Eddig is meglehetősen aktívan kampányoltak kormányoldalról a kvóta ellen, de most, hogy kitűzték a népszavazás időpontját, tovább fokozódik. Naponta átlagosan két-három sajtótájékoztatót tartanak, mindegyik szószóló ugyanazt mondja, de úgy,mintha az imént fedezte volna fel a nagy igazságot. Valójában semmi újdonság, semmi ötlet, tényleg olyanok, mint sok kicsi papagáj, akik lelkesen ismétlik ugyanazt a szöveget.
Természetesen az ellenzéki oldal is megszólal, most éppen nem tudnak megegyezni abban, hogyan kellene viszonyulni ehhez az egész cirkuszhoz. A többség azt mondja, a legokosabb, ha ügyet se vetünk rá, de vannak, akik szerint ez nem helyes, el kell menni és igennel szavazni, na és persze olyan is akad, aki inkább a nem szavazatot tartja helyesnek. Tanácsban tehát nincs hiány, nagy a választék, nem mondhatjuk, hogy nem kaptunk útmutatást, végül persze úgyis azt csinálunk, amit akarunk.
Nem tudom, ki hogyan van vele, de ha engem egy Rogán vagy egy Szijjártó vagy valamelyik klubtársuk akar rávenni valamire, hát holtbiztos, hogy látatlanban az ellenkezőjét fogom tenni. Nem tudhatom, hogy mások hogyan működnek, de könnyen lehet, hogy ez a szájba rágás éppen az ellenkező hatást fogja elérni. Ráadásul úgy tűnik, egyre többen látják, hogy most nem kellene az EU-val keménykedni, már amennyiben bent szeretnénk maradni. Persze az is elgondolkodtató, hogy vezető tisztségviselők egészen nyíltan hangoztatják, hogy ők szívesebben lennének kint, mint bent - jó, mindezt magánemberként mondják, de de akkor is.
Az előttünk álló hónapokban naponta többször meghallgathatjuk, hogy csak a magyarok dönthetik el, kivel akarnak együtt élni (tényleg, akik letelepedési kötvénnyel nyerik el a jogot, hogy itt éljenek, őket is mi választottuk?), és hogy Brüsszel nem döntheti el, stb. Én már most unom. Hát ti?