 

Szép dolog az állatvédelem, ha szépen művelik. De ezek a módszerek nem használnak se az állatoknak, se az embereknek. 

A bejegyzés trackback címe:

https://csakmondom123.blog.hu/api/trackback/id/tr7212095663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KapitányG 2017.01.04. 10:19:08

Pettra, ha a jó és erős kerítés esélytelen is, de az a bizonyos elrekesztett hely nagyon kellene annak a szökős ebnek! Most már egy éve él az a szabály, hogy kutyát tilos tartósan láncon tartani. És az egy dolog, hogy az állatvédők, akik már "észrevettek" benneteket, elvitethetik menhelyre a kutyát, de az állatvédelmi hatóság - a jegyző, vagy mit tudom én, kicsoda - bírságolhat. Úgy tudom, 150 ezer forint a felső határ, de ha belekalkulálják valamelyik jó szomszéd, vagy a buggyant állatvédő állítása alapján, hogy az etetős nő volt kénytelen etetni szegény éheztetett ebet, akkor több is lehet.

pettra01 2017.01.04. 14:27:55

@KapitányG: jó és erős kerítés - hát neki olyan kellene, amilyet Orbán elpocsékolt a határon, az a három méter magas, azon talán nem mászik át. Vagy szögesdrótot a tetejére, de arra meg fölakad, mert az biztos, hogy megpróbálja. Azt nem tudom, hogy egy kennel mennyivel jobb, mint a lánc, ott sokkal kisebb a mozgástere. Na mindegy, valamit kitalálunk. A szegény éhező naponta két nagy konzervet vág be, meg ha napközben ezt-azt apróságot adunk neki, de az etetés az este van. Nappal természetesen üres a tálja, de szerintem minden kutyás este eteti a kutyáját, már csak azért is, hogy éjjel nyugton legyen. Most már tényleg csak az hiányzik, hogy utána elkezdjenek engem is etetni, mivelhogy sovány vagyok és biztosan éhezek...

littke 2017.01.04. 18:02:12

Nehéz eset mert a kutyád egy életet élt ugy ahogy, most már nem fog változni.
Manapság ez tényleg nonsense, aki kutyét vállal, annak tudnia kell, hogy az bizony felelöséggel jár. Ha nem tenyészteni akarsz ki kell herélni, vagy el kell kötni, és nem szabad ott tartani ahonnan ki tud törni koborolni.
Ennyi, gondolom egy tanyán más a helyzet.

pettra01 2017.01.04. 19:43:38

@littke: A golden retrivert én nem ismertem korábban, csak a leírásokból, hogy nyugodt, higgadt állat, ezért alkalmas például vakvezető kutyának is. Hát Goldi egyáltalán nem ilyen, valami érdekes múltja lehet, kezdetben, amikor hozzánk került, még söprögetni se lehetett a közelében, mert egyből támadott. Nem lehet például füröszteni, mert víziszonya van, vagy mi, a vizet csak úgy tűri el, ha egy edényben van előtte. Nyáron, amikor a sündisznók járnak, ha eléri, elkapja és addig nem engedi el, amíg van benne élet - régen volt egy ilyen sünbolond kutyánk, de Whisky, a skót juhászunk semmi érdeklődést nem mutatott a sünök iránt. Nünüvel teljesen jól kijönnek, de a cicánkat ilyenkor, mint pl. most, mert most is itt van bent, el kell különíteni, biztos, ami biztos. Lehet, hogy nem bántaná, de inkább nem próbáljuk ki, az is már egy öreg jószág, 18 éves, még infarktust kap esetleg. Azt hittem, ha Goldi idősebb lesz, lecsillapodik, de hát nem tudom, eljön-e az az idő. Vettünk egy elektromos kutyapásztort, az egy nyakörv, amiben van valami beépített enyhe sokkoló, körbehúztunk egy vezetéket, és hogyha egy méterre megközelíti, akkor kap egy kis ütést és megtanulja, hol a határ. Nála ez se alkalmazható, olyan rohamot kapott tőle, hogy le kellett róla szedni, annyit elértünk, hogy mivel az sípol is, amikor üt, azóta megtámadja a mobiltelefonokat, ha csörögnek. A villanypásztort még nem próbáltuk ki, lehet, hogy az lesz a megoldás?

pietnik 2017.01.05. 18:14:27

Hajaj!Kis kutya nagy gond,nagykutya még nagyobb!Egy ilyen örökmozgó,izgága kutyának hiába keritesz el egy nagyobb területet,az nem fogja kielégíteni a mozgás,és uralkodni vágyásának igényeit.
Az enyémet(Kb akkora német juhász,mint a te kutyád!!) elkülönítettem,nem szigorúan ugyan,és jó nagy a mozgástere,de nem esik egybe azzal a területtel,ahonnan figyelheti az utcát,hát nem elégedett!
Ha arra járok,leugat,hogy miért nem engedem ki,ha meg kiengedem az udvarra,akkor nem akar bemenni a helyére.nem erőszakos ugyan,de nagyon zokon veszi,ha bezavarom a helyére.Ilyen fagyos időben kiengedem,de ha kicsit kienged,akkor be kell terelnem,mert felszántja az udvar,és csupa sár minden,a füvet pedig kitapossa,kikaparja..
Örök vita a párommal,hogy bezárjuk,vagy ne zárjuk,szerencsére állatvédőkkel,meg biztatójukkal nincs kontaktusunk.A kutya dinamikus,de szófogadó,szökésre nincs módja,az elkülönített kertrészből nem jön ki engedély nélkül,pedig könnyedén átugorja a keritését.Eddig háromszor szökött megAz első alkalommal megkerülve a futballpályát a szomszédasszony jércéjét fogta meg,és rohant vele haza,és a már megfojtott zsákmány védelmében még nekem is nekem jött!!Másodszori szökése tragikusabb volt.A szél kinyomta a kaput,őkelme meg meg akarta harapni az ott dübörgő teerautót.amely elüttötte.Eltörött a lába,hónapokig pátyolgattuk vele,mert a harnttörés nem gyógyult spontán,miközben a kötés alatt szinte lerohadt a lába.Ma már ygógyult,de néha sántít,ami má r meg is fog maradni ,szerintem.
Azóta a "Tatra" teherautók ,amiből a közeli vízműnek három is van,a ház előtt elmenve örjöngésik fokozódó dührohamot váltanak ki belőle,pedig már négy éve,hogy történt a dolog.Még egyszer megszökött,de akkor csak szétnézett a faluban,csodálkozom,hogy nem ment neki valamelyik "kedvenc" autójának,de simán hazatért.
A kutyád már változni nem fog,valahogy az idiótákat kellene elhessegettni valahogy,akik inkább a saját presztizsük érdekében minden szemétségre képesek,játszák az eszüket,legkevésbé a kutya sorsa érdekli őket!
A kutyamenhelyek ma még(már!?) meghalató i9ntézmények,és néhány kivétellel úgy kínálják a kutyákat,hogy vigye el valaki,mert kénytelenek lesznek elaltatni stb.stb.
Az én kutyám is menhelyről való.
Gondolom,hogy valaki karácsonyi ajándéknak vette a gyerekeknek,de valószínű kicsi volt a lakás neki,mert februárban,4 hónapos korában került hozzánk,és akkora volt,hogy mikor a párom fia meglátta a menhelyen,akkor azt mondta,hogy ő ezt nem hozza haza,mert szétszedi az autóját!
Nem szedte szét,és azóta is nagy haverok!
A gazdi én vagyok tőlem vár szeretet,megértését,na,meg fegyelmezést is!
A füvet majd pótolom,az kisebbik baj, a kutyámat nehezebben tudnám "nélkülözni"
Ne hagy a tiedet sem,akár milyen konok,hiszen családtag!

pettra01 2017.01.05. 20:25:52

@pietnik: Nem is hagyom, még mit nem! Engem nem tekint gazdának, soha nem is tartott annak, a fiam az isten és kész. Szeretni szeret, de mondjuk én nem is voltam vele soha szigorú, nem is vagyok fegyelmezős alkat, a gyerekeimet se legyintettem meg soha, mondani mondtam, hogy mindjárt agyoncsapdosom őket, de ennyi.
A te kutyád azért még fogékony korban volt, Goldi két és fél éves volt, amikor hozzánk került. Mondta is a fiam, hogy nekünk mindig ilyen másoktól levetett kutyáink voltak, hogy vagy befogadjuk, vagy elaltatják, aztán nem volt szíve az embernek nemet mondani. Volt is mindenféle kutyánk, többnyire nagytestűek, mert a kicsit valahogy nem tartom igazán kutyának. Nünü a lányom választása volt, őt kérte a 18. születésnapjára, elmentünk a menhelyre és beleszeretett. Aztán igazából az én kutyám lett, mert folyton velem van, velem is alszik.
Nem tudom, most mit forralnak az állatvédők, de nem ajánlom nekik, hogy idejöjjenek, mert ritkán lehet engem kihozni a béketűrésből, de akkor aztán nagyon. Ez a pofátlanság baromira felháborít, hogy csak úgy bejárkálnak ide, mert az, hogy a kapu nincs bezárva, nem jelenti, hogy bejöjjenek és intézkedjenek. Volt olyan, hogy idejöttek és deszkákat szögeltek a kutyaház elejére, mert beraktak valami rongyot, amit a kutya természetesen kikotort, mert ha vizes, akkor nagyon okosan nem tűri meg. Hát majd ők megoldják, hogy ne tudja kikaparni. Akkor volt az első összetűzésünk velük, mert még nekik állt feljebb, hogy de ők jót akarnak. És nem értették meg, hogy amit csinálnak, az nem jó a kutyának se. Tulajdonképpen visszaéltek azzal, hogy nem zavartam el őket egyből, de hát mit csináljon az ember? Ássak le taposóaknákat?

pietnik 2017.01.06. 12:59:42

Igen ,az enyém fogékony korban volt,csak az volt a gond,hogy ilyen magabiztos,pofátlan ,beképzelt kölyökkutyát nem hordott a hátán a Föld!
A büdös dög úgy gondolta,hogy mindent megengedhet magának,főleg,miután egy évig pátyolgattuk a törött,és rohadó lába miatt!Nem panaszkodok ám,mert nagyon szeretjük a büdöst,és ezt tudja is!
Mondom,hogy az külön szerencsénk,hogy semmiféle elvadult állatvédő,akitől a kutyát meg kellene védenünk,nincs a közelben.

pettra01 2017.01.06. 13:49:46

@pietnik: Kissé változott a helyzet közben. Tegnap este bent voltunk a szobában, már mindenki elvonult, a lányom már aludt, a fiam is elment a szobájába és feltette a fülhallgatót, tehát nem hallott semmit. Ez az idióta kutya a gázöngyújtót levette az asztalról és vitte, hogy most ő azt megeszi. Ettől persze megrémültem, mert ha felrobban a szájában, annak csúnya vége lesz, hát elkezdtem vele veszekedni, hogy nem szabad, tedd le, de nem tette. Közben rágcsálta és véletlenül kiesett a szájából, én meg hamar odébbrúgtam, hogy ne érje el. Ettől teljesen megőrült, nekem ugrott, fellökött, én elvágódtam a szőnyegen, ő meg rám és mint az őrült, az egyik kezemmel távol tartottam valamennyire, a másikkal védekeztem, hát azt össze is harapdálta kissé. Először még nem is csináltam ribilliót, azt hittem, lecsillapodik, de nem akart, teljesen olyan volt, mint akinek elment az esze. Nem volt más hátra, segítségért kiabáltam és csodák csodája, meghallották, a fiam nagy nehezen leszedte rólam a marháját, aztán ki is vitte, hát tudod, ki fog vele egy szobában aludni. Jó, tudtuk, hogy dilis, de ennyire?
Soha életemben kutya nem harapott meg, hát ezt is megértem. De szabályosan halál közeli élmény volt a javából, már azt vártam, mikor harapja el a torkomat. Na merjen valaki egy szót szólni, hogy eresszem el egy kicsit, hát ez egy fenevad, ha olyanja van. Nagyon megtévesztő, ránézésre jámbor, édes, de ha bezsong, akkor mint egy harci oroszlán...

KapitányG 2017.01.06. 16:43:13

@pettra01: Szegény kutya, valamikor nagyon elrontották :(

pettra01 2017.01.06. 19:04:40

@KapitányG: Bizony szegény, mert hogy nem magától ilyen, az valószínű. Engem eddig se respektált, innentől kezdve meg egyenesen zsákmánynak fog tekinteni szerintem, mint valami sündisznót. Nem tudom, hogyan lesz tovább, remélem, hogy múló állapot, de pillanatnyilag olyan kutyafrászom van, hogy még Nünütől is tartok :(

pietnik 2017.01.06. 19:48:47

Ilyen esetre az én kutyámnak altatás van beígérve!HOgy aztán megtenném,vagy megtetetném...hát..az már nehéz kérdés!Konfliktusaim nekem is voltak vele,de folyamatos támadásról nem volt szó sosem,dühös,fenyegeteő morgásról,megkapásról igen.
El tudtam vele rendezni,hogy erékyesen,semmibe véve dacos morgását,határozottan helyre utasítottam,aztán napokig semmibe vettem,nem kapott enni,feléje sem néztem.Ez hatásos volt,mert minden híresztelés ellenére, a kutyának jó az emlékező tehetsége,és tudja,hogy mit ,miért kap!Persze,egy harapásért három nap múlva oldalba rúgni..hát,akkor biztosan oktalan bántásnak,támadásnak veszi!
Azt megfigyeltem,ha hülyeségből,vagy komolytalanul küldöm a helyére,vagy adok neki pillanatnyi ,neki nem tetsző utasítást,akkor elhülyüli a dolgot,de ha valóban komoly a parancs,akkor szó nélkül,farokbehúzva megy végrehajtani!
De ezalól is volt már kivétel,mikor a múltkorokban a kapun bekérezkedő süldő macskát elkapta,és ki nem engedte volna a karmai közül,pedig ütöttem(na,nem nagyon!),és üvöltöttem vele!A szabadulni akaró macskát mindig elkapta,és az óljába rejtegette,onnan nem akartam már kivenni,mert nem tudtam,hogy mire lesz képes a zsákmány megőrzéséért!A macskát kéőbb nem láttam,maradványait nem találtam,és arra gondoltam,hogy a süket kutyája megette,de az ürülékben macskaszőrt,csontokat nem találtam,meg nem is hiszem,hogy megette volna!Két napig nem kapott kaját,a rezidenciáját nem hagyhatta el!
Két nap múlva ő maga jött hozzám ,alázatosan ,csak később engedett fel,mikor a megbocsátás jeleként megmaszíroztam a gerincét,de érezte rajtam,hogy nem bízok benne!Akkor látszott rajta,hogy örül az új simogatásnak,és a megbocsátásnak.mikor érerzte,hogy már nem neheztelek.Addig csak figyelte ,hogy mit teszek,és mit mutat az ábrázatom.
Lehet,hogy a te morc kutyád esetében is ide kellene visszatérni,mert a kutya szükségében,és jólétének biztosítása érdekében nagyon figyel az általa kiváltott indulatokra,és nagyon jó pszichológus a maga szintjén!

pettra01 2017.01.06. 20:12:17

@pietnik: Morc kutya - hát az a vicc, hogy egyáltalán nem morc, ki nem néznéd belőle, hogy bármiféle disznóságra képes. Ha csak rám morog vagy odakap, egy szót se szólnék, mert azt már megszoktuk, de ilyet még nem produkált. Ha kutyák verekszenek, úgy láttam, hogy amikor az ellenfél a földre kerül és mintegy megadja magát, onnantól nem bántják, de Goldi egyszerűen nem bírt leállni. Ez azért már nem olyan, amire csak úgy legyint az ember. Kommunikálni addig lehet vele valamelyest, amíg láncon van, ha elszabadul vagy elviszik sétálni, teljesen hiábavaló bármit is mondani neki. Volt már nekünk németjuhász nagy böhöm kutyánk is, még véletlenül se ment neki a gazdájának. Érdekes, hogy az eset óta Nünü is megváltozott, távolságot tart tőlem, mi válthatta ezt ki belőle, nem tudom. Nem folyt bele a csatába, csak messziről nézte, talán úgy értelmezte, hogy én vagyok a veszedelmes? Fogalmam sincs, de hogy valami érdekes következtetésre jutott, az biztos - vagy csak rajtam érzi, hogy én nem vagyok ugyanolyan és attól lett ő is más? Fene tudja. Biztosan én vagyok a hibás, nem így kellett volna reagálnom, de hogy mit kellett volna tennem, azt nem tudom. Hagyni, hogy fölrobbanjon a feje?

pietnik 2017.01.09. 14:20:18

Nincs mese,ki kell harcolnod mindkét kutyával szemben azt,hogy a fiad után te vagy a góré!Ha ezt sikerül,akkor azt a továbbiakban be is fogják tartani!A kisebbikkel könnyebb,mert ráparancsolsz,és ha nem hajtja végre,akkor éreztetni kell vele,hogy te vagy az erősebb!A nagykutyával már más a helyzet,ott erőszakkal nem,de erélyes en azért még sokeres lehetsz.Nem szabad,hogy úgy érezze,hogy ő győzött.
Hogy ennek a kutyának az esetében milyen magatartás a célszerű,azt talán egy kutyaszakéstővel kellene megbeszélni,és amiben a fiad is tud segíteni!

pettra01 2017.01.09. 15:25:28

@pietnik: Nünüvel most már rendben vagyunk, olyan, mint régen. Goldival tartom a mosolyszünetet, annyi engedmény van, hogy a verandára már beszivárgott, ott alszik éjjel, de én még nem léptem vele kapcsolatba, momentán nincs is valahogy igényem rá, most örüljön, hogy nem kell megfagynia és kész. Azt mondjuk kétlem, hogy ennél a kutyánál valaha is lesz nekem tekintélyem, ahhoz már mindketten öregek vagyunk, hogy belefogjunk valami új programba, hát most már ahogy esik, úgy puffan.