Mondhatnánk, hogy végre egy ügy, ami mentes a politikától, és mégis foglalkoztatni képes a közbeszédet. Ha Amerikában van szexuális zaklatásos botrány, hát megmutatjuk, nálunk is vannak szennyes históriák. Előállott egy színésznő, akivel húsz évvel ezelőtt történt valami hasonló. Illetve hát nem történt, csak majdnem, Az eset olyan mély nyomot hagyott benne, hogy most mégiscsak közhírré tette, hol máshol, mint a Facebookon, ahonnan aztán szárnyaira vette a sajtó, és estére már az összes beszélgetős műsorban hosszú perceket szenteltek a kivesézésének.
Először név nélkül mesélte a históriát, aztán mégiscsak megnevezte a neves rendezőt, aki persze tagadja a dolgot, pert helyezett kilátásba, erre viszont jelentkeztek tanúk, akik hajlandók alátámasztani a színésznő állítását. Hogy merre és meddig fog még lombosodni a történet, azt nehéz lenne megjósolni. Az viszont érdekes, hogy Sárosdi Lilla mellett olyanok akarnak tanúskodni, akik azt hajlandóak majd vallani a bíróság előtt, hogy a színésznő nekik is elmesélte az egészet. Ez azért még viccnek is gyenge, ezzel az erővel az is tanú lehetne, aki a Facebookon olvasta, hát gratulálok hozzá. Nem ismerem ugyan Marton Lászlót, de jó esélye van rá, hogy megnyerje a pert.
Nem is arról van szó, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek ne fordulnának elő nap mint nap lányokkal és asszonyokkal, még csak nem is feltétlenül a színházi világban. Igazából még szépnek se kell lenni hozzá, volt egy ismerősöm, aki olyan csúf lány volt, mint az ördög öreganyja, mégis volt valami molesztálási históriája, még a kabátját is elszakította a felajzott férfiú, aki persze nem volt színházi rendező, szó se volt semmiféle színházi szerepről, csak éppen olyan helyzetbe kerültek, amikor a pasas úgy gondolta, hogy ezt megengedheti magának.
Végighallgattam néhány ezzel kapcsolatos beszélgetést ma. Ami nagyon elgondolkodtatott, az Réz András hozzáállása, mely szerint ezzel akkor is foglalkozni kell, ha lesznek, akik ilyen módon akarják majd felhívni magukra a figyelmet és esetleg alaptalanul vádolnak meg zaklatással valakit. A cél szentesíti az eszközt? Majtényi László véleményét osztom ebben, aki szerint azért nem árt az óvatosság, mert itt mégiscsak emberek jó híréről, tisztességéről van szó, és akár tönkre is lehet tenni valakit, aki pedig talán teljesen ártatlan.
Kell róla beszélni? Mindenképpen hasznos, például azért, hogy lányainkat az ilyen helyzetekre is felkészítsük, hogy kerüljék az olyan alkalmakat, ahol és amikor ilyesmi előfordulhat velük. Például ne menjenek el autókázni lényegében ismeretlen férfiakkal, ne menjenek fel a lakásukra, és tanuljanak meg úgy viselkedni bármilyen szituációban, hogy egyértelmű legyen, nem vevők az ehhez hasonló próbálkozásokra. És ami a legfontosabb: a legkényesebb helyzetekben is lehet nemet mondani.
