Egyre több részlet derül ki a londoni merényletről, ennek köszönhetően az ember egyre inkább álmélkodik. A múltkori robbantó is a merénylet előtt néhány nappal jött vissza a Közel-Keletről, aztán hozzá is fogott, hogy bombát fabrikáljon. Mint mondták, nem volt ismeretlen a hatóságok előtt, kaptak bejelentéseket, hogy valami nincsen egészen rendben az emberrel, de fura módon ebből nem következett semmi olyan, hogy jobban figyeltek volna rá. A mostani merénylők esete még cifrább, az egyik tavaly egy dokumentumfilmben előadta magát, egy parkban lengette az Iszlám Állam zászlaját, meg egy ismert szélsőséges hitszónokkal együtt tartott előadást fiataloknak. Nem egy pincében, nem valahol a hegyek között rejtőzködve, hanem London közepén egy parkban, ráadásul az egész cirkuszt filmre is vették és be is mutatták valamelyik csatornán.
Azért ez nagyon nincsen rendben. Közben megnyilatkozik a miniszterelnök meg mindenféle főrendőrök, hogy milyen nagy a készültség, hány rendőr, hány kommandós, hány terrorelhárító dolgozik szorgalmasan a megelőzésen, de könyörgöm, mi a fenét csinálnak? Ha valaki ilyen nyilvánvalóan szélsőséges, ráadásul még híveket is toboroz, mit keresett az illető még mindig Londonban? Csak akkor tesznek valamit, ha a delikvens pont megháborodik és elkezd késekkel rohangálni?
Nem vagyok a végletek híve, az egyik véglet, amikor azt mondjuk, hogy ide aztán senki be nem teszi a lábát, mert aki muzulmán, az mind terrorista is, a másik véglet pedig, amikor az se gyanús, aki pedig okot ad rá. Nem vagyok egy Nógrádi György, hogy okosakat tudjak mondani arról, mi lenne a helyes hozzáállás, de hogy ez így nagyon nem jó, az biztos.